Az igazat mondjátok, ne csak a valódit!

Magyarországon a parlamenti választáson a várakozásokat meghaladó győzelmet arattak a kormánypártok, a 199 parlamenti képviselői helyből 135 lett a Fidesz-KDNP-é. A listán bőven 50 százalék feletti szavazatot kaptak, míg az egyesült ellenzéket csak a szavazók harmada támogatta. Az egyéni körzetek közül a Fidesz tarolt vidéken, és Budapesten is jobban szerepelt a vártnál. Ahogy Lendvai Ildikó mondta a Klikk FM Politikai Nagyító című műsorában: „Orbánék épp a legszegényebb, a legkevésbé iskolázott, a tájékozódási lehetőségektől leginkább megfosztott társadalmi csoportokban és területeken értek el jó eredményeket. Nagyon beszédes, hogy az ország húsz legszegényebb településén érték el a legnagyobb százalékokat.”

Lakatos Júlia, a Méltányosság Politikaelemző Központ nemzetközi igazgatója az Euronewsnak azt mondta: önmagában nem meglepő a Fidesz győzelme. „Biztos, hogy van szerepe ebben az ukrajnai konfliktusnak és a stabilitás iránti húzásnak. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy eddig is nagyon népszerű volt a Fidesz, valahol mégiscsak a társadalom egy jelentős része talál olyan pozitívumokat és előnyöket, akár gazdaságit, akár ideológiait a Fidesz kormányzásában, ami miatt mégis csak úgy gondolja, hogy az eddigi kormányzati erőre szavazna, sem mint valamilyen módon egy politikai alternatívát keresne.”

Nézzük hát meg, mit kínált az embereknek a Fidesz, mit az ellenzék? 

A Fidesz- KDNP a választások előtti hetekben az „Előre menjünk, ne hátra”, „A választás tétje: háború vagy béke” szlogennel kampányolt. Ugyanakkor programot most sem hirdetett, Gulyás Gergely, Miniszterelnökséget vezető miniszter mindenkinek a figyelmébe ajánlotta, amit Orbán Viktor 2021 novemberében, a Fidesz tisztújító kongresszusán mondott. A miniszterelnök akkor úgy fogalmazott: (...) ha folytatjuk a polgári, kereszténydemokrata kormányzást, tíz év alatt újra hatalmas utat tehetünk meg, felléphetünk a fejlett országok közé, felszámolhatjuk a szegénység maradékát is, és egy zöld, egészséges, természeti kincseit és szépségeit megőrző, egészségesebb és hosszabb ideig élő emberek országa lehetünk. Ígéretet tett arra, ha folytatni tudják a kormányzást, akkor „lesz pénz”, aminek eredményeként a vidékfejlesztésre háromszor annyit fordítanának, mint eddig. Megőriznék továbbá a családtámogatásokat, és ki is bővítenék azokat, 2023-ban pedig rendezik a pedagógusok bérét. A választási kampány véghajrájában Székesfehérváron azt mondta: ha nyernek, akkor négy békés, nyugodt és biztonságos évet nyer az ország. „Higgyék el, megéri.”

Az ellenzék jelszava a „Csak felfelé” volt. Végleges célkitűzéseiket március 9-én ismertették „Csak felfelé! – Az emelkedő Magyarország programja” címmel. Az eseményen Márki-Zay Péter azt mondta, „itt az esély, hogy visszataláljunk a polgárosodáshoz és Európához”. Hogy hogyan?

Többek között azt ígérték, megtartanák a határkerítést, önálló határőrséget állítanának fel, az uniós határvédelmi szervvel, a Frontexszel kiegészülve védenék Magyarország és az Európai Unió határait. Csatlakoznának az Európai Ügyészséghez, és saját korrupcióellenes ügynökséget is létrehoznának, a 2010 előtti és a 2010 utáni, baloldali és jobboldali korrupció ellen is fellépnének. Új, értékalapú külpolitikát folytatnának, ami a Nyugathoz való visszatérésre és a szövetségesek iránti hűségre épülne. Rövid távon nélkülözhetetlennek tartják az orosz energiát, de csökkentenék a kitettséget, növelnék a megújuló energia termelését, újratárgyalnák Paks 2-t, a lakások korszerűsítését is támogatnák. Öt éven belül bevezetnék az eurót. Új alkotmányról népszavazáson dönthetnének az állampolgárok. Megtartanák a gyermekvállalást segítő intézkedéseket, de a társadalmi igazságosság jegyében, négy év alatt megdupláznák a gyes, a családi pótlék, valamint az otthonápolási díj összegét. Továbbra is lenne 13. havi nyugdíj, mindenkinek rugalmas nyugdíjba vonulást tennének lehetővé.

Az, hogy az ellenzék ígéretei egy szabadabb, emberibb életet ígértek az Orwell által „alul lévőknek” titulált rétegnek, nem vitás. Ám ők mégsem az ellenzéket, hanem a Fideszt választották.

A miértre talán választ ad az a modell, amit Zsiday Viktor befektetési szakember még a választások előtt készített. Eszerint a képlet szerint a reálbérek változása erőteljesen meghatározza a kormánypártok erejét. A kormányzó erő számára tehát rendkívül fontos a magyar gazdaság növekedése, a háztartások jövedelmi helyzetének alakulása és vásárlóerejük javulása. A Portfolión március 30-án megjelent cikk szerint a lakossági reálbér változása – nem meglepő módon – elég jól előre jelezte, hogy milyen eredményt fog elérni a kormánypárt. Igaz, a másik oldalra leadott szavazatokról ez önmagában nem sokat mondott el.

Zsiday azt írta: „A kormányzó erőre leadott szavazatok eléggé együtt mozognak a bérekkel, ami természetes. Alapvetően a szavazók elvárása az, hogy minden ciklus alatt reálértelemben egyre többet keressenek, és ha nem ez történik, akkor megbüntetik a kormányt – ez történt 2010-ben, de kisebb mértékben még 2014-ben is, amikor a Fidesz kb. 450 ezer szavazatot vesztett a reálbérek stagnálása mellett (miatt).” Kiemelte, hogy 2018 és 2021 között 18 százalékkal nőttek a nettó reálkeresetek.

Orbán csele épp az volt tehát, hogy faék egyszerűségű üzeneteivel, a „lesz pénz” és a „négy békés, nyugodt és biztonságos év” ígéretével az alul lévőkre alapozta a győzelmét. Vagyis felül levőként nem hagyta, hogy a középen lévők a maguk oldalára állítsák őket. Azért az alul lévőknek a továbbiakra nézve kétségük se legyen a sorsuk felől. Mihelyt a Fidesz elérte a célját – márpedig a választás megnyerésével elérte –, „az alul lévőket visszataszítja régi szolgai helyzetükbe”, ahogy ezt Orwell róluk szólva megírta.

Következik-e mindebből, hogy tartós lesz Orbán győzelme?

„Egy uralkodócsoport csak négyféle módon bukhat meg. Vagy legyőzik kívülről, vagy annyira nem kielégítően kormányoz, hogy a tömegek fellázadnak ellene, vagy megengedi, hogy erős és elégedetlen középső csoport jöjjön létre, vagy pedig elveszti önbizalmát és a kormányzásra való hajlamát. Ezek az okok nem külön-külön hatnak, rendszerint mind a négy jelen van bizonyos mértékig.” Írja Orwell

A vasárnapi szlovén és a francia választás után eldőlt, Szlovéniában 41 mandátuma lesz Robert Golob balközép Szabadság Mozgalom elnevezésű új formációjának, ő alakíthat kormányt, illetve Franciaországban Emmanuel Macron a szavazatok 58,2 százalékával újra fölényes győzelmet aratott. Orbán Viktornak az Európai Unióban fontos szövetségese volt Janez Janša szlovén miniszterelnök, akit úgy tűnik, elveszített. De hiába támogatta a Mészáros Lőrinc érdekkörébe tartozó MKB csaknem négymilliárd forintos hitellel Marine Le Pen-kampányát, vele is ugyanígy járt. A francia és szlovén győzelem pedig egy erősebb EU képét vetíti előre, ahol megelégelték, hogy az uniós támogatások jelentős részét – a kormány tevékeny hozzájárulásával – nálunk ellopják. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke a magyar országgyűlési választás után, az Európai Parlament plenáris ülésén jelentette be, hogy elindul a Magyarországgal szembeni hivatalos eljárás. Az uniós források megvonása (vagy a finanszírozás felfüggesztése) a magyar gazdaság jelenlegi, csődközeli állapotában beláthatatlan következményekkel járna. Márpedig a magyar kormány továbbra sem hívhat le pénzeket a tavaly létrejött uniós Helyreállítási Alapból, a forrásokat blokkolják. A pávatáncot járó Orbánnak az ukrán válság kapcsán elfoglalt kétértelmű állásfoglalása miatt az Európai Unióban gyengült a pozíciója, egyre jobban elszigetelődik. Ez a sorsa a visegrádi négyek blokkjában is, amiből számára V4-ből gyakorlatilag V1 lett.

A magyar gazdaságpolitikának az első negyedéves költségvetési hiányadatok alapján, hamarosan költségvetést stabilizáló intézkedéseket kell hoznia, mert kiigazítási kényszerbe került. Ugyan Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója szerint így is képesek lesznek fenntartani a költségvetési egyensúlyt, de adóemelés azért előfordulhat. Vagyis ha a források elapadnak, akkor homok – ha nem is egy nagy kő – kerülhet abba a gazdasági-társadalmi függési modellbe, amit a Fidesz egy korrupt rendszer kiépítésével, az uniós források felhasználásban az emberek nagy csoportjainak érdekeltté tételével fölépített magának.

„A felül lévők hosszú időszakokon át látszólag biztosan hatalmon vannak, de előbb-utóbb mindig elkövetkezik egy pillanat, amikor elvesztik vagy az önmagukba vetett hitüket, vagy azt a képességüket, hogy eredményesen kormányozzanak, vagy mind a kettőt”  – írja Orwell.

És még egy dolog nem jött be Orbánnak. Negligálni a középen levőket. Nekik pedig a sebeik nyalogatása helyett egy dolguk van most: elmondani a tömegeknek, hogy el vannak nyomva. Mert, ahogy Orwell írta: „amíg nincs lehetővé téve a számukra, hogy mértékük legyen az összehasonlításhoz, igazában soha nem is fognak a tudatára ébredni annak, hogy el vannak nyomva.”

A legkönnyebben akkor szerezhetnek igazságot maguknak, ha maguk is igazságot szolgáltatnak másoknak. De az igazat mondják, ne csak a valódit!