Az infláció viharában
Viharvert nép a mienk. Az orkánszerű szél letarolta az országot, a helyzet normalizálása érdekében ezrek dolgoznak éjjel-nappal. Köszönet érte. Azon szerencsések közé tartozom, akinek lakásában nem szűnt meg az áramszolgáltatás, így aztán kedd reggel a számítógépemen megnézhettem a legújabb (július 8-i) KSH Gyorstájékoztatót, amely az inflációs indexeket tartalmazza. Nem lett jó a kedvem.
Nem bizony, hiszen az elkeserítő ipari és a minimális élénkülést tükröző kiskereskedelmi adatok után a – pénzromlás ütemét kifejező – fogyasztói ár növekedése sem mutat kedvező képet.
Kezdjük azzal, hogy a 2024. december 20-án elfogadott költségvetési törvényben 3,2 százalékos inflációs érték szerepelt erre az évre vonatkozóan. Hamar kiderült, hogy hasonlóan a GDP-növekedésére vonatkozó éves irányszám megalapozottságához (3,4 százalék helyett 0,8 százalék) a pénzromlás sem marad a tervezett 3,2 százalékos szinten.
Féléves inflációs visszatekintés:
- 2025. január/2024. január 5,5 %
- 2025. február/2024. február 5,6 %
- 2025. március/2024. március 4,7 %
- 2025. április/2024. április 4,2 %
- 2025. május/2024. május 4,4 %
- 2025.június/2024. június 4,6 %
Tegyük azt is hozzá, hogy áprilisban márciushoz viszonyítva átlagosan 0,2 százalékkal nőttek az árak, majd májusban áprilishoz viszonyítva átlagosan 0,2 százalékkal nőttek az árak, júniusban – májushoz képest – további 0,1 százalékkal emelkedtek a fogyasztói árak. A gazdasági növekedés – éves szinten – vélhetően egy százalék alatt marad, a repülő infláció pedig „Ki tudja, hol áll meg s kit hogyan talál meg?” Az alacsony bérű munkavállalókat és a kisnyugdíjasokat biztosan telibe trafálja! „Mellékesen” jegyzem meg, hogy a nyugdíjas inflációs index 4,7 százalék (a „normál” 4,6 százalék), tehát az időskorú generáció egytizeddel még rosszabbul járt!
Több mint három hónapja (március 17-e óta) „tombol” az árrés-stop nevet viselő szabályozási szörnyszülött, amit joggal gyűlölnek a kiskereskedők, a vásárlók meg nem érzékelik előnyös hatását. Tizenkét hónap alatt (tavaly júniushoz viszonyítva) az élelmiszerek ára 6,2%-kal nőtt (a vendéglátási szolgáltatások nélkül számítva 4,9%-kal), ezen belül a tojásé 26,0, a liszté 24,4, az étolajé 22,2, a kávéé 20,3, a csokoládé és kakaóé 19,6, a gyümölcs- és zöldségléé 14,1, a büféáruké 10,4, a péksüteményeké 8,1, a tejé 7,3, az alkoholmentes üdítőitaloké 7,1%-kal. A fenti adatokból az is kitűnik, hogy az elmúlt negyedévben hónapról-hónapra növekednek a fogyasztói árak, tehát az árrés-stop nem igazán hatékony, viszont csúnyán belerondít a versenypiaci rendszerbe.
Jegyzetemet kedden kora délelőtt írom, ezért aztán olvashattam a nemzetgazdasági miniszter ide vonatkozó reggeli közleményét, amelyből röviden idézek. „Marciminiszter” csapata nagyon kitett magáért és hosszú lére eresztette mondandóját, így aztán csak a záró gondolatát citálom: „A kormány a nyugdíjasokat különböző, célzott intézkedésekkel támogatja: egy 30 ezer forintos élelmiszer-utalvány formájában 2-2,5 millió nyugdíjas számára nyújt érdemi közvetlen támogatást, amellyel a fogyasztás további bővüléséhez is hozzájárul. A kormány folyamatosan nyomon követi az árak alakulását és szükség estén kész további lépéseket tenni a családok és a nyugdíjasok védelme érdekében.”
Hát ez elég semmitmondó. Apropó! Önök már megkapták a fent említett 30 ezer forintos tikettet? Mert én még nem, holott az árak rendületlenül emelkednek.
