Az Orbán-kormány nem gyászol, ünnepel

Tényleg elemi erővel indult be ez az új fideszes kampány, és egyes felmérések szerint nem is eredménytelenül. A kormánypárt szavazói például már egyenesen úgy vélekednek, hogy nem is oly sok nálunk a Covid-áldozat, mások meg azzal azonosulnak, hogy a magas szám is csak azért van, mert az ellenzék szembemegy a kormánnyal és akadályozza a védekezést. Jól gondolja tehát Orbán: amiről ő nem beszél, az előbb-utóbb nincs is, vagy másként van. Szerdán például, amikor bejelentette az újabb enyhítést – ahogy ők fogalmaznak: a nyitás új fázisát – meg sem említette, hogy mennyien estek áldozatául itthon a járványnak, kizárólag az átoltottság mennyiségéről és sikeréről beszélt.

A kormányzati kommunikáció abból az alapvetésből indul ki, hogy az emberek egyrészt feledékenyek, másrészt képtelenek összetettebben gondolkodni. Nem tűnik fel nekik a közlésekben rejlő ellentmondás, simán befogadják a hatalom által közreadottakat, azokat tényként is kezelik. Mi mással lehetne magyarázni, hogy a közvélemény-kutatás alapján, a Fidesz-hívők többsége szerint nincs is olyan sok halott hazánkban, sőt: Magyarország, másokhoz viszonyítva kifejezetten jól teljesít. Jó, egy ilyen kijelentéshez szükség van egy mély elfogultságra, egyfajta hitbeli meggyőződésre – és ilyenekből akad bőven –, de itt mégis csak egy közvélemény-kutatási adattal állunk szemben. Vagyis nem pusztán a megrögzött Orbán-fanoknál, hanem azokon túl is hat a kampány.

Pedig logikailag sehogy sem áll össze a kormányzati kommunikáció. Ha ugyanis igaznak tekintjük azt az állítást, hogy – szemben a korábbi miniszterelnöki gondolattal – az átoltottságot tekintjük a siker fokmérőjének, akkor vajon miért nem köröznek le bennünket azok az országok az áldozatok számában, ahol fele ennyi embert sem oltottak be eddig. Ha ugyanis igaz lenne a hatalom által felállított tézis, azaz az állítás, hogy mi sokkal jobban megvédjük az embereket, mégpedig Orbán huszáros bátorságának, a keleti vakcinák behozatalának köszönhetően, akkor annak is igaznak kellene lennie, ha az Európai Unió többi országában – ahol a keleti oltóanyagokat nem használják – jelentősebb számban halnának meg az emberek, a járvány következtében.

De ez messze nincs így, mint ahogy ezt ebben az anyagban is látványosan kimutattuk. És, ha ezeket az adatokat vizsgáljuk, nyugodtan feltehetjük a kérdést, főként persze azoknak, akiknek most van kit gyászolniuk: elfogadnák-e, ha ebben az átoltottsági versenyben Magyarország rosszabbul állna, mondjuk úgy, mint azok az országok, amelyekhez más szempontból hasonlítja magát – cserében pedig nem kellett volna eltemetniük hozzátartozójukat, rokonukat, barátjukat, jó ismerősüket.

A kérdés egyáltalán nem manipulatív: legalább olyan fontos lenne tudni, hogy miért szedett nálunk ennyi áldozatot a járvány, mint az, hogy minél előbb elérjük a nyájimmunitást. Ezt a kérdést azonban senki nem fogja feltenni, de a jelek szerint igazán firtatni sem. Orbán agymosó kampánya működik, mi pedig a legnagyobb csendben regisztráljuk a naponta csúcsokat döntő halottak számát.

Így megy ez.