Csak ballag a katona...
„Miért lesz kimondottan ideges liberális honfitársaink egy része, ha magyar katonát pillant meg? Miért kezdtek kötelességszerű rettegésbe már tavasszal is, amikor magyar katonák őrjáratoztak hébe-hóba a magyar városok utcáin a járvány első hónapjaiban? Úristen! Magyar katonákat kellett látniuk a magyar utcákon! De hisz ez skandalum! Zsigeri szinten sikerült az álpacifista, álhumánus nézetet elültetni nemzedékek tudatában. Igen, tudjuk, nem akarnak katonákat látni. Legfőképpen magyar katonát nem.” (Bán János – Magyar Nemzet)
Nem csak ideges leszek, ha az utcán magyar katonai járőröket látok, hanem elhatalmasodik bennem a félelem és a szorongás is. Az „Igazság, erő, felemelkedés” feliratú plakáton látható szuronyos és rohamsisakos egyenruhások támadó testtartásban indulnak valakik ellen. A plakáttervező „elfelejtette” megjelölni a roham irányát és célját: gondoljon mindenki arra, amire akar.
Én így arra gondoltam, hogy Fehéroroszországban a gépkarabéllyal szaladgáló Lukasenko már mozgósította hadseregének felét, mondván, hogy a nyugati határokat védeni kell. A riasztás szépséghibája, hogy senki az ég adta világon nem akarja megtámadni Fehéroroszországot, ellenkezőleg: mindenki a békés megoldásban érdekelt, még Putyin is. Támadó szándék hiányában, miért is kellett akkor a belorusz sereget készenléti helyzetbe parancsolni? A választ mindenki pontosan ismeri. A mozgósított katonákat – szükség esetén – a diktatúrát tovább nem tűrő nép ellen is be lehet vetni, és ezt a lázadó ellenzék jól tudja. A katonák elsőrendű feladata a haza védelme, és nem a civil személyek/szervezetek rémisztgetése. Amikor a Magyar Honvédség katonái a legutóbbi dunai árvíz idején közreműködtek, senki nem kifogásolta jelenlétüket, mert mindenki érezte, hogy ezek a fiúk segíteni jöttek.
Évtizedekkel ezelőtt, a Magyar Néphadsereg tagjai a betakarítási munkákban vettek részt, és akkor sem jajongott senki. De a gáterősítésnél és a termőföldeken soha nem rohamsisakban és bajonettes fegyverrel tűntek fel a bakák, nem úgy, mint most, a botrányos új plakáton. Az sem aratott osztatlan sikert, hogy a kórházak élére is egyenruhásokat vezényelt a miniszterelnök, de ezeknél a tiszteknél legalább nem volt és nincs emberölésre alkalmas eszköz. Közismert, hogy az országunk vezetője vonzódik a szoldateszkához, a napokban is – rádióban, tévében – haditerveket emlegetett, holott – ismereteim szerint – senkivel nem kerültünk fegyveres konfliktusba. Nem szeretjük a járőröző katonákat a főútjainkon. Békeidőben a határőrök a határokon, a katonák a laktanyákban és a gyakorló tereken, a rendőrök az utcákon teljesítsenek szolgálatot. Ez utóbbiakat (a rendőrjárőröket) kifejezetten kedveljük, kár, hogy kevés van belőlük.
Az egészségügyi és gazdasági válság csúcsán a Magyar Honvédség német gyártmányú Leopard 2A4 harckocsikat és Lynx (Hiúz) páncélozott gyalogsági harcjárműveket vásárolt. Tényleg ezekkel a méregdrága és nagytestű ragadozó macskákkal akarjuk legyőzni a láthatatlan Covid-19 fedőnevű gonosztevőt? Vagy valaki tud más ellenségről is?
