Ennek a kormánynak kampó

Onnan, augusztus 21-től, mindenki azt találgatta: vajon milyen intézkedéseket hoz majd a kormány, illetve maga Orbán Viktor; vajon lesz-e újabb veszélyhelyzet, mi lesz az iskolákkal, és mi lesz az utazásokkal, a határokkal? Végső döntést – a satun túl – e hét szerdájára ígértek, merthogy szerdákon szokott kormányülés, másnap pedig kormányinfó lenni. A kabinet – maga Orbán Viktor – tehát már eleve nehéz helyzetbe hozta a családokat, szinte az utolsó pillanatra hagyta a titok feloldását, aminek mindössze annyi volt a következménye, hogy senki nem tudott a saját ügyében – ha érintett volt – intézkedni. Igaz, a miniszterelnök azt is mondta, hogy nem javasolja senkinek, hogy szeptember 1-je után szabadságra utazzon külföldre, különösen a déli országok nem ajánlottak. Nos, az ajánlás nem egyenlő a tiltással, sokan gondolhatták úgy, ha a kormányfő és külügyminisztere éppen a horvát tengeren tölti a „holidayt”, akkor ők is megkockáztathatják, hogy nem fogadják meg a hatalom tanácsait. Éppen ezért, voltak olyanok, akik ekkor döntöttek az utazásukról. Az utazási irodák sem írták ki a honlapjukra, hogy „bezártunk”, szóval sikerült a kormánynak egy olyan bizonytalan helyzetet előállítani, amiben senki nem tudta, mi is lenne a helyes döntés.

Aztán eljött az a bizonyos szerda, de akkor csak annyi derült ki: a kormány mégsem ülésezik, mivel több tagja karanténba kényszerül, egy hétvégi, állítólagos magánrendezvény miatt. Azt ugyan nehéz felfogni, hogy mondjuk Gulyás Gergely, vagy Orbán Balázs, vagy akár Varga Judit negatív tesztjére várva, miért ne lehetne egy ilyen súlyos döntést meghozni, miért váratnak az információval többmillió embert, de a mi kormányfőnk már csak ilyen: szüksége van mindenkire ahhoz, hogy kihirdesse, mi is az a satu-közeli állapot. Így aztán pénteken délutánra halasztódott a végső verdikt közlése, azaz, hogy úgy döntöttek: lezárják a határokat. A világ összes országa számunkra vörössé változott, abban a hitben, hogy a határon meg lehet állítani a vírus terjedését.

És most tegyük félre, hogy ez jó vagy rossz döntés, azt is, hogy szakemberek sora hülyeségnek tartja, a francia elnök is ostobaságnak, foglalkozzunk csak azzal: szabad-e ilyen szigorú lépést úgy meghozni, hogy sokan képtelenek voltak felkészülni rá. Felkészülni például arra, hogy a szeptemberre szóló repülőjegyeiket „átbookolják”, hogy hazaérjenek a karantén, illetve a jelentős, a fizetős tesztek miatti pénzvesztés előtt. Mellesleg, aki meg tudta oldani, az is veszített, hiszen a repülőtársaságok nem akceptálták az orbáni döntést; új jegyet kellett venniük. De sokan hiába is akartak volna hazarohanni: nem lévén szeptember előtt repülőjáratuk. Kénytelenek úgy visszaindulni, hogy itthon karanténban kényszerülnek. (Ráadásul az sem megoldás, hogy külföldön beszerzett friss tesztekkel váltsák meg a belépésüket, azt a kormány intézkedése alapján, a határon nem fogadják el. Kizárólag a  labdarúgó Szuper Kupa spanyol és német szurkolói léphetnek be Magyarországra az otthonról hozott negatív teszttel. Az a 6000 ember kivételezett, míg a magyar állampolgárok hátrányt szenvednek velük szemben…) A kormány arra sem hozott intézkedéseket, hogy mi legyen az utazásukat – a korábbi engedmények alapján – befizetett emberek sorsa: kötelesek-e maradéktalanul visszaadni nekik a pénzüket, és kártalanítják-e ezért, például  az utazási irodákat? A Wizzair például 60 eurós lemondási díjat követel, ami több, mint 20 ezer forint.

Gondoljunk csak bele: manapság ennél sokkal olcsóbban is lehet repülőjegyet vásárolni. 

A lényeg: a magyar kormány három napot hagyott arra, hogy bárki intézkedni tudjon, ráadásul ebből a három napból kettő a hétvégére esik. Noha a szombat ezúttal munkanap volt, ezzel együtt ilyen rövid időt biztosítani arra, hogy bárki át tudja szervezni az életét, egyszerűen tisztességtelen. Ráadásul semmi nem is indokolja a késedelmet, hiszen Orbán már egy héttel korábban tudta, mit is jelent az ő fogalmi rendszerében a satu-közeli állapot. 

Normális országokban egy ilyen eljárás azt jelenteni, hogy az adott kormánynak kampó.