Euró az Adria partján

Horvátország tehát másfél év múlva belép az euró övezetbe, és ezzel a velünk határos hét ország többsége (Ausztria, Szlovákia, Szlovénia + Horvátország) a valutaközösség része lesz. Déli szomszédunk 2013. július 1-jén lett az EU tagja, és a közlemény tanúsága szerint alig egy évtized alatt képes volt átállni a közös fizetőeszközre.  A kormánytöbbséget biztosító konzervatív keresztény-szociális Horvát Demokratikus Közösség és a miniszterelnök hangsúlyozza, hogy a kuna lecserélése számos előnnyel jár a gazdaság és az állampolgárok számára. Horvátországban az elmúlt évtizedekben sem volt gond euróval fizetni, az állampolgárok napi szinten váltják és kezelik a közös valutát.

Két évvel ezelőtt Magyarország pénzügyminisztere még szimpatizált a „huneuróval”, és úgy nyilatkozott, hogy az eurót a „legígéretesebb – de befejezetlen – kezdeményezésnek” tartja az unióban. Napjainkra e kérdéssel kapcsolatban visszavonult Varga Mihály és egyre inkább a Matolcsy-féle – elutasító – álláspont került előtérbe. Legutóbb 2021. június 28-án – „Az euró csapda” című írásában – hosszasan taglalta, hogy 17 évnyi EU tagság után sem szabad közeledni a valuta közösséghez, azaz Magyarország számára a zónához való csatlakozás nem járható út. A Magyar Nemzeti Bank elnöke szerint mindenki (!) rosszul járt, aki az eurót átvette, és az nyert, aki megtartotta nemzeti valutáját. Matolcsyt olvasva, felvillan előttem a „nyomorúságos” Benelux államok és a „koldusszegény” Finnország valamint Ausztria térképe, tája, gazda(g)sága. Matolcsy odáig is eljut okfejtése során, hogy „katasztrófát hozna a korai euró-csatlakozás”. Nem tehetek mást, minthogy megismétlem: hazánk több mint másfél évtizede csatlakozott az EU érték- és érdekközösségéhez, a magát gazdaságilag sikeresnek beállító Orbán-rezsimnek igazán lett volna ideje az alapos előkészületre és a belépésre. Ma még arra sincs céldátum, hogy Magyarország mikor lépjen be az euró „előszobájába”, az európai árfolyam-mechanizmusba (ERM-II). A tényleges csatlakozás időpontja teljesen ködbe veszett, amiből viszont nyugodtan levonható az a következtetés, hogy ez a kurzus nem akar közeledni az egységes szisztémához, nem szándéka erősíteni a kontinentális integrációt. Pénzügyekben sem.

Az euróra való átállás érzelmi, gazdasági és politikai kérdés. A görögök siratták régi drachmájukat, a hollandok a jól bevált forintjukat, de amikor lehetőség volt, feladták ősi fizetőeszközüket. Szerintem nálunk sem okozna nagy törést a lelkekben, ha két-három év múlva más lenne itthon a fizetőeszköz. Gazdasági szempontból „agyonminősített” ügyről van szó: az euró nem csodaszer, az euró önmagában nem versenyképességet javító eszköz, viszont segíti a teljesítmények, az árak és a bérek összehasonlíthatóságát. Nem biztosítja a felzárkózást, de nem konzerválja a lemaradást sem, viszont biztonságot és kiszámíthatóságot garantál. És még valami: nem engedi az árfolyammal való svindlizést, és kizárja az MNB átláthatatlan üzletélési tevékenységét.

Álláspontom szerint a jövő évi korszakváltást követően, az új kormánynak szinte azonnal lépnie kell a csatlakozás irányába. A 2022-2026 közötti időszak egyik legvonzóbb és legizgalmasabb célkitűzése – és projektje – az lehet, hogy a ciklus végére Magyarország az euró övezet része legyen.