Fuck NER és más történetek e Fidesztől ölelt kis országból
Fuck NER feliratú pólóban jelent meg a Hunyady című tévésorozat egyik forgatókönyvírója, Ruttkay Zsófia a Müpában szerda este tartott díszbemutatón. A produkció a TV2, valamint a magyar állam 16 milliárdos támogatásával készült, s ezzel minden idők legdrágább magyar filmsorozata lett. Ruttkay, aki egy éven át dolgozott forgatókönyvíróként a produkcióban – a Színház- és Filmművészeti Egyetem elfoglalásakor szállt ki belőle –, azt is elmondta, hogy ebből a pénzből 500 magyar nagyjátékfilmet lehetett volna támogatni.
Szerinte a Fuck NER póló egy jelzés volt az ellen, ahogyan jelenleg zajlanak a dolgok Magyarországon. A demonstráció azért keltett feltűnést, mert igazán illusztris közönség jött össze a díszbemutatóra. Ott volt a NER szinte valamennyi potentátja és kegyeltje, a többi között Kövér László házelnök, Sulyok Tamás államfő, de láthatta a feliratot Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter és felesége, valamint – családjával együtt – a kegyelmi botrányba belebukott Varga Judit. Voltak, akik az ily módon tiltakozó Ruttkay szemére vetették, hogy munkájáért pénzt kapott a NER-től, ám a helyzet ennél jóval bonyolultabb. A NER-nek ugyanis nincs saját pénze, amivel gazdálkodik és amit szétoszt a szerinte arra érdemeseknek, azt tőlünk, magyar adófizetőktől kapja.
Ezekben a civilellenes időkben, amikor a Fidesz-kormány és Orbán Viktor már nem is titkolja, hogy eltakarítaná a civileket, minden ilyen kiállás felértékelődik. Az is például, amikor 2022 januárjában egy pécsi kisbolt bejáratánál a kormány akkori árstopja idején a minisztérium által megkövetelt tábla mellé egy másikat is kitettek. „Tisztelt Vásárlóink! A kormány által meghatározott fogyasztói árak hatalmas terhet rónak vállalkozásunkra. A beszerzési ár magasabb, mint az eladási ár!! Tehát arra kényszerít a rendelet, hogy ráfizetéssel értékesítsünk! Kérem Önöket, ennek tudatában ne vásároljanak a diktatúra termékekből! Köszönettel: Kodály Delikátesz.”
2023 nyarán egyetemisták egy csoportja a Libri budapesti, Rákóczi úti könyvesboltja előtt délutánonként olyan könyveket osztogatott az érdeklődőknek, amelyeket a könyvterjesztő cég üzleteiben csak lefóliázva lehetett megvásárolni. Ettől persze nem változott meg Magyarország, s a homofób törvényt sem vonták vissza, de a bátor, civil kiállás biztatás volt, hogy az elveinket nem szabad feladni, azokért – akár ilyen módon is – ki kell állni.
Tavaly novemberben a Lázár János vezette Építési és Közlekedési Minisztérium hivatali visszaélés és hamis vád miatt feljelentette az azóta kirúgott kormány-főtanácsost, Bátonyi Pétert. Bátonyi „bűne” az volt, hogy a Partizánnak beszélt arról, hogy akarnokság, műveletlenség és korlátlan hatalom jellemzi a jelenlegi műemlékvédelmi rendszert, a minisztériumokban pedig a beruházók érdekében „lepapírozzák” az elkövetett törvénysértéseket, amiket dokumentumokkal is bizonyított.
Nem tudhatjuk, hogy a Fuck NER feliratú pólóban színpadra lépett Ruttkay Zsófia, az árstopot álszentnek nevező pécsi kisbolt tulajdonosa, vagy a Libri boltja előtt tiltott/tűrt könyveket osztogató fiatalok olvasták-e a 2011-ben Magyarországon is megjelent Civil bátorság című könyvet. A mű a hatalom nélküliek hatalmáról szól, és az a kiindulási pontja, amit idehaza mi is gyakran tapasztalunk. Jelesül, hogy az átlagemberek a mindennapokban hajlamosak azt gondolni, hogy velük bármit meg lehet csinálni. És azért, mert ezt hiszik, meg is tesznek velük mindent. Václav Havel, az egykori cseh ellenzéki vezető, későbbi köztársasági elnök, ezt írta a könyv előszavában: „Ma a világban több millióan élnek abban a hiedelemben, hogy körülöttük soha semmi nem fog megváltozni. Ez a könyv azoknak adózik tisztelettel, akik tesznek azért, hogy igazságban éljenek, és tudják, ennek van hatása. Nem csak a jelenről és a múltról szól. Meggyőződésem, hogy a jövőről is.”
A civil bátorság minden korban fontos, mert vannak helyzetek, amikor az ember kockáztatni kényszerül. Vannak olyanok – nevezzük őket hétköznapi hősöknek –, akik akkor is megtesznek bizonyos dolgokat, ha tudják, hogy abból bajuk lehet. Kiállnak egy nagygyűlésen szónokolni, aláírnak egy petíciót, tiltakoznak a környékükön épülő akkumulátorgyár, vagy éppen a kormány egyre erősödő oroszbarátsága ellen. Vannak, akik az egészségüket, szabadságukat kockáztatják, mások „csak” az állásukat, előmenetelüket, hivatali megítélésüket, azt, hogy a fensőbbség nem tartja őket politikailag megbízhatónak. Magyarországon egyelőre még nem bevett szokás, ami a Fidesz által preferált Oroszországban gyakorta előfordul: a rendszer ellen tiltakozók nálunk nem esnek ki a magas épületek ablakaiból, nem mérgeződnek meg reggeli, vagy ebéd közben.
A diktatúrák azért félelmetesek és ijesztők, mert az egyes ember hajlamos azt gondolni, hogy az elnyomók hatalma örökké tart, és sosem lesz vége – aki ma uralkodik, az lesz a Főnök holnap is. Ez az elnyomók legfőbb eszköze, ez kezükben a csodafegyver: hogy félelmet keltenek, hatalmukat megingathatatlannak mutatják. Sok helyen bevált taktika ez: ha sokáig és hangosan sulykolják a hazugságokat, az egyszerű ember idővel kételkedni kezd magában, és azt gondolja, hogy talán mégsem neki van igaza. Hogy egyedül van, vagy csak nagyon kevesek állnak mellette. Pedig többen vagyunk, mint gondolnánk, akik szeretjük a szabad választást – legyen szó pártról, párról, felekezetről, iskoláról. Mindenről, ami szép, és fontos az életben.
A Fuck NER felirat nem fogja elűzni Orbánt és a Fideszt, de üzenet lehet azoknak, akik ma még félnek elmondani a véleményüket és kiállni az igazukért.
