Ipari nyomorúság
Természetesen lehet vitatkozni azon, hogy az ipari produktum mennyire meghatározó az ország teljes gazdasági teljesítményének alakulásában. Annyit azért tudunk, hogy az előállított GDP-ből (bruttó hazai termékből) az ipar 22-24 százalékos részarányt képvisel. Én úgy ítélem meg, hogy a tartós ipari regresszió önmagában is intő jel, de a folyamatos visszaesés – hogy csak a legfontosabbakat említsem – értelemszerűen negatív hatással van az exportra, a belföldi kereskedelemre, a szolgáltatások színvonalára és a munkaerőpiacra is. Nagyon fontos kiemelni, hogy az iparon belül 94 százalékos súlyt képvisel a feldolgozóipar teljesítménye. A járműgyártás 26, a villamos berendezés gyártás 10, a számítógép, elektronikai, optikai termék gyártás 9, az élelmiszer, ital és dohánytermék gyártás pedig 14 százalékos részarányt képvisel a feldolgozóiparban.
És akkor jöjjenek a számok, a maguk kérlelhetetlen szigorával.
„2024 augusztusában az ipari termelés volumene 9,5, munkanaphatástól megtisztítva 4,1 százalékkal elmaradt az egy évvel korábbitól. A jelentős eltérést a nyers adathoz képest az okozza, hogy ebben a hónapban kettővel kevesebb munkanap volt, mint 2023 augusztusában. A szezonálisan és munkanappal kiigazított adatok alapján az ipari kibocsátás 2024 júliusához viszonyítva 0,5 százalékkal mérséklődött. 2024 augusztusában a feldolgozóipari alágak döntő többségében visszaesett a termelés volumene. Mindössze három alágban nőtt a kibocsátás, a legnagyobb mértékben a vegyi anyag, termék gyártásában. Az ipari termelés az év első nyolc hónapjában 3,8 százalékkal kisebb volt, mint 2023 azonos időszakában.” (KSH)
Ugyan ezek még csak a nyers – összesített – adatok, de már ezekből is látszik, hogy az egyik jelentős nemzetgazdaság ág (nevezetesen az ipar) tartós krízishelyzetbe került. Visszanéztem a KSH korábbi számait, amelyekből megállapítható, hogy az ipar válsága nem átmeneti jellegű. Az elmúlt 20 hónap (2023. teljes év + 2024. első nyolc hónap) közül mindössze kettőben (!) regisztrálhattunk pozitív elmozdulást, a többiben – különböző mértékű – csökkenés jegyezhető fel. Ebből eredően (is) a Nagy Márton által megálmodott idei 4 százalék körüli nemzetgazdasági növekedés illúziónak bizonyult, és legjobb esetben is csak 1,0 – 1,8 százalékos lehet a 2024. évi GDP-növekedés. És ha azt is figyelembe vesszük, hogy a lakossági fogyasztás sem bővül a várt mértékben és a mezőgazdaság is rossz évet zárhat, akkor előfordulhat, hogy az előbb említett 1,0 – 1,8 százalékos növekedés veszélybe kerül! Nem szeretnék a mindig károgó varjú szerepében tündökölni, de csak felmerül bennem, hogy a 2024. év – a tavalyihoz hasonlóan – megint csak a gazdasági kínlódás szomorú időszaka lesz?!
A hosszú ipari agónia ellenére, a miniszterelnök 2025. vonatkozásában 3,0-6,0 (!) százalékos gazdasági növekedést vizionál. A kérdésem rövid és egyszerű: ha az egyik legjelentősebb nemzetgazdasági ág tartós visszaesésben van (és a fordulópont nem látszik), akkor miből gondolja bárki is ebben az országban, hogy gyors fellendülés lesz jövőre?! Persze a számokkal lehet dobálózni, végül is köztudott, hogy a miniszterelnök másfél évtizede az álmok világában él. Mi viszont ébren vagyunk…
