Kövérnek az Aranybulláról is Brüsszel jutott az eszébe
Ünnepséget rendeztek az Aranybulla kiadásának 800. évfordulója alkalmából. A Parlamentben rendezett eseményen Novák Katalin is felszólalt. Az államfő viszonylag tárgyszerű és visszafogott volt, arról beszélt, hogy az Aranybulla „az első olyan törvény, amelyben az uralkodó hozzájárul jogai korlátozásához, vagyis, szerződés volt a királyi hatalom és az ország között.” A másik szónokot, Kövér Lászlót kissé elragadta a hév, de arról egyikük sem szólt, hogy a dokumentumban a zsidókat és más idegeneket kirekesztő, valamint a nemesek törvényen kívüliségét hirdető szövegek is szerepelnek.
Kövér László szerint „az Aranybulla eszmei valóságát megtaláltuk: ott van a magyarok szabadságszeretetében, beépült nemzetünk alkotmányos önazonosságának DNS-szerkezetébe”. (Bármit is jelentsen ez a mondatnak látszó megfogalmazás.) A házelnök azt sem rejtette véka alá, hogy „a globális gazdasági és politikai magánhatalmak képviselői nyíltan megüzenték mindenkinek, hogy az előttünk álló időkben semmitek nem lesz és boldogok lesztek, azaz meghirdették a nyugati világban a magántulajdon felszámolásának programját és jelszavát”. Majd feltette magának a költői kérdést: „mikor időszerűbb az Aranybullára emlékezni, mint ma, amikor az Európai Unióban Magyarország a nemzeti ellentmondási jogának tiszteletben tartásáért harcol a saját létérdekeit fenyegető brüsszeli tervekkel szemben?”
Kövér mondatait nem elemeznénk, azok értelmét nem taglalnánk, akit bővebben érdekel, hogy jelentenek-e valamit, ne fogja vissza magát, járjon utána.
Az Aranybulláról tudni kell, hogy az uralkodói hatalom korlátozásának első fontos eseményeként II. András 1222-ben kiadott egy arany függőpecséttel ellátott oklevelet, ezt nevezték Aranybullának. Számos pozitívuma között meg kell említeni, hogy a dokumentum és későbbi megerősítései fokozatosan bevonták a nemesség széles rétegeit a kormányzásba, sőt, arra is felhatalmazta őket, hogy amennyiben a király nem tartja be a megállapodást, akkor a rendek törvényesen ellenállhatnak.
Az Aranybulla 1222-ben hét példányban készült el, de egy eredeti sem maradt fenn az utókor számára, szövegét hiteles másolatokból ismerjük, formáját pedig II. Andrásnak a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában őrzött korabeli oklevelei adják.
Következzék néhány – kiragadott – idézet az Aranybulla szövegéből, amelyeket sem Novák államfő, sem Kövér házelnök nem tartott fontosnak megemlíteni: „Továbbá semmi adót, semmi szabad dénárokat nem szedetünk a nemesek örökségén; sem házaikban, sem falvaikban meg nem szállunk, hanem ha meghivatunk. Az egyházak népeitől is teljességgel semmi adót sem szedetünk”. Akik nem értenék a kissé régies, ám a mai füleknek mégis ismerősnek tűnő szöveget, azok kedvéért lefordítjuk: a nemesek nem fizetnek adót, házaikat a király látogatásai alkalmával csak abban az esetben veszik igénybe, ha meghívják őt és kíséretét. Az egyházak nem fizetnek adót, a köz terheinek viselését nagylelkűen átengedik a lakosságnak.
„A nádor országunk minden emberei felett különbség nélkül biráskodjék; de a nemesek főben- és birtokbanjáró ügyeit a királynak tudomása nélkül el ne végezhesse”. Nem lennénk meglepve, ha erről egyeseknek a Polt Péter vezette ügyészség mai működése jutna az eszébe. Jelesül az, hogy a nemes urak ügyeit csak a király tudtával és engedelmével lehet vizsgálni.
És végül, még egy gyöngyszem: „Hogy izmaeliták és zsidók tisztséget ne viseljenek. Pénzváltó, kamara-ispánok, só-kamarások és vámosok, országunkbéli nemesek legyenek. Izmaeliták és zsidók ne lehessenek”. Az izmaeliták kifejezés nem keverendő össze az izraelitákkal – a megnevezés a korai arab hódítókra vonatkozik, a „zsidó” szót mindenki ismeri, azt nem kell magyarázni. A lényeg, hogy az Aranybulla rendelkezései alapján tisztséget nem viselhetnek, pénzváltók nem lehetnek, valamint más, jól jövedelmező foglalkozást sem űzhetnek.
Legyünk nagyvonalúak és megengedők: nyilván nem ezekre a szövegrészekre gondolt Novák Katalin, amikor arról beszélt, hogy az Aranybulla „alkotmányos fejlődésünk alapja és hivatkozási pontja lett.”
