Lázár János fenyeget
Áll a bál a Győr–Sopron–Ebenfurti Vasút Zrt.-nél (GYSEV). November elején Lázár János építési és közlekedési miniszter bejelentette, hogy leváltja a cég vezérigazgató-helyettesét, Hana Dellemant. Az osztrák közlekedési miniszter válaszul pert helyezett kilátásba, de ettől Lázár nem rezelt be, mint mondta, ő – úgy is, mint jogvégzettségű ember – áll a per elébe, és bár szerinte megvannak az eszközeik, reméli, nem kerül sor arra, hogy térdre kényszerítsék a vállalatot. A miniszter fél évvel korábban a hódmezővásárhelyieket is megfenyegette: velük azt közölte, hogy amennyiben ismét Márki-Zay Pétert választják meg polgármesternek, a város semmi jóra nem számíthat a kormánytól.
„Nekem, mint a cég többségi tulajdonosi joggyakorlójának az a feladatom, hogy a magyar érdeket érvényesítsem a vállalaton belül” – mondta Lázár János a Budapestre tervezett, mini-Dubajként elhíresült projektről rendezett sajtótájékoztatón. Lázár szerint a kirúgott vezérigazgató-helyettes nem volt hajlandó támogatni a terveiket, és nem volt kész az együttműködésre, ehelyett „labanc módon” kezelte a magyar tulajdont. De ennek vége, mondta Lázár, mostantól egy másik szemlélet fog érvényesülni. „Nem tönkre tenni akarjuk a vállalatot és nem térdre kényszeríteni, bár ennek is megvannak az eszközei, félreértés ne essék, reméljük, nem kényszerítenek erre bennünket.”
Nem tisztünk megítélni, hogy szakmailag kinek van igaza. Még az sem kizárt, hogy Lázár János ezúttal nem Orbán Viktor, hanem a többi magyar polgár érdekeit képviseli ebben a várhatóan bírósági üggyé fajuló vitában. Arról a fenyegetésről viszont, miszerint Lázár belengette, hogy vannak eszközeik, de ne kényszerítsék, hogy azokat bevesse az ügy érdekében, lehet véleményünk.
„Van atombombánk, de csak akkor fogjuk ledobni rád, ha nagyon muszáj. Tudunk levágott lófejet is tenni az ágyad végébe, de jó lenne, ha nem kényszerülnénk arra, hogy kedvenc lovad megölésével ekkora bánatot okozzunk neked.”
Egyedi ügynek is gondolhatnánk Lázár mostani fenyegetését, elszólásnak, amit már meg is bánt talán, de hősünk már korábban is jelezte, hogy képes és hajlandó visszaélni a hatalmával. Június közepén a Rádió 7 Közös nevező című műsorában ugyanis arról beszélt, hogy Márki-Zay Péter „idegen érdekeket szolgál”, s ha továbbra is a politikában marad, árt a közösségnek. Mindehhez még hozzátette: „a kormány tagjaként azt kell mondjam, hogy ha a hódmezővásárhelyiek megválasztják Márki-Zay Pétert polgármesternek, ami persze szívük joga, és van persze lehetőségük erre, akkor a kormánytól semmiféle támogatásra és együttműködésre nem számíthatnak.”
Cinikus és a demokráciát még nyomokban sem tartalmazó beszéd. Nem tudjuk és nem is akarjuk megítélni, hogy Márki-Zay Péter jó, vagy éppen csapnivaló polgármestere az alföldi városnak, ám erről nem is nekünk, hanem az ott élő embereknek kell dönteniük. Akár jó, akár rossz polgármester Márki-Zay, Lázár – ha hinni lehet neki, hogy véleményét a kormánnyal egyeztette –, sem támogatást, sem együttműködést nem ígért a vásárhelyieknek, ha rosszul döntenek.
Márpedig, ha máshol nem, a főváros esetében láthattuk, mire képes a kormány, ha nem az elképzelése szerint alakulnak a dolgok. Amikor a 2019-es önkormányzati választáson a Fidesz főpolgármester-jelöltje, Tarlós István vereséget szenvedett és kénytelen volt átengedni a főváros vezetését az ellenzék által támogatott Karácsony Gergelynek, Orbán Viktor még aznap este, kissé csalódottan ugyan, de megígérte a budapestieknek, hogy semmi olyan nem épül a fővárosban, amit az ott élő emberek nem szeretnének.
Orbán másnapra aztán kialudta magát és azóta láttuk, hogy minden másképp lett, mint amit a vereség estéjén mondott. Lázár legalább nem ígért semmit, amit aztán vissza kellene vonnia, ő csupán megfenyegette azokat, akik útjában állnak a NER terveinek.
