Már megint december 24.
Megmondom őszintén, már „szezonális termékként” kezelem a Jobbik képviselőjének, 2024. november 10-én benyújtott indítványát, amely – ki tudja már fejben tartani – sokadszor azt szorgalmazza, hogy december 24-ét a Magyar Országgyűlés nyilvánítsa munkaszüneti nappá. Ígérem, nem fogok „nekiugrani” a semmilyen újdonságot nem tartalmazó kezdeményezésnek, de úgy hiszem, néhány körülményre azért van jogom felhívni a figyelmet.
– Ebben az évszázadban már két új munkaszüneti nap került „rendszeresítésre”, egyik sem ellenzéki pártok javaslatára. Ezt jó szem előtt tartani. Mindenszentek napját (november 1.) a 2000. évben, nagypénteket a 2017. évben nyilvánította munkaszüneti nappá a Fidesz többségű parlament.
– Balassa képviselő úr felveti indoklásában, hogy „nem állja meg a Fidesz azon érve a helyét, hogy a munkaszüneti napok számának növelése gyengítené a versenyképességet és GDP-kiesést”. Érdemes emlékezni arra, hogy a Fidesz a mindenszentek-nagypéntek bevezetésekor semmilyen versenyképességi szempontot nem mérlegelt: előálltak a – munkavállalók számára – kétségtelenül népszerű ötlettel, „leöntötték” ideológia szósszal, majd képviselői melldöngetve megszavazták az ide vonatkozó törvénymódosítást. Abban lehet(ne) igaza Balassa képviselő úrnak, ha hangsúlyozná, hogy a Fidesz-KDPS-s brigád pillanatnyi szeszélyétől (és politikai érdekétől) függ, hogy melyik napot veszi célba és melyiket jelöli ki új munkaszüneti nappá. A döntések meghozatalakor a versenyképességi faktor – sajnos – soha nem befolyásolta őket, ami meg is látszik a magyar gazdaság jelenlegi helyzetén.
– Abban azért vitatkoznék képviselő úrral, hogy a fizetett munkaszüneti napok számának növelése (mert fizetett munkaszüneti napról beszélünk) nincs hatással az éves munkaidőalapra, az éves rendes szabadságnapok kiadásának rendjére, és a munkaszüneti napokra elrendelt munkavégzés esetén a bérköltség nagyságára. (pótlék). Ha minden évtizedben elrendelünk egy-egy munkaszüneti napot (mindenszentek, nagypéntek, szenteste napja után, majd jön a Vízkereszt /január 6./ és Nagyboldogasszony /augusztus 15./) iránti igény, és akkor az már érzékelhető hatással fog érvényesülni a nemzetgazdaság szintjén is. A javaslat nem ellenszenves, de a racionális számvetés soha nem árt!
– „A magyar társadalom régóta várja, hogy – hét európai államhoz hasonlóan – hazánkban is munkaszüneti nap legyen december 24. napja” – írja indoklásában képviselő úr. Közgazdászként nagyon kedvelem az európai összehasonlításokat. Európában 45 független állam van. Akárhonnan is közelítem meg a kérdést, a 7/45 mindössze 15,6 százalékos részarányt jelent, ami példaértékű többségnek nem igazán nevezhető.
Mondataim, megjegyzéseim természetesen nem a munkavállalói érdekek ellenében születtek. Célom mindössze annyi volt, hogy igazoljam: egy viszonylag egyszerűnek tűnő kérdés is számos oldalról közelíthető meg.
