Még egy szeg a nyomtatott könyvek koporsójába
Levélként harminc gramm plusszal háromszor annyiba kerül a postán.
Ezelőtt negyven évvel 70 ezer példányban jelent meg az első regényem. Ezelőtt harminc évvel 30 ezer példányban a Segítség, ember! Húsz éve 5-10 ezer példányban minden könyv. Ma örülünk, ha kétezer példány elkel a nyomtatott változatból. Mindezt csak azért idéztem fel, mert a Magyar Posta a díjaival még egyet lök a szakadék szélén tántorgó könyvkiadásba.
– Mennyibe kerül? – kérdezem a postán az ismerős postáskisasszonyt, aki leméri a négyzet alakú borítékba csomagolt könyvet.
– Elsőbbséggel vagy ajánlva? – kérdezi.
– Simán.
– Ezerkilencszáztizenöt forint.
Nagyon hitetlen arcot vághatok, mert sajnálkozva elmosolyodik.
– Harminc grammal több, mint fél kiló. Ötszáz gramm alatt hatszázharminc forint lenne
A posta – elismerem, a kormánytól kapott spanyolcsizmában – nem egy szeget vert a magyar nyomtatott könyvkiadás koporsójába az elmúlt években. Nem kezdem az elejéről, mert erre sem idő, sem türelem. Csak onnan kezdem, hogy néhány éve például hoztak egy szabályt, amely szerint, ha egy küldemény 24 mm-nél vastagabb, akkor csak csomagként lehet feladni – mai áron minimum – 2370 forintért! (Az egyik könyvem például 25 mm vastag. Plusz boríték. Csak csomagként adható fel, ami több, mint amibe a könyv kedvezményesen kerül.) De ennél vékonyabb, ám fél kilónál nehezebb könyv postázása belföldön, amint a fenti dialógból tudható, kb. másfél kiló csirkecomb ára, azaz 1915 forint. (Mellesleg hét éve ez az összeg 960 forint volt.)
Nem ragozom. A Magyar Posta – háta mögött a NER zsoldosseregével – az inflációra hivatkozva, kinyírja a nemzeti könyvkultúrát. De miért bonyolítják? Miért nem darálják le az egész könyvkiadást az írókkal együtt? Hiszen kormányszinten pontosan tudják, hogy olvasási kultúrával, szövegértéssel nem lehet választást nyerni. Sőt! Azzal csak veszíteni lehet.
A postán lemért borítékban a Keresd a rímet! című gyerekkönyv van, ami tehát néhány grammal több, mint fél kiló. Ezért kell háromszoros árat fizetni. (Nagy-Britanniában levélként ugyanez ma 700 forinttal, csomagként 2 kg-ig 400 forinttal olcsóbb. Logikus. Nyilván ott kisebb az átlagfizetés. Szegény angolok…!)
(Angol árak – magyar árak)
Nézem a postáskisasszonyt, néz ő is. Mi legyen?
Döntök. Visszakérem a borítékot, kibontom, és a könyvből kiszakítom az előzéklapokat, a szennycímlapot és a többi könyvem ismertetőjét. A körülöttem állók és az üveg mögött ülők némi hökkenéssel nézik. A megcsonkított könyvet visszateszem a borítékba, és odaadom a postáskisasszonynak.
A mérleg 498 grammot mutat. A díj hatszázharminc forint.
(Könyvcsonkítás előtt és után..)
Nem túl derűsen, de mindenki mosolyog. Győztünk.
Magyarokat akarnak megnyírni? Pancserek! Nekünk több évszázados gyakorlatunk van abban, hogy kicselezzük a momentán hatalmon terpeszkedőket. Ez a postai trükk semmiség. Csak figyeljenek! Még van egy-két ötletünk!
Nógrádi Gábor
