Mellár Tamás: mit üzennek az államháztartási hiányszámok?

A pénzügyminiszter bevallotta, hogy az idén nem fog teljesülni a költségvetési törvényben előírt 2,9 százalékos államháztartási hiány, a deficit ennél jóval magasabb, előreláthatóan 4,5 százalék lesz. Tehát még alig telt el két hónap az évből, máris romokban az éves költségvetési terv. És joggal lehet attól tartani, hogy ez a 4,5 százalék még nem a végső hiányszám, hiszen sok hónap áll előttünk. A tavalyi esztendő pedig megmutatta, hogy milyen dinamikusan tud változni az államháztartási hiánymutató: az eredeti terv 3,5 százalék volt, majd ezt módosította a pótköltségvetés 3,9 százalékra, aztán az év vége felé 5,2 százalékra, az idén januárban már 6 százaléknál tartottak és most pedig már valahol 6,5–7 százalék közé várják az illetékesek a 2023-as GDP-arányos államháztartási deficitet.

Varga Mihály azt is bevallotta ezen a találkozón, hogy még 2025–26-ban sem fog lecsökkenni a hiány a maastrichti 3 százalékos szint alá, a középtávú tervek szerint csak 2027-re teljesül az uniós előírás, akkorra ugyanis 2,4 százalékot írtak elő. Ezek a tervszámok és várakozások több dolgot is jeleznek.

Mindenekelőtt azt, hogy a 2023-as esztendő igen rossz eredményeket produkált: a GDP 0,8 százalékkal csökkent, az infláció éves szinten 17,6 százalék volt, a reálkeresetek 2,9 százalékkal mérséklődtek, a kiskereskedelmi forgalom 7,9 százalékkal zsugorodott. Az egy főre jutó fogyasztás tekintetében utolsók lettünk az Európai Unióban, már Bulgária is lehagyott bennünket. Az export ugyan éves szinten 2,2 százalékkal nőtt, de az év utolsó negyedében jelentősen csökkent, decemberben például 20 százalékkal. 

Az ipari termelés is mérséklődött tavaly, de hogy mennyivel, azt a Központi Statisztikai Hivatal hivatalos közleményei alapján nem lehet pontosan megállapítani. Az ipari termelés és értékesítés értéke (13.2.1.1. jelentés) táblázatból az derül ki, hogy az 2022-ben 57 922 milliárd Ft volt, 2023-ban pedig 57 204 milliárd. A két szám hányadosaként adódik az ipari termelés értékindexe: 98,76 százalék. A 2024. január 31.-i Gyorstájékoztató szerint az ipari termelői árindex a 2023-as esztendőben 107,8 százalék volt. Ezen két index alapján az ipari termelés volumenindexe 91,6 százalék (98,76/107,8) adódott (volumenindex = értékindex/árindex). Viszont a 2024 február 13-ai gyorsjelentés arról tudósított bennünket, hogy az ipari termelés volumene a 2023-as évben 5,5 százalékkal csökkent. Most akkor mekkora volt valójában az ipari termelés csökkenése: 8,4 százalék, vagy csak 5,5 százalék?

Amennyire ismerjük a KSH gyakorlatát, lesz még itt visszamenőleges adatrevízió nemcsak az ipari termelés, hanem a GDP tekintetében is. Bár ez utóbbinál nehéz lesz a politikai elvárásokat teljesíteni, mert az államháztartási hiánymutató szempontjából jó lenne, ha minél magasabb lenne a GDP, hiszen akkor a százalékos arány kisebb volna, s talán elkerülhető lenne a 7 százalékos hiányérték. Ugyanakkor az idei év növekedési esélyei szempontjából az lenne a jobb, ha a tavalyi esztendő GDP értéke alacsonyabb lenne, mert ebben az esetben az alacsonyabb bázisérték alapján könnyebben lehetne magasabb növekedési ütemet elérni. 

És ezzel már elérkeztünk a második dologhoz, ami következik az államháztartási hiánycélok revíziójából. Varga Mihály nagyon jól tudja, hogy főnöke minden eszközzel arra fog törekedni, hogy az idén legyen érzékelhető gazdasági növekedés. Két ok miatt is, egyfelől feledtetni akarja az előző év rossz teljesítményét, másfelől pedig választási év van. A választási évben pedig a populista kormány választási költségvetést csinál: növeli az állami megrendeléseket és az állami beruházások értékét, támogatásokat ad a vállalkozásoknak, többletjövedelmet a lakosságnak. Mindez jelentősen rontja a költségvetés egyensúlyi pozícióját.

A rendeleti kormányzás igen könnyűvé teszi Orbán számára a többletköltések megvalósítását, nincs semmilyen intézményi korlát az egyensúlyi feltételek betartására. Nagy Márton fejlesztési miniszter pedig, ahogyan ezt az elmúlt hónapokban is tette, szolgai módon végre fogja hajtani a költségvetési költekezés orbáni programját. A populista intézkedések politikai haszna gyorsan jelentkezik, a költségei viszont csak késleltetve, az adósságállomány növekedésében és a kamatfizetési kötelezettségek emelkedésében. De hát a népszerűségre törekvő politikának mindig a jelenre kell koncentrálnia, a jövő nem számít. 

A harmadik dolog, ami az államháztartási hiánycélokból következik, az, hogy az Orbán-kormány már lemondott a jövőbeli EU-s támogatásokról. Hiszen a 2024–25–26-os évek mindegyikében 3 százalék feletti hiányt terveznek, miközben közismert, hogy ez évtől már újból érvényesek a maastrichti kritériumok. Orbánék nyilván úgy okoskodnak, hogy politikai okok miatt (kötelezettségszegési-, törvényességi eljárás) úgysem kaphatják meg a támogatásokat, ezért aztán nem is érdemes betartani a 3 százalékos korlátot. Mindez ügyes húzásnak tűnhet, csakhogy az államháztartási deficit alacsonyan tartása nem pusztán a brüsszeli bürokraták szeszélye, hanem egy nagyon fontos egyensúlyi kritérium. 

Ha a magyar kormány most tudatosan választja az államháztartási hiány növelésének gazdaságpolitikáját, akkor ezzel elsősorban nem Brüsszelnek okoz kárt, hanem a magyar gazdasági szereplőknek és a lakosságnak. A magas és tartós deficit és deficitfinanszírozás miatt az infláció nem fog tovább csökkenni, hanem újból erőre kap és akár 8–10 százalék is lehet az év végére. A forint árfolyama is romlani fog, mivel a mesterségesen gerjesztett többletkereslet egy része az importot fogja növelni. A külföldi tőkebefektetések pedig nem tudják majd jelentősen javítani a folyó fizetési mérleget, egyfelől mert az export-lehetőségek is szűkülnek, másfelől pedig mert jelentős lesz a profit- és munkajövedelem kivonás. 

S mindezek tetejébe jelentkezni fog az államadósság utáni megnövekedett kamatfizetési kötelezettség, amely már most is eléri a GDP 4 százalékát. Nagyon szerencsés esetben az idén növekedhet 4 százalékkal a GDP, de azt szinte teljesen felfalja a kamatfizetési kötelezettség, a lakossági fogyasztás éves szinten nem tud bővülni. Ami majd úgy fog előállni, hogy az év első felében lesz reálkereset- és fogyasztás-növekedés, a második félévben (a választások után) pedig mindezt a növekedést visszaveszik a megszorítások. Láttunk már ilyent, nem is olyan régen, 2021 és 2023 között. 

Mellár Tamás