Mire jó a szabad sajtó?
A sajtószabadság világnapján is meg kellett állapítani, hogy Magyarországon ma nincs sajtószabadság. A magyar emberek ezt persze nem tudják, a sajtónak az a része, amelyet a legtöbben olvasnak, hallgatnak és néznek, nem mondja ezt el nekik. Az a sajtó, amely közszolgálatinak mondja magát, ahelyett, hogy tájékoztatna, inkább megóvja a állam polgárait a rossz, kellemetlen hírektől. Nem mondja el az embereknek, hogy nem a Mikulás hozza a piros almát és a mogyorót, nem a Jézuska teszi a karácsonyfa alá az ajándékot. A húsvéti nyúl még véleményes.
Az ENSZ május 3-át nyilvánította a sajtószabadság világnapjává. A világszervezetnek az volt a célja, hogy felhívja a figyelmet a szabad sajtó fontosságára, és hogy emlékeztesse a kormányokat a szabad véleménynyilvánítás jogának tiszteletére és betartására, amit az emberi jogok egyetemes nyilatkozatának 19. cikke is védelmez. (Ez a 19. cikk a többi között arról szól, hogy „minden személynek joga van a vélemény és a kifejezés szabadságához, amely magában foglalja azt a jogot, hogy véleménye miatt ne szenvedjen zaklatást, és hogy határokra való tekintet nélkül kutathasson, átvihessen és terjeszthessen híreket és eszméket bármilyen kifejezési módon.)”
Ezen a napon világszerte megemlékeznek a munkavégzés közben elhunyt újságírókról, valamint több felmérés és jelentés is megjelenik a média szabadságának aktuális helyzetéről.
Orbán Viktor szeret azzal dicsekedni, hogy nálunk szabad a sajtó. És valóban: a mi országunkban szinte mindent meg lehet írni, más kérdés, hogy van-e hová és lesz-e, aki elolvassa. Legutóbb az idei választási kampányban láttuk, hogy a legtöbb ember számára elérhető sajtótermékekből kizárólag a kormány propagandája ömlött. Azt szajkózták éjjel, nappal, minden hullámhosszon, hogy az ellenzék háborúba sodorná az országot, vinné a fiainkat katonának Ukrajnába, eltörölné a rezsicsökkentést, elvenné a 13. havi nyugdíjat. Kisfiúkká műtené a kislányokat, és fordítva.
Ha erről kérdezik a miniszterelnököt, az a válasza, hogy nézzünk meg egy újságosstandot, több kormányt bíráló sajtóterméket látunk, mint olyat, amelyik a kormány mellett áll. Orbán azt elfelejti hozzátenni, hogy a kormánytól független sajtó lehetőségei korlátozottak, pénzügyi forrásai – hirdetések híján – szűkösek, elérhetősége behatárolt.
Annak idején szépen kitalálták, hogy az országban működő mintegy 180 helyi rádió ingyen kapja az MTI híreit. Nincs vele gond, nincs vele költség, a zene és egyéb műsorok mellett pihenhetnek a szerkesztők, amíg a hírek mennek, lehet elszívni egy cigarettát, meginni egy kávét, hazatelefonálni, s megkérdezni, javult-e a gyerek náthája.
A mostanra kialakult helyzet 2002-re vezethető vissza. Az elveszített választás után a váratlanul ellenzékbe szorult Orbán Viktor azt ajánlotta a frissen miniszterelnökké választott Medgyessy Péternek, hogy felezzék meg a közmédiát. Legyen egyik fele a kormányé, a másik az ellenzéké. Medgyessy, félig viccesen, azt válaszolta, hogy akinek média kell, vegyen magának. A Fidesz, tudjuk és tapasztaljuk, érti a viccet, de nem szereti. Komolyan gondolták, amit az akkori miniszterelnök mondott, s így jött létre a Magyar Nemzetet is kiadó birodalom, amelynek része volt a Hír TV, a Heti Válasz és még egy sor más, Orbánhoz közeli média.
Ma már a magyarországi sajtó igen jelentős része Orbán barátainak kezében van. Ami a cégadatokból kiolvasható: van már médiája Mészáros Lőrincnek, Habony Árpádnak, de még Schmidt Máriának is jutott egy kicsiny szelet a tortából. A közmédiát most nem is említenénk, sokszor írtunk már arról, hogy az adófizetők pénzén fenntartott MTVA gyakorlatilag a Fidesz és Orbán Viktor szolgálatában áll.
Hogy miért jó ennyi újságot, rádiót, tévét tulajdonolni, nem kell magyarázni. Ha a kormányhoz közeli, hozzá messzemenően lojális tulajdonosokhoz kerülnek az újságok, a rádiók és a televíziók, akkor ezekben a médiumokban csakis olyan információk és vélemények jelennek meg, amelyeket a kormány jónak tart. Ebben az esetben Józsi bácsi Békésborzadályon, és Mari néni Rémrettentőn nem tudja meg, hogy Orbán Viktor kormánya eladósította – és ezzel kiszolgáltatta – az országot a kínai elvtársurak felé. Ha nincs, aki megírja, akkor nem derül ki az sem, hogy a szentéletű Semjén Zsolt Svédországban szokott háziasított rénszarvasra vadászni, és hogy Mészáros Lőrinc – aki gázszerelőként, egyúttal Orbán Viktor gyerekkori pajtásaként kezdte pályafutását – rövid idő alatt az ország leggazdagabb emberévé nőtte ki magát.
A szabad, független sajtó nem az újságírók, hanem az újságolvasók miatt van. Az újságíró nem a saját kíváncsiságát elégíti ki, hanem a nyilvánosság képviseletében végzi a munkáját. Ha megszűnik a független, szabad sajtó, vagy csak nyomokban lesz fellelhető, akkor ebben az országban bármit meg lehet tenni, mert semmilyen disznóságnak, gazemberségnek nem lesz következménye.
Magyarországon ma nincs sajtószabadság – erre figyelmeztetnek a nemzetközi újságíró szervezetek felmérései, valamint évről-évre romló helyezésünk a sajtószabadság világranglistáján.
