Műegyetem rakpart, 17 óra
A diákok és a tanárok 2022. október 23-ra (vasárnapra) hirdették meg a tüntetésüket az oktatás reformjáért, a tanárok béremeléséért. A szülők és a nagyszülők már korábban kimutatták egyetértésüket a tüntetés céljával, sőt, sokan már részt is vettek a korábbi kisebb-nagyobb tiltakozásokon. Az ellenzéki pártok is fokozatosan rácsatlakoztak a kezdeményezésre, sőt, még egyes szakszervezetek is kinyilvánították szolidaritásukat.
A meghirdetett program szerint a menet 16 órakor indul a Kálvin térről – át a Szabadság hídon – a Műegyetem rakpartra. A Műegyetemnek politikai és társadalmi hagyománya is van. Ezek közül kettőt emelek ki, az 1956-os forradalmi fellépést és a 2013-as „összefogás” nagygyűlést.
Az 1956-os forradalmi diákcsoportokat már beírták a magyar történelembe, viszont a 2013-as nagygyűlés arról emlékezetes, hogy a szónokló ellenzéki politikusok nagy többsége és a tüntető tömeg érdemi együttműködést követelt az ellenzéki pártoktól, viszont kifütyülték az emberek Mesterházy Attilát, aki az MSZP nagy győzelmét kívánta – saját maga számára.
Miről lesz emlékezetes a 2022-es ünnep? Reményeim szerint a szolidaritás tömeges elfogadásától lesz hangos a tér és a média.
Mi a szolidaritás? Az idegen szavak szótára szerint: kölcsönös segítségvállalás. A szociológiában közös kötelezettségvállalást, egyes egyéni és csoportérdekek korlátozásával. A politikában és a szakszervezetekben az együttműködést fejezi ki közös célok érdekében. A francia forradalom idején a „testvériség” kifejezésnek ma a szolidaritás szó a megfelelője.
Az álláspontom szerint különböző társadalmi csoportok érdek- és értékközösségét fejez ki a szolidaritás szó. A szolidaritás sok hasonlóságot és sok különbözőséget rejt magában, de van „egy legkisebb közös többszörös”, amelyet a különféle csoportok egyaránt elfogadnak, és meghatározott célok megvalósításáért közösen cselekednek.
Miben hasonlítanak egymásra az október 23-án közösen tüntető csoportok? Elsődlegesen abban, hogy a gyerekeik és unokáik jövőjét féltik. Másodlagosan abban, hogy már nem fogadják el a jelenlegi kormány oktatási, egészségügyi, szociális szakpolitikáját, önmagukat gazdagító és másokat elszegényítő gazdaságpolitikáját, és a diktátori politikai vezetést.
Miben különböznek a tüntetők? Más-más korcsoportokhoz tartoznak, eltérő a foglalkozásuk, a társadalmi státuszuk, a jövedelmük nagysága és a reményeik mértéke a gyors társadalmi-politikai változásokra.
A Fidesz már elfutott október 23-a elől. Nincs központi ünnepségük, a rendőröket hagyták maguk helyett Budapesten. A kormánymédiában 15 órától közvetítik online a tüntetést, amikor még senki nem lesz ott, és az esti híradóban ilyen képeket fognak mutogatni. A vezető hír az lesz, hogy a belügyérek 400 kazánt vásároltak közintézményeknek, hogy a nép ne fázzon a zimankóban. (Ez is olyan „beszerzés” lesz, mint a lélegeztető gépeké és a stadion beléptető rendszereké?!)
Mi vidáman készülünk barátainkkal a Műegyetem elé 17 órára! Mi akkor is ott leszünk, ha kevesen leszünk. Mint közismert, a remény hal meg utoljára.
Tóth Zoltán
választási szakértő
