Nem mond igazat a kormány az extraprofitadóról
Szombaton este jelent meg az extraprofitadóról szóló rendelet, ám az új szabályozás a GKI kimutatása szerint nem azokat az ágazatokat sújtja, ahol valóban az átlagosnál jóval nagyobb profit termelődik. Már maga a kifejezés is vitát váltott ki a közgazdászok és a politikusok körében, hiszen az extraprofit fogalmát még Karl Marx dobta be annak idején a köztudatba. „A törvényes időn felüli túlmunkával elérhető extraprofit sok gyáros számára úgy látszik, túl nagy kísértés, semhogy ellenállhassanak neki” – írta Karl Marx Das Kapital (magyarul: A tőke) című művében.
Ennél is sokatmondóbb azonban, hogy a kormány a mostani rendelettel nem a legnagyobb nyereséget – tehát valóban extraprofitot – termelő ágazatokat terheli, hanem azokat, amelyektől pénz akar beszedni. Magyarországon a legnyereségesebb ágazatok 30 százalék fölötti extraprofitot értek el, ezek közül azonban egyet sem találunk a különadóval sújtottak között. A GKI említett felméréséből kiolvasható, hogy az út- és vasútépítés (46,4 százalék), a cementgyártás (41,8 százalék), a gyógyszergyártás (40,7 százalék), a veszélyes hulladék gyűjtése (33,2 százalék) és a jogi tevékenység (33,1 százalék) vezeti a nagy profitokat előállítók listáját, ezek többsége azonban nem szerepel a kormány által most megadóztatni kívánt ágazatok között.
Emlékezetes, hogy a második Orbán-kormány 2010-es hatalomra kerülésekor is különadókkal sújtottak egyes ágazatokat. Akkor szemérmesen – mondhatjuk azt is: cinikusan – úgy fogalmaztak, hogy a külföldi tulajdonban lévő nagy cégeknek is lehetővé kell tenni, hogy kivegyék részüket a közterhek viseléséből. Ezzel azt sugallták, hogy a multinacionális cégeknek, amelyek döntően a kiskereskedelem, a biztosítás, a távközlés, vagy éppen a banki szektor területén mozognak, a kormány lehetőséget teremtett, hogy különadójukkal ők is hozzájárulhassanak a nemzet felemelkedéséhez.
Láthattuk az elmúlt 12 évben, hogy az Orbán Viktor vezette kormányok úgy félnek a megszorítás kifejezés használatától, mint ördög a tömjénfüsttől. Pedig bárhogyan is nevezzük a gyereket, a lényeg mindig ugyanaz, mert a számlát végül – jobb híján – a fogyasztó fogja megfizetni. Nem nehéz észrevenni, hogy még a legutóbbi választás előtt nagy csinnadrattával bevezetett, hét alapvető élelmiszerre kiterjedő árstop is gyakorlatilag az inflációt növelte. A nagy kereskedelmi láncok ugyanis valóban nem emelték a liszt, az étolaj, vagy teszem azt, a csirkefarhát árát, ám minden más árucikkét igen. Aki jár boltba, szokott vásárolni, az mindezt a saját bőrén és pénztárcáján érezheti.
Most sem lesz másképp. A bankok, a kereskedelmi cégek, a biztosítók, vagy éppen a távközlési szektor szereplői gond nélkül áthárítják majd ügyfeleikre a különadók révén keletkezett veszteségeiket. Vagy úgy, hogy konkrétan emelik a szolgáltatásaik árait, de olyan megoldás is elképzelhető, hogy csökkentik az általuk nyújtott szolgáltatások színvonalát. (Kevesebb emberrel, kevesebb ügyfélszolgálati irodával és elérhetőséggel dolgoznak, stb.) A kormány pedig, mint ilyen esetekben mindig, most is mossa a kezeit, ő mindent megtett az emberekért, amit megtehetett.
Az út-és vasútépítés, valamint az építőanyagok gyártása és forgalmazása (lásd: cementgyártás) jelen állás szerint kimaradnak a jóból. Ezek azok az ágazatok, amelyek döntően magyar, ezen belül is NER-közeli tulajdonosokhoz köthetők. Mások mellett Mészáros Lőrinchez, vagy éppen Orbán Győzőhöz, Orbán Viktor miniszterelnök édesapjához.
A kormány persze ezekre a felvetésekre azt válaszolja, hogy ők csupán a nemzeti tőkésosztályt kívánják megerősíteni, helyzetbe hozni. Így is lehet fogalmazni, kérdés persze, hogy mindez mennyire fedi a valóságot. Mert – klasszikussal élve – itt nemcsak a ló lába, hanem már az egész ló kilóg.
