Orbán döglött lovon ül, de hajtja tovább rendületlenül
Először 1999. szeptemberében örvendeztette meg a közvéleményt Orbán Viktor azzal az általa dakota közmondásnak nevezett népi bölcselettel, amely szerint, „ha észreveszed, hogy döglött lovon ülsz, szállj le róla!” Azóta sokszor idézték ezt a veretes magvasságot, és most ismét aktuálissá vált. Orbán és kormányának tagjai egymást túlharsogva hirdetik, hogy az Oroszország elleni szankciók hatástalanok, azok nem Putyinékat, sokkal inkább az európai uniós országokat sújtják és gyengítik. Szakértők szerint ennek épp az ellenkezője igaz, a szankcióknak van hatásuk. Orbán döglött lovon ül, és miközben büszkén ütlegeli a már mozdulni képtelen párát, arra ösztönzi a magyarokat, hogy előre menjünk, ne hátra!
Szijjártó Péter, aki az ENSZ közgyűlését arra is felhasználta, hogy Putyin elnök arcképe alatt Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel tárgyaljon, csalódott, amiért csak ő áll szóba az orosz külügyminiszterrel. „Nagyon csalódott vagyok. Nem is értem azokat a nyugati kollégákat, akik szerint rossz ötlet a párbeszéd. Én azt gondolom, hogy ha a kommunikációs csatornákat, a diplomáciai csatornákat elzárjuk, véglegesen feladjuk és elveszítjük azt a reményt, hogy ennek a háborúnak egyszer vége lesz” – mondta a magyar külügy vezetője.
Szijjártónak igaza van, a párbeszéd nem rossz, hanem kifejezetten jó ötlet. Főleg akkor, ha az nem egyoldalú. Nem tudunk ugyanis olyan megbeszélésről, amelyet Szijjártó, vagy a magyar kormány bármely más tagja – ne adj isten, a miniszterelnök – az ukrán külügyminiszterrel, netán magával az elnökkel, Volodimir Zelenszkijjel folytatott volna. (Ha volt ilyen, ügyesen titkolták.) Inkább arról voltak árulkodó jelek, hogy Orbánék az orosz fél szekerét tolták. Mert lehet azt mondani, hogy mi békét akarunk, és mihamarabb véget kell vetni a háborúnak, ez nem kerül semmibe, ám értelme annak van, ha azt is kimondják, miként képzelik el a békét.
Van egy olyan verzió, hogy el sem kellett volna kezdeni a háborút, nem kellett volna megtámadni egy szuverén országot. Jó lett volna, ha Szijjártó ezt is elmondja az őt decemberben magas állami kitüntetéssel jutalmazó barátjának, Szergej Viktorovics Lavrov külügyminiszternek. Rögtön hozzá lehetett volna tenni, hogy ha már elkezdték a háborút, akkor itt az ideje, hogy azonnal befejezzék. Vonuljanak ki Ukrajnából az orosz katonák, utána lehet tárgyalni a békekötésről.
Ez volna a megoldás, ám Szijjártó és Orbán megspórolták maguknak azokat a tárgyalásokat, amelyeket a magyar diplomácia által gyakorta hangoztatott béke érdekében meg kellett tenniük. Nincs tudomásunk arról, hogy bármelyik magyar vezető elutazott volna Kijevbe – szinte az összes nyugat-európai ország első embere megtette ezt a gesztust –, s bár magyar részről is aláírták az összes eddigi szankciós csomagot, a következővel kapcsolatban vétóval fenyegetőznek. Szakértők szerint – és ezt Orbán és Szijjártó is nagyon jól tudják – ennek az ellenkezője igaz: a szankciók igenis hatásosak, bár kétségtelen, hogy nem jártak az agresszor azonnali összeomlásával. Ennek oka, hogy Putyinék nyilván készültek a háborúra és tartalékokat halmoztak fel. Ezek a tartalékok azonban kimerülőben vannak, a mostani mozgósítás – mintegy 300 ezer embert kívánnak besorozni az orosz hadseregbe – pedig az orosz gazdaságot gyengíti azzal, hogy épp a legaktívabb munkaerőt vonja ki a termelésből.
Orbán és Szijjártó mindezzel tisztában vannak, mégis tovább hajtják a döglött lovat. Ők tudják, miért állnak a vélhetően vesztes Putyin mögé. Pedig, mint Szijjártó mondta, „semmilyen olyan döntéshez nem adjuk a hozzájárulásunkat, ami a magyar nemzeti érdeket sértené”.
Amennyiben a magyar külügyminiszter ezt tényleg komolyan gondolja, akkor ideje volna leszállni a döglött lóról, és átülni egy még működő paripára.
