Orbán Viktor háborúba megy
Nem mondok újat: Orbán Viktor harcias természetű ember. Hogy a hétköznapjaiban milyen, azt nem tudom, annyit viszont igen – tőle magától –, hogy ilyen nevelést kaphatott. Ahogy mesélte, pofon is elcsattant, ha az apjával szembeszállt, és az idősb Orbán, tudjuk, öregebb emberré érvén sem veszítette el erős jellemét – hogy finoman fogalmazzunk.
Vagyis: igazában semmi meglepő nincs abban, ha Orbán ezt az attitűdöt viszi tovább. A baj csak ott van, hogy miniszterelnökként illik óvatosabban bánni a szavakkal. Ő azonban nem bánik óvatosan, sőt… Jól megtanulta a leckét – üdv Finkelsteinnek –, amióta csak politikára adta a fejét folyamatosan ellenségeket gyárt, lát és láttat. Jószerivel nincs olyan beszéde, amelyben ne bukkanna fel valamilyen harcra, háborúskodásra utaló kifejezés, amelyben ne igyekezné militarizálni a hangulatot, a közbeszédet és a hallgatóságát. Még akkor is használja a háborús retorikát, amikor annak látszólag semmi értelme; mint például a héten, a budapesti demográfiai csúcson. Ott a következőket mondta: „jövőre uniósb választások is lesznek, minden adott, hogy egy átkaroló hadművelettel a magunk javára fordítsuk az erőviszonyokat”.
Hogy pontosan mit is jelent az átkaroló hadművelet, azt nem fejtette ki, csak a célját határozta meg. Azt akarja elérni, hogy az Európai Parlament választásán – azaz jövő júniusban – a jobboldal nyerjen, és ezzel ki lehessen űzni Európa éléről a liberálisokat, a baloldalt. És valahova a talonban helyezni az egész háborúpárti bagázst. Orbán nem használta ezt a szót, de van, aki ezt azon az oldalon megteszi; Rákay Philip például egyenesen lehányna mindenkit, aki nem ő, nem ők. A miniszterelnök pusztán annyit mondott, hogy az átkaroló hadművelet végén a liberálisokat félre kell tolni. Itt, ezen a tanácskozáson éppenséggel azzal vádolta őket, hogy csak magukra gondolnak, nem kell nekik gyerek, miattuk fogy a magyar, az európai liberálisok miatt meg az európaiak. Bevallom őszintén, sosem gondoltam még ilyen összefüggésben a gyerekeimre, mert hát ezek alapján meg sem kellett volna születniük, hisz' magamat a liberálisok közé soroltam, sorolom. Mellesleg, ha tényleg úgy van, ahogy Orbán mondja, a probléma magától is megoldódik: ha a liberálisok nem nemzenek, szülnek, akkor előbb-utóbb elfogynak és csak a magukat konzervatívnak, kereszténynek tartók maradnak, csak ők szaporodnak, minden gond meg van oldva. Már félre sem kell tolni senkit; az a háborúpárti kompánia saját magát fogja felszámolni.
Bizonyára így lesz, így lenne, de azért a mi miniszterelnökünk nem akar semmit a véletlenre bízni. Háborút kell indítani, ezzel is jelezve a békepártiságunkat. Amúgy Orbán Viktor harci kedve – galamblelke mellett is – hosszú évtizedek óta nem változott, csak a célpontok lettek olykor újak. Hajdan a keresztények és az egyházfiak – „térdre csuhások” –, aztán a konzervatívok (MDF), majd a kisgazdák, míg rá nem talált saját nemzeti érzéseire, és kikötött a liberalizmus utálata mellett. De mert a liberalizmust személyek képviselik – egykoron ő maga is –, ezért a harc is személyessé vált; harci riadót fújva küldte csatába – választani – az övéit. Nyilván lesz majd egyszer egy olyan nyelvész, elemző, aki összegyűjti, hányféle kifejezést használt a mozgósításra, itt és most csak annyit jegyzek meg, amit fentebb is leírtam: alig-alig akad olyan beszéde a kormányfőnek, amely ne utalna valamilyen módon a háborúzás szükségességére.
Persze tudom: ezek pusztán retorikai fordulatok, a saját tábor frappírozására szolgálnak. Csakhogy ez a saját tábor pontosan úgy fogja fel a miniszterelnöki szavakat, mintha névre szóló utasítások lennének. És hogy ez így történjen, abban jelentős segítséget nyújtanak a párttársak; ők is átvették a háborús mondatokat. Mintha az egész közélet másból sem állna, mint háborúk sorozatából. Olyan háborúkéból, amelyekben az ellenfelet meg kell semmisíteni, jó esetben félretolni, jelentsen ez bármit.
A baj csupán az, hogy a célkeresztbe mindenki olyan bekerül, aki bírálni meri a kormányzatot, aki nem az orbáni szekeret tolja. A hatalom gyűlölni tanít meg, gyűlölni azokat, akik másként gondolkodnak. Orbán lövészárkokba kényszerítette a társadalom egy részét, az ellenzéket mindenképpen. És az ellenzék el is bújt a lövészárok mélyére, hogy senki se vehesse őket észre. Hát nem is láthatóak, de ezzel még ugyanúgy célpontok maradtak, olyan célpontok, akik még gyerekeket sem akarnak.
Az átkaroló hadművelet így biztosan célba ér.
