Orbáni triptichon: Brüsszel, Soros, Gyurcsány

Németh Péter 2020. december 14. 14:08 2020. dec. 14. 14:08

Európa – már bocsánat, de – szarik rá, hogy a múlt heti brüsszeli döntés után hogyan viselkedik Orbán, mint ahogy eddig se jelentett számára ez központi problémát. Ha a magyar miniszterelnök, vagy a kormány propaganda-gépezete megsértette valamelyik uniós vezetőt, az okozott konfliktusokat, és olyankor Orbánék is megijedtek kissé, de összességében sosem számított, hogy mit is mondanak Magyarországon.

Most is csak azon lesz legfeljebb kiakadva az Európai Parlament képviselőinek egy része, hogy a Tanács túllépett a hatáskörén, az állam- és kormányfők olyan megállapodást fogadtak el, amely nem egyezik az előzetes elképzelésekkel, olyan időbeli nyereséget biztosít a Fidesznek, amellyel nyugodtan folytathatja eddig politikáját, nagyjából két évig. De felülírni nem tudja majd az egyezséget, legfeljebb egy nyilatkozatban jelzi elégedetlenségét. A magyar miniszterelnök pedig pont ez, amire tojik, a Fidesz-kórus egyszerre fog felhangzani: Soros-ügynökök ülnek a padsorokban. Orbán már régóta tesz az ilyen közleményekre, ő járja a saját útját – mikor, kit maga mellé emelve. Látható, hogy az európai csúccsal kötött kompromisszuma is hová vezetett; eszébe sem jut visszafogni magát, félni a későbbiekben bekövetkező esetleges következményektől – ellenkezőleg. Hatalmas győzelmet hirdetve, úgy viselkedik, mint egy elszabadult hajóágyú; üt jobbra, üt balra, diadalittas győztesként áll ki a Karmelita kolostor erkélyére. Az őt követő csapat már szélsőségesen élteti őt, a nevetségességig fokozva szerepét. Orbán pedig, ezt – érzékelhetően – nem csak tűri, szereti is.

Az Európai Uniót ez a fajta győzelmi mámor, a szándékainak sajátos, és ellenkező módon való értelmezése nem zavarja különösebben; csináljanak immár a magyarok, amit akarnak. Bármennyire is undorodtak a lengyel-magyar páros zsarolásaitól, mégis inkább elfogadták Angela Merkel kompromisszumos javaslatát. El hát, hisz' a legtöbb ország súlyos gondokkal küzd – a járvány szempontjából mindegyik –, vagyis nem lebegett a szemük előtt fontosabb cél, mint az uniós pénz mielőbbi megszerzése. Hogy eközben, és később, mit gondolnak a vétóról, a kicsikart kompromisszumról, egyelőre nem fontos. Egyszer majd, ki tudja mikor, meglesz ennek is a következménye, de most a pénz a fontos. Nem a kormányoknak, hanem az embereknek.

És itt a nagy különbség az Orbán- vezette kabinet és az európaiak között: a mi kormányfőnknek az volt az elsődleges szempontja, hogy megakadályozza a jogállami elvek azonnali érvényesítését, amely meggátolja az eddigi és az ezutáni időszak költéseit. A paktummal ezt sikerült elérnie. Ezért ünnepel, ezért jelölte ki magát győztesnek, miközben az ellenzék igyekszik ezt a kvázi győzelmet vereséggé stilizálni. Hosszú távon persze ez így is van, csak éppen ma nincs így.

Ezért is gondolja úgy Orbán, hogy újra megnyílt előtte az út: lehet tovább rohamozni. A tovább szó használata abból a szempontból is jogos, hogy ezúttal sincs semmi innováció, a régi bevált receptekért nyúlt vissza. A kampány változatlanul három irányba megy: Brüsszel, Soros  és Gyurcsány ellen. Brüsszelben most épp Jourovát és Timmermanst támadja, gondosan ügyelve arra, hogy ne első vonal-beli politikusok legyenek a célpontjai; ők ketten elviselik és a többiek sem fognak tiltakozni, hogy Soros fizetett ügynökeiként bukkannak fel az orbáni retorikában. Soros Györggyel kapcsolatban annyi az újítás, hogy itt szintet lép a miniszterelnök: azt követeli, hogy az amerikai „gazembert” üldözzék el Európából. És Gyurcsánynál is van némi újítás: mellé emelte Dobrev Klárát; ők ketten – áll a Fidesz hirdetésében – mindig Magyarország és mindig a magyarok ellen voltak. A változtatás nyilvánvalóan annak szól, hogy Dobrev az ellenzék egyik potenciális miniszterelnök- jelöltje, itt az ideje tehát az intenzív lejáratásának. 

Ha tehát valamiben hibát követett el az unió, és különösen a német kancellár: újra, ki tudja hányadszor, hagyta szabadon futni a Magyarországon, és bizonyos mértékben az unión is uralkodó magyar kormányfőt. Igen, uralkodik mindannyiunk fölött, mégpedig azzal, hogy itt és a kontinensen is a saját törvényei szerint él. Mindig volt valami sajátos érdek, amely felülírta a demokratikus elveket, most éppen a pandémia.

De, hála a brüsszeli alkunak, még a járvány is hamarabb múlik el a fejünk fölül, mint a tíz éve felhalmozott jogsértések.



Hírklikk

Támogasd a munkánkat, hogy egyre több tényfeltáró anyaggal, izgalmas riportokkal tartsunk ellent a kormányzati propagandának.

Támogatom
Támogatom