Orbáni triptichon: Brüsszel, Soros, Gyurcsány

Most is csak azon lesz legfeljebb kiakadva az Európai Parlament képviselőinek egy része, hogy a Tanács túllépett a hatáskörén, az állam- és kormányfők olyan megállapodást fogadtak el, amely nem egyezik az előzetes elképzelésekkel, olyan időbeli nyereséget biztosít a Fidesznek, amellyel nyugodtan folytathatja eddig politikáját, nagyjából két évig. De felülírni nem tudja majd az egyezséget, legfeljebb egy nyilatkozatban jelzi elégedetlenségét. A magyar miniszterelnök pedig pont ez, amire tojik, a Fidesz-kórus egyszerre fog felhangzani: Soros-ügynökök ülnek a padsorokban. Orbán már régóta tesz az ilyen közleményekre, ő járja a saját útját – mikor, kit maga mellé emelve. Látható, hogy az európai csúccsal kötött kompromisszuma is hová vezetett; eszébe sem jut visszafogni magát, félni a későbbiekben bekövetkező esetleges következményektől – ellenkezőleg. Hatalmas győzelmet hirdetve, úgy viselkedik, mint egy elszabadult hajóágyú; üt jobbra, üt balra, diadalittas győztesként áll ki a Karmelita kolostor erkélyére. Az őt követő csapat már szélsőségesen élteti őt, a nevetségességig fokozva szerepét. Orbán pedig, ezt – érzékelhetően – nem csak tűri, szereti is.

Az Európai Uniót ez a fajta győzelmi mámor, a szándékainak sajátos, és ellenkező módon való értelmezése nem zavarja különösebben; csináljanak immár a magyarok, amit akarnak. Bármennyire is undorodtak a lengyel-magyar páros zsarolásaitól, mégis inkább elfogadták Angela Merkel kompromisszumos javaslatát. El hát, hisz' a legtöbb ország súlyos gondokkal küzd – a járvány szempontjából mindegyik –, vagyis nem lebegett a szemük előtt fontosabb cél, mint az uniós pénz mielőbbi megszerzése. Hogy eközben, és később, mit gondolnak a vétóról, a kicsikart kompromisszumról, egyelőre nem fontos. Egyszer majd, ki tudja mikor, meglesz ennek is a következménye, de most a pénz a fontos. Nem a kormányoknak, hanem az embereknek.

És itt a nagy különbség az Orbán- vezette kabinet és az európaiak között: a mi kormányfőnknek az volt az elsődleges szempontja, hogy megakadályozza a jogállami elvek azonnali érvényesítését, amely meggátolja az eddigi és az ezutáni időszak költéseit. A paktummal ezt sikerült elérnie. Ezért ünnepel, ezért jelölte ki magát győztesnek, miközben az ellenzék igyekszik ezt a kvázi győzelmet vereséggé stilizálni. Hosszú távon persze ez így is van, csak éppen ma nincs így.

Ezért is gondolja úgy Orbán, hogy újra megnyílt előtte az út: lehet tovább rohamozni. A tovább szó használata abból a szempontból is jogos, hogy ezúttal sincs semmi innováció, a régi bevált receptekért nyúlt vissza. A kampány változatlanul három irányba megy: Brüsszel, Soros  és Gyurcsány ellen. Brüsszelben most épp Jourovát és Timmermanst támadja, gondosan ügyelve arra, hogy ne első vonal-beli politikusok legyenek a célpontjai; ők ketten elviselik és a többiek sem fognak tiltakozni, hogy Soros fizetett ügynökeiként bukkannak fel az orbáni retorikában. Soros Györggyel kapcsolatban annyi az újítás, hogy itt szintet lép a miniszterelnök: azt követeli, hogy az amerikai „gazembert” üldözzék el Európából. És Gyurcsánynál is van némi újítás: mellé emelte Dobrev Klárát; ők ketten – áll a Fidesz hirdetésében – mindig Magyarország és mindig a magyarok ellen voltak. A változtatás nyilvánvalóan annak szól, hogy Dobrev az ellenzék egyik potenciális miniszterelnök- jelöltje, itt az ideje tehát az intenzív lejáratásának. 

Ha tehát valamiben hibát követett el az unió, és különösen a német kancellár: újra, ki tudja hányadszor, hagyta szabadon futni a Magyarországon, és bizonyos mértékben az unión is uralkodó magyar kormányfőt. Igen, uralkodik mindannyiunk fölött, mégpedig azzal, hogy itt és a kontinensen is a saját törvényei szerint él. Mindig volt valami sajátos érdek, amely felülírta a demokratikus elveket, most éppen a pandémia.

De, hála a brüsszeli alkunak, még a járvány is hamarabb múlik el a fejünk fölül, mint a tíz éve felhalmozott jogsértések.