Schmidt Mária „fogalmas”?
Persze, van az úgy, hogy valaki téved. Van az úgy is, hogy felkészületlen, tudatlan vagy legalábbis hiányosak az ismeretei. De még úgy is van az, hogy megbélyegzően próbál – óberkodónak, fogalmatlannak titulálva – más valakit leminősíteni, kioktatni – és pechjére, önmagát sikerül pellengérre állítani; a másiknak ásott verembe ő maga esik bele…
Pestisként terjed egy eleddig nem létezett, és felettébb erőltetettnek is tűnő szó, aminek akkor sincs fix, szinte mindenki által ismert értelme, meghatározott tartalma, ha a képzelt jelentésére akadnak is szinonímák a magyar nyelvben. Ez a szó pedig a „fogalmatlan”. Sajnos nem mondhatjuk, amit a székely bácsi, aki életében először lát zsiráfot, hogy „ilyen állat márpedig nincsen”. Azért nem, mert a „fogalmatlanság” terjed. Ami pedig terjed, annak a létezése letagadhatatlan…
De mégis: mi az értelme? Tudja a radai rosseb! Pusztán spekulatív alapon, egy sorba állítható lenne azzal, hogy valaki „tájékozatlan”, ha az illető nem ismeri a tényeket illetve „tudatlan”, ha egy adott ügyben hiányzik a kellő – vagy legalább az alapvető – tudása.
Így feltehető, hogy a „fogalmatlan” szó (már ha lenne egyértelmű jelentése) arra a személyre vonatkozna, akinek valamiről fogalma sincs.
De tegyünk csak ellenpróbát! Aki tisztában van a tényekkel, az ugyebár – szemben a tájékozatlannal – „tájékozott”. Aki az adott ügyben minden lényeges ismeretnek (sőt, tán sokkal többnek is) a birtokában van, az – a tudatlannal szemben – „nagy tudású” avagy „tudós”. De ki hallott már olyat, hogy akinek valamiről van némi vagy annál több fogalma, az „fogalmas”?…
Történt pedig, hogy a titulusokban (és sok másban is) gazdag Schmidt Mária történész, a XXI. Század Intézet főigazgatója, az 1956-os emlékév kormánybiztosa, stb. igencsak felhorgadt John Cleese, a roppant népszerű brit komikus április 2-i – épp a választás előtti! – Twitter-bejegyzésén. Ezen:
„1956-ban Magyarország brutális megszállását az alábbiak közül ki követte el:
az ukránok,
az oroszok.
A szavazólapjaikon válaszoljanak, kérem”
Ezt a posztot 15 ezernél többen lájkolták. Schmidt Mária nem volt közöttük. Naná, hogy nem. Sőt! Fideszes elfogultsággal válaszolt rá a Twitteren és a Facebookon is.
Ezt írta:
„Az inváziót a szovjet csapatok hajtották végre, benne az ukránokkal. Az ukrán Hruscsov döntése alapján. Miért szól bele egy olyan brit a magyar választásokba, aki csak óberkodni tud, de egyébként teljesen fogalmatlan?”
Amivel csak annyi a bökkenő, amennyit a Lakmusz tényellenőrző portál is szóvá tett:
„Nyikita Hruscsov, aki Sztálin halála után, 1953 és 1964 között volt a Szovjet Kommunista Párt (SZKP) első titkára, 1894. április 15-én született Kalinovkában, a kurszki kormányzóság orosz-ukrán határhoz közeli településén, tehát az Orosz Birodalom területén”.
Azaz Nyikita Szergejevics nem volt ukrán. Ő bizony orosz volt. Még ha a Wikipédia adatai szerint később ukrán területen, Juzovkában – utóbbi nevén Donyeck – is élt, pártfunkcionáriusként pedig Harkovban, Moszkvában, Kijevben is tevékenykedett. Erről pedig a képzettsége szerint tudós történésznek – akinek ugye mégiscsak ez a szakmája – vélhetően kellene, hogy legyen ismerete. Vagy, ha speciel éppen erről nincs, ha nem biztos a dologban, akkor is utánanézhetne, tájékozódhatna, mielőtt tényként publikál egy (téves) vélekedést, hogy legalább legyen róla némi fogalma. Már csak azért is, hogy „fogalmas” legyen…
Röviden ennyit napjaink nyelvújításról, a szótekerészeti agyfekvencekről és a Hülye Járások Minisztériumáról…
