Válságban a világ, de mi, magyarok, köszönjük, jól vagyunk
A Cillions szótár készítői az idén a permakrízis kifejezést választották az év szavának. A megtisztelő címet vélhetően szoros versenyben szerezte meg a permakrízis, sok arra érdemes riválist megelőzve, de a győzelme jogosságához nem fér kétség. A szótár készítői jól döntöttek, mert ez a kifejezés – ami nagyjából folyamatos, állandó krízist jelent – fejezi ki azt a hangulatot, amely a világ mostani állapotát jellemzi: háború, járvány, energiaválság, bizonytalanság – mind-mind benne van ebben a szóban.
Néhány évvel ezelőtt, amikor még boldog békeidőket éltünk, a Kulturaustausch német folyóirat (kulturális cserének lehetne fordítani) hasonló versenyén egy török szó, a yakamoz nyert. (A szó jelentése: vízen tükröződő holdfény.) Ugyanebben a versenyben a yakamoz mögött éppen csak, hogy lemaradt egy kínai kifejezés, a lu hu, ami állítólag azt jelenti, hogy valaki mélyen alszik. (Erre azért nem szabadna mérget venni, mert vannak olyan nyelvjárások, ahol arra mondják, hogy lu hu, aki horkol.) Sokak meglepetésére, a harmadik helyre egy Afrikából származó szó, a baganda nyelvből jött volongoto került, amely szabad magyar fordításban azt jelenti, hogy kaotikus. (Lám, azért már volt előjele a mostani válságos világnak.)
A magyar „versenyzők” helyezéséről nem érkezett jelentés, mint ahogy a mostani megmérettetés esetén sem tudjuk, indultak-e magyar szavak és kifejezések a versenyben. Pedig, ha más nem, a rezsicsökkentés kifejezés mindenképpen igényt tartana egy dobogós helyezésre. Nemcsak azért, mert Németh Szilárd, és az összes többi fideszes vezető is nagyon mély átéléssel tudja kimondani, hanem azért is, mert ez egy párját ritkító találmány, amelynek akkor sincs értelme, amikor látszólag van. (A rezsicsökkentés ugyanis valójában rezsinövelést jelent.) Ugyanígy szóba kerülhet a megvédeni kifejezés is, amely a magyar nyelvben régóta használatos, ám a NER-ben új értelmet nyert. Erről leginkább a magánnyugdíj-pénztárakban tartott 3 ezer milliárd forinttal megrövidített pénztári tagok tudnának bővebben beszélni. Ha valakik, ők a saját bőrükön érezhették, mit jelent, ha a kormány megvéd valamit. (Lopást, lenyúlást jelent, ha valakinek még mindig nem volna világos.)
Mint ahogy az árstop is lényegében áremelkedést jelent, mert miközben a kormány jóságából következően, néhány terméknek valóban mérsékelték az árát – ezeket többnyire nem lehet kapni –, ám mivel a kereskedők sem kívánnak gyorsan tönkre menni, szinte minden más áru többe kerül, mint korábban.
Választék tehát van bőven a díjra esélyes szavakból, de ha most vasárnap lenne a választás, senki nem volna meglepve, ha a kiperelni szó lenne befutó. A kiperelés azt jelenti, hogy egy párt, civil szervezet, vagy magánszemély olyan adatokat, információkat kénytelen per útján megszerezni egy állami intézménytől, mely adatokat, információkat az adott intézménynek kötelessége lenne magától is nyilvánosságra hozni. Nem nyomás hatására, hanem önként és dalolva, merthogy demokráciában ez a kötelessége és – ha úgy tetszik – a morális minimum. Ezt persze az illető intézmény is tudja, mint ahogyan azt is, hogy idővel elveszíti a pert, és nyilvánosságra kell hoznia a kiperelt adatot, információt. Ennek ellenére, mégsem teszi ezt meg magától, húzza az időt, talán arra várva, hogy az állam – más hatalmi ágakhoz hasonlóan – a bíróságokat is teljesen maga alá gyűrje. Mert ettől kezdve, a kiperelni szónak csak elméletileg volna jelentése, a gyakorlatban ugyanis nem jelentene semmit, hiszen a bíróságok nem a pártok, civil szervezetek, vagy éppen magánemberek, hanem az állami intézmények javára döntenének.
Persze, mint a versenyeket általában, a szavak viadalát sem kell túlságosan komolyan venni. Ha például Oroszországában is versenyeztetnék a szavakat, akkor Vlagyimir Putyin országában minden bizonnyal a különleges hadművelet, vinné el a pálmát. Ezt a kifejezést eredetileg háborúnak mondták, vagyis olyan cselekménynek, amikor egy agresszor, mondvacsinált indokkal, megtámad egy vele szomszédos országot, meggyilkolja annak lakosságát, lebombázza az infrastruktúráját, tönkreteszi áram- és vízműveit, elpusztítja kórházait, lakóházait, iskoláit.
A magyar politikai vezetés egy szintén hangzatos kifejezéssel – „mi a béke pártján állunk” – fejezi ki, hogy valójában egyetért az oroszok inváziójával. Amíg ugyanis tart a háború, lehet hivatkozni arra, hogy emiatt drágul nálunk minden, s hogy bár nincsenek megszorítások, a magyar háztartások fizetőképessége több mint 70 százalékkal alacsonyabb, mint egy évvel ezelőtt, vagyis, mindenből kevesebb jut, mint korábban.
