„Az erőnk bennünk van, nem a falakban, ezért tudtunk eljönni” – Márky Anna az SZFE-ről

– Nem tiszteletlenségből, de tegezhetem...? Talán egyszerűbb lenne mindkettőnknek a téma gördülékenységét segítve.

-– Természetesen.

– Köszönöm. Említetted, hogy éppen végeztél az óráddal. Mennyiben változott az oktatásotok módja, mióta eljöttetek? Nem mellesleg, mit tanulsz s hányadévesen?

– Másodéves televíziós műsorkészítő-szakos hallgató vagyok és lényegében minden ugyanúgy zajlik, mint az első Covid-időszakban, online. Tekintve, hogy túl vagyunk már egy ilyen jellegű féléven, viszonylag zökkenőmentesen sikerült átállni, mindenki egyeztetett a tanáraival, hogy módosul-e bármiben a tanterv vagy a teljesítés követelménye, de minden rendben van, szerdától már online mentek az óráink. Sőt, előtte is volt olyan tanárunk, aki kora miatt, inkább ezt a lehetőséget vállalta.

– Miként pótoljátok azokat, a gyakorlati munkát igénylő együttléteket, amikhez elengedhetetlenek voltak a Vas utcai épület biztosította helyszínek?

– Ezekről még egyeztetünk. A tavaszi időszakban például műsorvezetés órán háziblogot készítettünk, a tévérendezés órához otthon forgattunk anyagot, filmeket, az interjúkészítést meg tudjuk oldani szabadtéri találkozásokkal – a biztonsági előírások betartásával –, a tavasszal elmaradt operatőri gyakorlatunkat stúdió hiányában nyáron pótoltuk – tehát ezeket át tudjuk hidalni közös egyeztetéssel és kellő kreativitással.

– Fischer Iván a segítségét ajánlotta az SZFE diákjainak egy hétvégi interjúban, Vidnyánszkynak is üzenve, hogy „ami jó, azt nem kell megjavítani”. A 71 nap után blokádbontó egyetemfoglalók máris kreatívan üzentek, hogy az otthonaikba visszatérve, a jelképpé vált piros-fehér szalagokkal a szobájukat díszítik és erre buzdítanak minden szimpatizánst. Pénteken pert indítottatok az Oktatási Hivatal ellen, mert az megtagadta az oktatás felfüggesztéséről szóló kancellári rendelkezés megtekintését. Magyarán: az ellenállás kreativitását és a blokádot szó szerint elvittétek magatokkal, amint egy szintén híressé vált Erdős Virág vers és később dal is mondja. Vereségként éltétek meg, hogy el kellett hagyni az épületeket és a járványügyi intézkedések miatt, végül feladni kényszerültetek a blokádot?

– Amikor kaptunk egy levelet Szarka Gábortól, hogy felfüggesztené az oktatást, mi ellenálltunk, mivel álláspontunk szerint, ez több okból is jogszerűtlen. A HÖK a bírósági keresettel lépett, aminek visszatartó ereje van. Ennek értelmezésében folytattuk hétfőn az oktatást, amit a keddi miniszterelnöki bejelentés alapjaiban átírt. Erről értesülve, rögtön tartottunk egy fórumot, átbeszéltük a lehetőségeket, de itt – a híresztelésekkel ellentétben – nem volt opció, hogy feladjuk a tiltakozásunkat, mivel egyetlen követelésünk sem teljesült. Egyszerűen annyi volt az eldöntendő kérdés, hogy maradjunk-e az épületben vagy most inkább hazamenjünk, tekintettel a fokozott és rendkívüli járványhelyzetre, a kijárási korlátozásokra, amik mellett a fizikai blokádot nem lehet fenntartani. Én azt gondoltam, hogy sok kétség és nagy vita alakul ki, de meglepő módon, nagyon gyorsan egyfelé mozdultunk, hogy a jelenlegi helyzetben az a felelősségteljes döntés, ha megyünk és nem veszélyeztetjük sem a saját, sem a  társaink, sem senki egészségét. A tiltakozást viszont ugyanúgy folytatjuk.

– Összepakoltatok, hazamentetek, de a kollégiumi hallgatók hova kényszerültek?

– Aki nem tudott hazamenni, az osztálytársaknál, barátoknál húzza meg magát, de nagyon sok adományozónk ajánlott fel lakhatási lehetőséget is, tehát ez a rész szerencsésen megoldódott. Az adományokat – amit lehetett – eljuttattuk arra rászorulókhoz, ami fennmaradt, annak raktározási lehetőséget kerestünk. A molinóinkat megőrzésre kölcsönadtuk a mellettünk kiálló színházaknak, intézményeknek, a szalagokat szerettük volna fennhagyni, de ezek nagy részét másnap az épületet kitakarító alkalmazottak eltávolították – feltehetően kiadott utasítás alapján. A veszélyhelyzet megszűntével ugyanúgy tervezzük folytatni a tiltakozást, addig pedig azokat a kreatív formákat, amikkel éltünk, valamilyen online formában eljuttatjuk a külvilághoz. Annak ellenére, hogy keddről szerdára elhagytuk az épületeket, szerdán már meg is tartottuk az első online fórumunkat, a közösségi megbeszéléseinket változatlanul folytatjuk, a moderátori csapat ennek technikai megoldásán dolgozott az utolsó napokban. Már alakultak is új online munkacsoportok s új akcióink is lesznek, de az online térben.         

– Ennek ellenpontjaként kérdezem, hogy azt viszont győzelemként éltétek meg, hogy a rendőrség megszüntette a három ismeretlen személy feljelentése nyomás megindult nyomozást, amiben azt próbálták a névtelen feljelentők elérni, hogy személyi szabadság megsértése volt a Szarka Gábor kancellártól megtagadott egyetemi belépés?

– Amiért a kancellár be akart jönni, arról tudtuk, hogy indokolatlan, mert a bérszámfejtést akkorra már kiszervezték, nem éreztük indokoltnak, hogy beengedjük az épületbe, illetve illegitim személyként elutasítottuk a beléptét. Én nagyon örülök, hogy a rendőrségi döntés is visszaigazolta az igazunkat és megállapították, hogy nem történt bűncselekmény. Őszintén szólva, azt sem tudom, hogy pontosan ki és mi ellen szólt ez a névtelen feljelentés. Több tucat kamera rögzítette a történteket egyértelmű bizonyítékként, ha bármilyen bűncselekmény történt volna. Örömteli, hogy ezt kimondták hivatalosan is.  

– Az ellenállásotok alapjaiban rengetett meg mindent – felbolydult Budapest, összeomlott a többek között Sándor Pál alapította Nemzeti Filmintézet, a Magyar Operatőrök Társasága, mivel Novák Emil szerepvállalása miatt, legendás művészek léptek ki a két szervezetből, az utóbbiban lemondásra kényszerült az addigi elnök, Koltai Lajos. A komoly felfordulások ellenére, többször nyilatkoztátok, hogy a helyi rendőrökkel kifejezetten jó, már-már gondoskodó kapcsolat alakult ki.

– Igen, nagyon...! Folyamatosan járőröztek, állandó jelenlét volt a részükről, ezt egy valódi védelemként éltük meg a mi érdekünkben, akár az utolsó napot is említve, amikor ki kellett pakolnunk s odajöttek érdeklődni, hogy milyen információkat kaptunk a kiköltözés körülményéről, miként kell elhagynunk az épületet. Amikor már az éjféli határidő közeledett, jóindulatúan figyelmeztettek, hogy ne csússzunk ki az időből s haza tudjunk érni. Ha bármilyen verbális atrocitás előfordult a 71 nap alatt, mert bár ritkán, de megtörtént, sokféle embert járt arra, az őrségben pedig lényegében két védtelen fiatal ült 1704 órán át, akkor számíthattunk a rendőrök jelenlétére. Biztonságban éreztük magunkat attól, hogy ott vannak.

– Személyes impulzus, hogy nagyra tartottam bennetek, hogy egy olyan rendkívüli és erős politikát valósítottatok meg 71 napon át, amiben nyoma sem volt a direkt-politizálásnak – nem is tudom, hogy ’89 óta, amikor még nem is éltetek, tapasztalhattunk-e ilyesmit. Talán ilyenek lehettek hajdan az antik Görögországban, amikor „feltalálták” a poliszt és annak közösségi formáit. Most mégis gonoszul provokálnék egyet. Szerinted, ha még mindig Kocsis Máté polgármestersége alatt történik mindez, a rendvédelem hasonlóan reagált volna rátok?

– Erre én nem tudok neked válaszolni, ez egyszerű latolgatás.  

– Bölcs szavak, ezek szerint nem lehet beugratni a politikai provokációba. Arról viszont bizonyára van véleményed, hogy hosszú hallgatás után, már a kiköltözésetek másnapján megszólalt a kuratórium elnöke és kijelentette az arra kijelölt sajtófelületen, hogy februártól más helyszínen folytatja a Színház- és Filmművészeti Egyetem oktatását, amit akkorra már talán Nemzeti Színház- és Filmművészeti Egyetemnek is átkeresztel, teszem hozzá. Felkészültetek-e erre, volt-e arról szó, hogy ez megtörténhet, illetve miként reagáltok erre, elvégre mégiscsak ti volnátok a diákok, akiket oktatni kell és  bármit is mond Vidnyánszky, egy teljes egyetemet mégsem lehet kirúgni...?

– Az időzítés több mint ironikus és az, hogy mi most kijöttünk az épületekből, nyilván lehetőséget adhat mindenre, ami miatt védtük az egyetemet. A dokumentációnkkal, az anyagainkkal, a munkáinkkal – bármivel bármit csinálhatnak. Nekem nagyon fájna, ha nem mehetnénk vissza, nem véletlenül fontosak nekünk ezek az épületek. Abban viszont biztos vagyok, hogy ami miatt ez az egész elkezdődött és vittük 71 napig és visszük tovább, az nem fog változni. Hiába fontosak nekünk ezek az épületek, de az erő bennünk van és nem a falakban. Azokban az emberekben, akik benne tanulnak és dolgoznak. Azt a szellemiséget, amit képviselünk vagy akár magát a tiltakozást, nem csak az online térbe tudjuk magunkkal vinni, hanem bárhová, mert ami bennünk van, az jön velünk.