A műveltségen innen és túl
Különös, hogy még nem kopott ki a szóhasználatból a „félművelt” jelző, hisz az általános műveltség már rég nem létezik.
Száz éve még volt egy jól meghatározható ismeretanyag, amely a műveltséget képezte. A műveltek otthon voltak az irodalomban, a történelemben, a tudomány- és kultúrtörténetben, nyelveket beszéltek, s ismerték a technológiai újdonságokat is.
Ma pusztán félműveltnek lenni is óriási teljesítmény. Ahol nap mint nap felmérhetetlen mennyiségű információ termelődik, és ahol már nem hetente érkezik a posta, hanem félóránként jelenik meg sok-sok terrabájtnyi érdekes és fontos tudnivaló, ott a tizedművelteknek is jelentős rálátásuk nyílik a világra.
Aki bárkit a félműveltség bélyegével illet, aki a műveltségével henceg, biztos, hogy kellően ismeri a japán anime, a svéd heavy metal, az iráni művészmozi, a nemzetközi szoftverfejlesztés és gyógyszervegyészet újdonságait? A világ beláthatatlan ütemben funkcionálódik: ma már az a szó, hogy „jogász” mindössze annyit jelent, hogy az illető joggal foglalkozik, de simán lehet, hogy tök hülye az ingatlanjog vagy a személyiségi jog kérdéseihez, mert vállalati jogra vagy büntetőjogra szakosodott.
Az ezredműveltségű, sokszor mihasznának tűnő bölcsészeknek kell elvégezniük azt a feladatot, hogy azt az átláthatatlanul hatalmas ismeretanyagot, melyet maguk sem tudnak áttekinteni, rendszerbe foglalják és közérthetővé tegyék, s hogy a széttartó területek közt összefüggéseket találjanak – aligha csoda, hogy sokszor tévednek. Én is erre az integráló szerepre törekszem, a tévedés ezért a mindennapjaim része – természetesen igyekszem elkerülni, de ettől még a munkámhoz tartozik, épp ahogy egy futballista tevékenységéhez hozzátartozik a labdakezelési hiba. Márai Sándor szavai illenek ide igazán: „aki jobban tudja, mondja jobban!”
