Az év végi interjúdömpinggel Orbán rá akart erősíteni a sikerpropagandájára
Orbán győzelemként adja el azt, ami december közepén Brüsszelben történt, próbálja magyarázni a bizonyítványát, sikerként beállítani, hogy teljesen elszigetelődött. Dérer Miklós külpolitikai elemző szerint ezt a kommunikációs célt szolgálja a többi között az is, hogy tőle szokatlan módon az év végén sorra adta az interjúkat. A Magyar Atlanti Tanács korábbi főtitkára emlékeztetett rá, a miniszterelnök – a Kossuth rádiós kétheti „szeánszait” leszámítva – az idén összesen kilenc alkalommal adott interjút, ebből ötöt decemberben.
„A hazai hírekben azért nem úgy csapódik le Orbán brüsszeli szereplése, mint egy kudarc” – reagált Dérer Miklós, aki szerint ugyan a kommunikáció nem számolt be harsogó győzelemről, de valójában a híreket ilyesmi nem igazán befolyásolja. Annál is kevésbé, mert a lényeges kérdésben, Ukrajna konkrét megsegítésében Orbán végül is ragaszkodott a vétójogához. Ahol beadta a derekát, az Ukrajna uniós csatlakozásának a kérdése volt, amit úgy kommunikáltak, mintha azonnali tagfelvételről lenne szó, ami persze nem igaz, akár egy húsz évig is eltartó folyamat indulhat csak el – fejtegette a külpolitikai szakértő. Azt pedig, hogy kiküldték a teremből, amíg a csatlakozási folyamat elindításáról szavazott a többi 26 tagállam vezetője, nos, arról Orbánék már azt is pedzegették, hogy valójában ő találta ki ezt a megoldást, s javasolta a német kancellárnak – tette hozzá.
Aki nem feltétlen híve Orbánnak, az persze tudja, hogy a brüsszeli csúcs számára lényegében bukta volt, bár az is relatív, hiszen tisztázatlan, hogy az előtte kapott tízmilliárd euró vajon Júdás-pénz volt-e, hogy kötött-e valamifajta alkut az EU-val – fejtegette Dérer. Mint mondta: ezt sem lehet kizárni, mivel az EU-nak fontos volt a gesztus, talán még fontosabb, mint maga a pénzügyi segítség, amivel amúgy meg lehet kerülni Orbánt.
A miniszterelnök idehaza tulajdonképpen győzelemként adja el azt, ami Brüsszelben zajlott december közepén, próbálja magyarázni a bizonyítványát, sikerként beállítani azt, ami az idén történt. Azt is megpróbálja elfeledtetni, hogy teljesen elszigetelődött, úgy állítja be, mintha az EU megosztott lenne. Pedig dehogyis az – szögezte le Dérer, aki szerint ugyan kétségtelen, hogy rengeteg a vita az EU-n belül, ugyanakkor az unió korántsem megosztott. „Csak éppen Orbánt kizárta a közös döntéshozatalból, egyedül maradt, még a potenciális szövetségesei – a szlovák és az olasz kormányfő – sem szavazott úgy, ahogy ő” – emlékezetetett, megjegyezve, hogy a lengyelek pedig meg már nem is szövetségesei, őket már elvesztette Donald Tusk kormányra kerülésével. Miként elveszett a Visegrádi Négyek együttműködés is, bár persze Orbán azt sem ismeri be, hogy – különleges teljesítménnyel – ő maga verte azt is szét.
És mindezzel hogyan függ össze a december második felében általa adott – önmagához képest nagyon sok – interjú? – kérdeztük. Dérer szerint azok célja erősíteni a győzelmi hangulatot, azt sugallni, milyen keményen kiáll a miniszterelnök a „magyar érdekekét”. Pedig miközben azt állítja, hogy támogatja Ukrajna területi integritását és függetlenségét, egyben arra is felhívja a figyelmet, hogy kell „valami” Oroszország és köztünk. („Megjegyzem, mélyen felháborító, amilyen megalázó módon ’valaminek’ nevezi a szomszédos Ukrajnát, s nem szuverén, az eredeti határai között virágzó Ukrajnának.”)
Beszélgetésünk előtt nem sokkal derült ki, hogy a török parlament külügyi bizottsága megszavazta Svédország NATO-csatlakozását, így már csak arra van szükség, hogy a parlament egésze is rábólintson a ratifikációra. Ha ez megtörténik, akkor mégiscsak Magyarország lehet az utolsó, amely ezt meglépi, holott Orbán és emberei számtalanszor elmondták, nem mi adjuk utolsóként áldásunkat erre a bővítésre. Ha mégis így lesz, vajon kommunikációs kampánnyal, s annak részeként az általa adott interjúkkal azt is meg fogja tudni majd magyarázni Orbán? – kérdeztük. Dérer Miklós a konkrét válasz előtt fontosnak tartotta leszögezni, hogy az ő szemében ez a kérdés a magyar külpolitika idei, sőt az elmúlt évekbeli mélypontja, amit Orbán művel, az kritikán aluli. A svéd felvétel ugyan formai, hiszen a NATO megalakulása óta kétoldalú egyezmények révén Svédország szinte már tagja a szervezetnek, ám mégis komoly a jelentősége, mégpedig azért, hogy a Nyugat demonstrálja: egységes Oroszországgal szemben. „Én nem tudom mi az igazság, hogy mi a terve, de egyértelműen csakis az ő döntése, hogy mikor és hogyan szavazza meg a ratifikációt a magyar parlament” – mondta, megjegyezve, Orbán egyet sem tartott be az ezzel kapcsolatos ígéretei közül, de majd ezt is rákeni a „135 bátor emberre”, akik amúgy persze soha nem szavaznának másképpen, mint ahogy megmondják nekik.
De hát itt járt a napokban Erdogan, csak megbeszélték, hogy mire készülnek – vetettük közbe. Dérer szerint Erdogan sem teljesen megbízható, neki is megvannak a saját érdekei. Ha pedig Orbán sokszori ígérete ellenére, mégis Magyarország lesz az utolsó a ratifikálók sorában, akkor a kormányfő majd megvonja a vállát, oszt jónapot! – mutatott rá a szakértő. Aki szerint persze nem kizárt, hogy Erdogan leszól majd Orbánnak, hogy mikor lesz pontosan a szavazás Ankarában, amire Orbán, ha akarja, összerántja a parlamentet, hogy az villámsebesen megszavazza a svéd NATO-csatlakozást.
