Az Ezredes
Az Ezredes fel sem fogja, mi történik vele. Ez nem az ő története, őt csak kirakták a frontra, ágyútölteléknek. Megkínálták egy paranccsal, már nem emlékszik, kitől jött az ukáz, egyedül az rémlik, hogy azt mondták, menni kell. Márpedig a katona, pardon, volt katona, az olyan, hogy előbb lő, és csak utána kérdez.
Nem mondták meg neki, hogy mi a cél, nyilván valamilyen magasabb rendű akármi, csak a legszükségesebbeket kötötték az orrára. Hogy mi a dolga, mit kell tennie. Lerombolni, ami eddig volt. De a többiről ne kérdezzen, nem rá tartozik, jobb, ha nem is tudja. Majd szólnak, ha véget ér a megbízatás, addig csak tegye a dolgát, legjobb tudása szerint – természetesen.
Verje le a lázadást, amiről ő maga mondta, hogy nincs baja vele. Merthogy, ő is volt valamikor fiatal, és úgy emlékszik, hogy a fiatalok lázadni szoktak. De a lázadásnak is vannak határai, másképp fogalmazva, kulturált formái.
Lehet a fiataloknak odahaza, a szüleikkel megbeszélni a lázadást. Erre lesz jó az előrehozott őszi szünet, amikor mindenki hazamehet, lenyugodhat, mert lázadni sem lehet nyugtalanul. Aki nyugtalanul lázad, az mindenféle hebehurgyaságokat követ el, abból pedig csak összevisszaság lesz, magyarul káosz.
Tessék tiszta fejjel, előre megfontoltan lázadni és akkor nem lesz baj. Akkor párbeszéd lesz, és együttműködés, de csak azokkal, akik hajlandók az egyoldalú párbeszédre és a felülről vezérelt együttműködésre.
Csendőrpertura – ha szabad bátorkodnunk.
Ha majd vége lesz a hadjáratnak, akkor majd az Ezredes is visszavonulhat. És elgondolkodhat azon – ha lesz rá ideje, és nem találja meg egy újabb feladat –, hogy tulajdonképpen mi is volt vele a céljuk azoknak, akik őt a Vas utcába vezényelték. Mely utcáról korábban azt sem tudta, hogy eszik-e, vagy isszák, és lényegében persze most sem tudja, mert nem is az volt a célja, hogy megtudja. Sok utca van egy ilyen nagy, libernyák fővárosban, egyik olyan, mint a másik, de a célkeresztben minden utca egyforma.
Az Ezredes most a parancsra koncentrál, amelyet végre kell hajtania, s ami jelen állás szerint nehézségekbe ütközik. De a nehézségek, tudjuk, azért vannak, hogy legyőzzük őket, úgyhogy, gond egy szál se, meglesz ez is – idővel. Erővel már most is meg lehetne oldani, de akkor tele lenne a csúnya képekkel a világsajtó és még annál is több rosszat mondanának az Ezredes megbízójáról, mint amennyit eddig összehordtak róla.
