Bohócsipka, és ami mögötte van

Sebes György 2021. június 3. 12:22 2021. jún. 3. 12:22

Egyelőre érvényben marad a Jobbik elnökére kiszabott rekord-büntetés, miután a mentelmi bizottságban nem kapott többséget Jakab Péter fellebbezése. A parlamenti viták ugyan szórakoztatóak, de inkább a mögöttük meghúzódó és a jelentős változásokat előre vetítő folyamatokra érdemes figyelni.

Szóljon, akit meglepett, hogy a parlament mentelmi bizottsága lényegében támogatta a Jobbik elnökére kirótt rekord-büntetést. Persze ez a megfogalmazás így nem pontos, hiszen a testület ülésén mindössze annyi történt, hogy „nem kapott többségi támogatást” Jakab Péter fellebbezése. Mivel pedig zárt volt a tanácskozás, az elnök, Hargitai János ennyit volt hajlandó közölni. A KDNP-s politikus amúgy a bizottság honlapján azzal büszkélkedik, hogy ez az Országgyűlés egyetlen paritásos testülete. Vagyis a három kormánypárti mellett három ellenzéki képviselő ül benne. Arról meg már az elnök nem tehet, hogy a döntéseket csak többséggel lehet meghozni.

A Jobbik elnöke persze nem akarja annyiban hagyni az ügyet. Most például fordulhat a plenáris üléshez. Mint köztudott, ott már – a választási eredményeknek megfelelően – jelentős a fideszes többség, az elnök pedig Kövér László. Vagyis a ház elnöke, aki egyébként a bírságokat ki szokta szabni. Nem meglepő módon, szinte mindig ellenzéki képviselőkre. Jakab Péter a Népszavának adott interjúban szomorúan meg is jegyezte, hogy „finoman szólva, sérül a hatalmi ágak szétválasztásának elve”. Mintha az ő büntetése lenne az egyetlen, ahol ez a tíz éve követett gyakorlat tetten érhető a nemzeti együttműködés rendszerében.

S bár Jakabot mostanában előszeretettel állítják be bohócnak, ez nyilván nem jelenti azt, hogy naiv, vagy hülye lenne. Ergo: bizonyosan tisztában van vele, hogy a majdnem tíz milliós (9,6) házelnöki büntetésre legfeljebb csak ürügyet szolgáltatott, hogy a plenáris üléseken elég szókimondóan nyilvánul meg. Igazából nem azzal van az alapvető baj, hogy hol ficsúrnak, hol tolvajnak, netán csalónak nevezi az uralkodó kaszt tagjait. Ha nagyon kellene, ezt még elviselnék az érintettek, akik sosem fukarkodnak a hasonló verbális visszavágással, ami egyébként nekik a jelek szerint megengedett, hiszen sosem jár érte retorzió.

A jelenlegi hatalom szempontjából a fő probléma az, hogy ez ellenzék láthatóan magához tért több éves bénultságából. Nem átallnak összefogni, komolyan készülnek a jövő évi parlamenti választásra és ráadásul így együtt szinte ugyanakkora támogatásra számíthatnak a szavazóktól, mint a Fidesz. Ez pedig szokatlan, mi több, tűrhetetlen helyzet az állandó kétharmadtól kissé elkényelmesedett többségnek. Orbán Viktor nyilván megengedhetetlennek tartja, hogy az eddiginél nagyobb teret nyerjen a kritika, a szembenállás. Csírájában kell elfojtani azokat a próbálkozásokat, amelyek arra utalnak, hogy a kormányfővel és jelenlegi rendszerével elégedetlenek egységbe tömörülhetnek. S bár ezzel a jelek szerint máris el vannak késve, de Kövér László nagyon is alkalmas arra, hogy megpróbálja megmutatni, az egykori rendszerváltóknak és a hozzájuk csatlakozott csapatnak van még ereje.

Az egyébként elég szórakoztató parlamenti szópárbajok, valamint az ellenzéki képviselőkre rendszeresen kirótt – és kevésbé szórakoztató – milliós büntetések csak a felszínt jelentik. Érdemes inkább a mögöttük meghúzódó és a jelentős változásokat előrevetítő folyamatokra figyelni. Arra tehát, hogy az uralkodó rezsimet kínosan és némileg váratlanul érte a másik oldal következetes és összehangolt fellépése. Már felmérték, hogy jövőre nem lesz elég annyit tenni a győzelemért, mint az előző három választás előtt.

Ettől aztán némiképp zavarba is jöttek. A legjellemzőbb erre az a bohócsipka, amely a lakájmédia portáljain jelent meg, röviddel Orbán Viktor és Jakab Péter legújabb parlamenti szópárbaja után. Abban ugyanis a miniszterelnök többek között komédiásnak nevezte a Jobbik elnökét, aki „hétről hétre a szemünk láttára csinál bohócot magából”. Majd arra is kitért, hogy Gyurcsány Ferenc – ki más (?) – alkalmazza őt, „nem az eszéért, hanem azért, hogy csörgősipkát húzhasson a fejére”. Ezek után megjelent egy parlamenti kép, amelyen – a kísérő szöveg szerint –Jakab „levetett gúnyája” látható az Országgyűlés ülésterme melletti fogasokon. Ha pedig valaki nem értené, miért van odaakasztva az a csörgősipka, hát még azt is közlik, hogy a lépviselő „a szettjét rendszeresen kint hagyja a fogasokon, de a szerepéből nem tud kivetkőzni: az Országgyűlésben ezért nagy átéléssel játssza a bohócot”.

Mondhatnánk, ennél nincs lejjebb. Meg azt is, hogy a propagandisták talán kissé „túltolták” az orbáni szavak gyakorlatba átültetését. De ne mondjuk, mert hasonló történetekkel a következő időszakban bizonyosan sokszor találkozhatunk még. Az ellenzék pedig tulajdonképpen még örülhet is ezeknek a jelenségeknek, mert azt jelzik, hogy jó úton indultak el.

Kemény munkával, ráerősítve a hatalom zavarára, most kell kihasználni a kedvező széljárást.