Ez volt az év: júliusi magyarázkodások

Belpolitika

Vitathatatlan, hogy a legfontosabb belpolitikai esemény ebben a hónapban külföldön zajlott: Orbán tusványosi éves rendszeres vendégszereplése, amelyen általában erőseket mond és előrevetíti a következő időszak általa kitalált útját. A 32. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor zárónapján tartott beszédét – sajnos nem meglepő módon – arra is kihasználta, hogy ismét magára – és egyúttal Magyarországra – haragítsa a fontos szövetségeseinket. Nem csak, hogy csúcsra járatta a szokásos EU- és Brüsszel-ellenes kliséket, hanem – minden diplomáciai hagyományt és a józan észt felülírva – még beszólt a vendéglátó országnak, Romániának (nem is egyszer), de ugyanígy a V4-en belüli tagtárs Csehországnak, és Szlovákia is megkapta a magáét, amivel a Visegrádi együttműködésnek is adott egy maflást. (Még fél év után is érdemes kollégám, Németh Péter gyorselemzését elolvasni róla.) 

Gyalázatos volt több szempontból is a július: elsősorban azért, mert ez az a hónap, amikor Orbánék végigverték a státusztörvényt, a hónapokig tartó folyamatos tiltakozás dacára megszavazták azt. Ahogy a Hírklikk írta: a PDSZ szerint az számos olyan rendelkezést tartalmaz, amely mind a pedagógusok, mind a tanulók, mind pedig a szülők számára hátrányos. Egyre több lesz a pályát elhagyó pedagógus. A pedagógusok pályaelhagyása azóta is folyamatos, az oktatás süllyed, a tiltakozás nem szűnik...mindez azonban a kormányt nem érdekli.

Gyalázatos volt a hónap azért is, mert tovább rohasztották az egészségügyet. Fű alatt egy – 65 oldalas, 106 paragrafusból álló, ki tudja hány jogszabályt érintő, a költségvetést megalapozó – törvény módosítójaként az utolsó pillanatban benyújtott tervezet számos, az egészségügyi ellátást befolyásoló változást kezdeményezett. A jogállamban elfogadhatatlan módon, a szakbizottság kikerülésével a plénum elé került tervezet értelmében ezúttal a vizsgálatok egyharmadát végző, magánkézben lévő CT- és MR-szolgáltatásokra vetettek szemet, a gépparkkal egyetemben. Emellett kilátásba helyezték a kórházi gyógyszertárak közbeszerzési megpályáztatását (107 kórházi patika). Az pedig már az önkormányzatokat érinti, hogy 2024. második feléig a társasági formában működő önkormányzati szakrendelőknek át kell alakulniuk költségvetési intézménnyé, ellenkező esetben megszűnik a közfinanszírozásuk. 

S ha már önkormányzatok – nem csak ezzel sújtották őket, egy júliusban elfogadott jogszabállyal megvonhatóvá tettek az önkormányzatok állami támogatásaiból annyit, amennyivel azok az államkincstárnak tartoznak. Milyen érdekes! A főváros éppen ennek kiötlése előtt jelentette be, hogy nem fizeti be a rá kivetett szolidaritási hozzájárulás egy részét, mert az idei 58 milliárd forintos összeg 25 milliárddal több, mint az összes, a fővárosnak juttatott állami támogatás. Karácsony Gergely szerint a kormány fütyül az önkormányzatiságra, amire reflektálva Gémesi György, a Magyar Önkormányzatok Szövetségének elnöke, egyben Gödöllő polgármestere portálunknak – fején találva a szöget –  azt mondta: „mindegy, hogy a kormány fütyül-e vagy sem az önkormányzatiságra, mivel az már nincs...mára minimális mozgástér maradt az önkormányzati autonómiára, ahogy az számos esetben tetten érhető”.

Ez a hónap hozta el Varga Judit bukását. A korábbi igazságügyi miniszter vélhetően már tarthatatlanná vált Orbán számára: kezdve a Csok-támogatással való visszaéléstől a Pegazus ügyön át a Schadl-Völner korrupciós botrányig és az ezek kapcsán előadott hazugságokig, sok volt a rovásán. Arról már nem is szólva, hogy Varga (Navracsiccsal egyetemben) nem járt sikerrel az uniótól a visszatartott támogatási csapok újra nyittatásában. Távozását a kormány további bővítésére is kihasználták: a tárcánál utódja Tuzson Bence lett, de létrehoztak egy új miniszteri posztot, az európai uniós ügyekért felelőséét, s Bóka Jánost nevezték ki.

Amit sokan gyanítottak, ebben a hónapban tényszerűen bizonyossá vált: ködbe veszett a kínai Fudan Alapítvány. Legalábbis Tompos Márton momentumos képviselő beszámolója szerint a nem létező magyarországi Fudan Egyetem fenntartásáért felelős, az alapításkor több mint 14 milliárd forintot kapott, se e-mail címmel, se honlappal nem rendelkező Fudan Alapítvány székhelyén senkit és semmit nem talált. 

Érdekes jelenségnek lehettünk a tanúi júliusban: a június végig oroszországi – Prigozsin-féle – puccs utózöngéjeként egymásnak ellentmondó kijelentéseket tett Orbán és Szijjártó. A külgazdasági és külügyminiszter azzal dicsekedett, hogy már azelőtt tudott a puccsista/lázadó Prigozsin és a Putyin-lakáj belorusz elnök, Lukasenko megállapodásáról, mielőtt az nyilvánosságra került volna, a nap folyamán ugyanis tárgyalt az orosz és a belorusz külügyminiszterrel, valamint az orosz miniszterelnök-helyettessel. Ugyanakkor a kormányfő – a német bulvárlapnak, a Bildnek adott interjújában azt állította, hogy nem voltak közvetlen információi, a magyar hírszerzésre támaszkodott. Precedens nélkül való az Orbán-uralomban, hogy egy minisztere a nyilvánosság előtt nem ugyanazt szajkózza, mint a főnök...És Szijjártó még a helyén van, ki érti ezt?

Újabb hű emberekkel töltötte fel Orbán az Alkotmánybíróságot. Már a látszatra sem adnak, hiszen azt a Haszonicsné Ádám Máriát jelölték júliusban, aki – mint a meghallgatáson is elhangzott –  felügyelőbizottsági tag volt korábban egy olyan Fidesz-közeli cégben, a Quality Invest Rt.-ben, amelyet aztán később Kaya Ibrahim vásárolt meg. Ugyancsak alkalmasnak találtatott alkotmánybírónak Varga Réka, aki éveken át főosztályvezetőként dolgozott Szijjártó Péter minisztériumában. És persze id. Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság egykori elnöke, Varga Zs. András elnök tanácsadója a Kúrián, aki – mint a 444.hu felidézte – 2019-ben, a Kúrián, az általa vezetett tanács egyik döntésével lényegében elintézte, hogy az idők végezetéig pöröghet a közpénzből fizetett fideszes választási kampány. No és persze Patyi András is „érdekes” név: nem csak a Kúria elnökhelyettese volt, hanem korábban a Nemzeti Választási Bizottság – sok bírálatot kiváltott – elnöke is. 

Soha véget nem érőnek látszó hazai saga az akkumulátorgyárak, katódgyárak magyarországi betelepítése, az ellenük fel-fellángoló lakossági tiltakozás. Januárban az ezekkel kapcsolatos legnagyobb botrányt az váltotta ki, hogy kiderült: Kína Soroksáron hozná létre az európai vegyianyag-elosztó központját. Erre nem csak Soroksár, hanem a főváros egésze is fellázadt, a Fővárosi Közgyűlésben még a fideszes polgármesterek is megszavazták azt a tervet, amivel megpróbálják megakadályozni ennek a környezetterhelő, a lakosság számára veszélyes orbáni-kínai agymenésnek a megvalósulását. Egyelőre ellentmondásosak a hírek arról, hogy mi fog történni, bár Orbán szerint nem épül olyan, az Átlátszó arra jutott, hogy döntéselőkészítés miatt titkolózik a kormány, s ezért nem adja ki a beruházás iratait. Mindenesetre ebben a hónapban az Alkotmánybíróság megtiltotta a népszavazást a kérdésről Győrben, Debrecenben pedig akkor még némi akadályt gördített a grandiózus tervek elé a Fővárosi Ítélőtábla, amely másodfokú végzésével megsemmisítette a Debreceni Törvényszék korábbi döntését, amellyel megtagadta a kínai óriáscég 3000 milliárdos beruházását.

Orbán nem hajlandó szakítani az évről-évre befuccsoló hagyományával, a nyáron elfogadott költségvetéssel. Nos, a jövő évi büdzsét júliusban szavazta meg a Parlament, noha még senkinek halvány gőze nem volt arról, hogyan alakulnak az idén az ország jövő évi gazdasági-pénzügyi sorsát alapvetően befolyásoló folyamatok. Elég arra emlékeztetnünk, hogy a kormány a sok vihart és változtatást megélt 2023-as büdzsében foglalt hiánycélt is kénytelen volt (októberben) jelentősen megemelni. Amúgy pedig a magát családbarátnak nevező kormány három százalékot akar spórolni például az oktatásra és állami beruházásokra fordított kiadásokon.

Júliusban történt a nevezetes eset, amikor is Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő az Országgyűlés folyosóján odalépett Orbán Viktorhoz, akitől azt próbálta megtudni, hogyan is volt a milanói „technikai kiruccanása”, amikor Pisába repült – ezer kilométeres kitérővel – a hivatalos útról Kairóból őt hazaszállító repülővel, hogy a nejével shopppingoljon egy kicsit, s meglátogassák az egyik, éppen azon a tájékon lévő, saját lábán álló csemetéjüket.  Orbán totálisan lemeredve – Hadházy megfogalmazása szerint – „a miniszterelnök percekig csak zavartan, félkegyelmű módjára röhögcsélni tudott...” –, s magasröptűen csak annyit nyögött ki, hogy „Sunyi alak, na most mondd meg. Sompolygó sunyi róka, nem akarunk magának mondani semmit. Mindig hazudik, mindig sompolyog. Egy szőrét hullató sunyi, vidéki róka”.

Szimbolikus jelentősége van az alábbi, szintén júliusban történt esetnek: Orbán tusnádfürdői vendégjátéka/kampánya idejére időzítették a Székelyföld- Országgyűlés foci gálamérkőzést, amely nem az eredménye miatt érdekes (amúgy, ahogy a Fradi Budapesten, úgy Romániában az Országgyűlés csapata is kikapott), hanem azért, mert végletekig felháborító módon ott rúgta a bőrt a parlamenti válogatott tagjaként az a Boldog István, kétpói polgármester, akire az ügyészség hat év letöltendő börtönt, ötmilliós pénzbüntetést és 6,6 millió forint értékű vagyonelkobzást kért, a  többek között hivatali vesztegetés elfogadása miatt. De nem, az előzetes helyett ő az Országgyűlés csapatának tagjaként rúgta a bőrt a gálameccsen (ahogy az miniszterelnök igazgatója, Orbán Balázs által a Facebookra feltett fotó is bizonyítja).  No comment...

A nemzetközi színtéren

A magyar vonatkozású nemzetközi események talán legfontosabbja – és egyébként világ- és biztonságpolitikai szempontból is kiemelkedő eseménye – a vilniusi NATO-csúcs volt, amelyből Orbán nem csak hogy nem jött ki jól, hanem egyenesen – kínos módon – még csak mellékszereplője sem volt. Statisztálhatott ahhoz, hogy a „nagyok” kihagyják őt mindenből: az általa zsigerből és már nem is titkoltan gyűlölt Volodimir Zelenszkij ukrán elnök, a diplomáciában az általa már-már elfogadhatatlan módon bírált, támadott Joe Biden amerikai elnök, valamint a körbeudvarolt, s hűségesen kiszolgált Recep Tayyip Erdogan török elnök külön tárgyalt. Mélyütésként ő is csak akkor és ott tudhatta meg, hogy Törökország beleegyezett Svédország NATO-csatlakozásának ratifikálásába. Ez sem akadályozta meg Orbánt abban, hogy továbbra is ott „pincsiskedjen” Erdogan mellett, tologatva a magyar ratifikálási aktust is.  

Júliusban Brüsszelben EU-Latin-Amerika csúcsot rendeztek, a magyar részvételnek talán a legsokatmondóbb eleme a csúcs farvízén folytatott találkozói voltak a paraguayi és az ecuadori elnökkel. Mondjuk a BBC szerint Paraguayt politikai instabilitás, korrupció és a krónikus gazdasági bajok jellemzik, Ecuador kapcsán pedig azt jegyzi meg a pártatlanságáról ismert brit közszolgálati adó, hogy sok elemző szerint ott táncol a kábítószer-hatalommá válás határán.

Semmi jelentősége valójában nincs, de jelzésértéke miatt mégiscsak érdemes megemlíteni ebben az összefoglalóban, hogy – a világban mérgezett egér módjára folyamatosan repkedő – Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter az ENSZ Biztonsági Tanácsában már atomösszecsapást vizionált, mondván, „Ha figyelembe vesszük az elmúlt nyolcvan évet, nem túlzás azt állítani, hogy a globális biztonság a legrosszabb állapotban van azóta. Nyílt és szégyenteljes utalások történnek nukleáris arzenálokra, kapacitásokra, és a harmadik világháború kitörésének az esélye közelebb van, mint valaha.” Ennek jelentősége annyi, hogy kiválóan demonstrálja az Orbán-rezsim belpolitikai céljait szolgáló félelemkeltést: a 2022-es választáson bejött nekik az, hogy félelmet generálnak, majd magukat megmentőként, óvóként beállítva erősen a markukban tartják a népet a Lajtán innen. Ezt hívjuk ugye félelempropagandának.

Gazdaság

Ugyan a gazdasági növekedésről csak negyedéves adatok állnak rendelkezésre, a harmadik negyedév első hónapjáról, júliusról külön nem, de azt már megtudhattuk, hogy az idei év harmadik negyedében megszakadt a recesszió, köszönhetően annak, hogy az előző negyedévhez képest – a szezonálisan és naptárhatással kiigazított és kiegyensúlyozott adatok alapján – a gazdaság teljesítménye 0,9 százalékkal már képes volt bővülni. Ez még nem jelenti azt, hogy ne történt volna visszaesés az előző év azonos időszakához képest, mégpedig 0,3 százalékos – legalábbis erről adott számot a Központi Statisztikai Hivatal gyorstájékoztatója. Mindenesetre a Portfolió értékelése szerint, a havi részadatok ismeretében az előző negyedévhez mért 0,9 százalékos növekedéshez a termelő ágazatok járulhattak hozzá, legalábbis az ipar, (minimálisan) az építőipar, illetve a mezőgazdaság teljesítménye javulhatott. Júliusban egyébként az ipar még zsugorodott, termelésének a volumene, 2,6 százalékkal maradt el az egy évvel korábbitól (júniusban még -3,8 százalék volt ez az adat). Az építőipar kibocsátása 3,4 százalékkal nőtt.

Folytatódott a költségvetés hiányának brutális növekedése. Júliusban 44,3 milliárd forint volt az államháztartás egyhavi hiánya, így a héthavi deficit elérte a 2940 milliárd forintot, ami az egész évre engedélyezett 3400 milliárd 86 százaléka. Tavaly júliusban még 255 milliárd forintos többlet keletkezett a költségvetésben, az idén az első hét hónap egyikében sem zárt többlettel a büdzsé, holott a január, február és július a nagy adóbefizetések időszaka.

Történt kedvezőbb dolog is: a külkereskedelem többlettel zárt, az aktívum 1,9 milliárd euró volt. 

Az MNB júliusban kétszer is emelte a jegybanki alapkamatot, először 9,75 százalékosra, majd rá két hétre 10,75 százalékra. Augusztusban és szeptemberben is rákényszerült az emelésre a jegybank, amely októberre (amikor már 13 százalékos volt) látta elérkezettnek az időt mérséklés elindítására.

Júliusban már csökkenőben volt az infláció, ami azonban még mindig az egeket verdeste Magyarországon, 17,6 százalékkal haladta meg az előző év júliusi adatot. Az inflációs irányt jelző év/év maginfláció 17,5 százalékra rúgott, miközben nyugdíjas infláció üteme 18,7 százalék volt. Az élelmiszerek 33,1, a háztartási energia: 35,7, az üzemanyagok 21,5 százalékkal drágultak, de a szolgáltatásokért is majdnem 15 százalékkal kértek többet, mint egy évvel korábban. Az első hét hónap inflációja 22,7 százalékos volt. 

Az év korábbi botrányairól itt, itt, itt, itt , itt és itt olvashatnak.