Közétkeztetési szakácsok versengtek Felcsúton, nyam, nyam
Azért vannak jó hírek is ebben a gonosz, vírussal vert világban. Olyanok, amelyek megdobogtatják a nemzet szívét, s egy jobb, szebb jövő ígéretével bíztatják azokat, akik, látva az őket körülvevő valóságot, már-már hajlamosak volnának elcsüggedni. Most például országos közétkeztetési szakácsversenyt rendeztek Felcsúton, a Letenyei Lajosról elnevezett Szakközép- és Szakiskolában. A versengőknek a hivatalos kiírás szerint „nagy adagszámban elkészíthető, étvágygerjesztő, kiváló ízharmóniájú háromfogásos” menüt kellett készíteniük, amelynek nyersanyagnormája (nettó 350 forint) megfelelt a hatályos rendeletnek.
Felcsút tehát felkerült a közétkeztetési országos versenynaptárba, ami azért is jó, mert mostantól nemcsak a tao pénzekkel alaposan megtámogatott, jelen pillanatban az elsőosztályú labdarúgó bajnokságot vezető csapatáról híres. És nemcsak arról, hogy a nem egészen 2000 fős településen van a miniszterelnök rezidenciája, valamint itt volt nemrégiben polgármester Magyarország leggazdagabb embere, a gázszerelőből milliárdossá lett Mészáros Lőrinc.
A versenyt amúgy a Vattai Tündérkert Óvoda és Konyha párosa nyerte, de tényleg nem ez a lényeg, hanem az, hogy a résztvevőknek művükhöz egy őshonos magyar halat, egy 20 százalékos tejfölt, valamint bármilyen bio minőségű alapanyagot kellett használniuk. A részvétel a fontos, meg a szemlélet, hogy nemcsak a drága, a köznép számára megfizethetetlen hotelekben, de az egyszerű nép gyermekei számára is lehet jót, egészségesen főzni. Ezt maguk a gyerekek is elismerték, hiszen az egyik különdíjat egy gyermekekből álló zsűri ítélte oda az arra érdemeseknek.
Nyam.
Ha már Felcsút ennyire jól teljesít, adódik a felismerés, hogy más versenyeket is lehetne rendezni Orbán Viktor dácsájának fizikai és szellemi közelségében. Például a magyarországi nyugdíjasok is összemérhetnék az erejüket, a feladat nem bonyolult, csak nagyon nehéz: ki tud megélni a nyugdíjából. Különböző kategóriákban indulhatnának a szépkorúak, az egyik versenyszám a közüzemi díjak befizetése – áram, gáz, közös költség bontásban – lenne, de lehetne vetélkedni abban is, hogy ki tud magának a kopott régi helyett új ruhát vásárolni. És volna egy verseny azok számára is, akik az alapvető élelmiszerek beszerzése terén kívánják megmutatni a kreativitásukat. A győztes pedig összemérhetné tudását a közétkeztetési szakácsverseny győztesével, amolyan szuperkupa lenne ez, és még a vírusveszélytől sem kell tartani.
Persze, számtalan más versenylehetőség is adódik, például azon nagycsaládosok számára, akik iskolakezdéskor csodával határos módon – szinte maguk sem tudják hogyan – teremtik elő a gyerek iskolakezdéséhez szükséges rekviziteket. Taneszközöket, új ruhaneműt, mert a régit a gyerek felelőtlenül kinövi, hiába mondják neki, hogy addig nyújtózkodjon, ameddig a kabátja ér.
És megmérkőzhetnének a vásárlók is a zöldség- és gyümölcsárakkal, bár a küzdelem jelen állás szerint nem volna fair, mert a piaci termékek előnye behozhatatlannak tűnik. De nem szabad feladni – ha 350 forintos nettó árból ízletes, egészséges, kiváló ízharmóniájú étket sikerült előállítani, akkor ma Magyarországon semmi sem lehetetlen.
Már nem az USA, hanem a mi országunk a korlátlan lehetőségek hazája. Mi, magyarok – szedelőzködés, kilovaglás és készülődés – tudjuk a legnagyobbakat álmodni.
