Milák, a magyar úszózseni

Pályakezdő sportújságírói élményeim köszöntek vissza, amikor Hargitay, Verrasztó, vagy Darnyi előnnyel fordult az utolsó ötvenre, és akkor mesterük, Széchy Tamás nyugodtan hátradőlt: őket az utolsó ötvenen nem lehet megverni – mondta a körülötte ülőknek, akik még izgultak. Milákkal én is így voltam: megnyugodtam, amikor 150-nél elsőnek fordult, tudtam már csak az idő kérdéses. Az sem volt éppen rossz, egy olimpiai csúcs, még ha sokan – ő maga is – világrekordot vártak.

Egerszegi óta nem volt ilyen tehetsége a magyar úszósportnak – mondta Milákról Sós Csaba szövetségi kapitány, és teljesen igaza van. Ez a fiú most nemcsak az egész világot tudta legyőzni, de megtette ezt korábban a kvangdzsui világbajnokságon, ahol megdöntötte a legendás Phelps világcsúcsát. Azért is fantasztikus ez a 21 éves úszózseni, mert noha a tél elején elkapta a koronavírust, de le tudta győzni a halálos kórt, újra elkezdte az edzéseket, és egyre jobb időket ért el. Sőt, Tokióban a döntő előtt három probléma is hátráltatta. Elszakadt az úszónadrágja, vissza kellett rohannia az akkreditációs igazolványáért és e kettő folyományaként szűk negyedórája maradt a bemelegítésre, ötszáz méter leúszása után kiparancsolták a medencéből. Mindezek után hátra volt még a jogos félsz egy esetleges rossz rajt, egy túldelfinezés vagy egy rossz forduló miatt.

Milákot azonban ezek a körülmények abban nem zavarták meg, hogy magabiztos úszással aranyérmet nyerjen. Ez az a pont, amikor csak a legnagyobb dicséret hangján kell beszélni edzőjéről, Selmeczi Attiláról, aki fantasztikus munkát végzett Kristóffal, olyat, ami elvezetett az olimpiai aranyig.

És még egy emlékezetes pillanat, ami Milák emberi kvalitásait dicséri: az a fotó, amelyen látszik, hogyan próbálja vigasztalni a magyar úszósport másik klasszisát, Hosszú Katinkát a 200 vegyesen elért hetedik helye után.

Ez a gesztus felért egy második aranyéremmel!