Nem könnyű magyarként munkát kapni az Európai Unióban

Megegyeztek a pártcsaládok delegációi, kik kerülnek az Európai Unió csúcspozícióiba. Az előzetes megállapodás szerint újra Ursula von der Leyen marad az Európai Bizottság élén, Antonio Costa portugál miniszterelnök az Európai Tanácsot vezeti majd, Kaja Kallas észt kormányfő pedig a külügyi és biztonságpolitikai főképviselői poszt várományosa. A döntést mind a 27 vezetőnek ratifikálnia kell a csúcstalálkozón, amelyen jóváhagyják a következő öt évre szóló stratégiai menetrendet is. A határozatot minősített többséggel kell elfogadni, Orbán Viktor hiába ágált ellene, a nemzeti vétó itt nem érvényesül. 

Az EU működése alapvetően három intézményen nyugszik: az Európai Bizottságon, a Tanácson és az Európai Parlamenten. Utóbbinak a leginkább demokratikus a legitimációja, választott képviselőkkel. Működése frakciók, politikai csoportok szerint szerveződik, sokkal nagyobb a jelentősége annak, hogy a képviselő melyik politikai csoporthoz kötődik, mint hogy milyen tagállamból jön, bár ezek a szempontok nyilván befolyásolják az álláspontját egyes kérdésekben – igazított el a részletekben Jávor Benedek, aki jelenleg Budapest brüsszeli irodájának a vezetője. 

A választásoknál az volt a nagy kérdés, hogy a szélsőjobboldali, populista pártok mekkora erőre tesznek szert a parlamentben. Az előzetes mérésekkel szemben, azonban nem történt szélsőjobboldali áttörés, valamennyire erősödtek a radikális konzervatív jobboldali pártok, de nem értek el olyan sikert, ami érdemben megváltoztatta volna az erőviszonyokat. A Néppárt is nagyon megerősödött – létszáma a 200-at is meghaladhatja. Az Európai Parlament érdekessége, hogy senkinek sincs benne többsége. Ebben különbözik a nemzeti parlamentektől, ahol egy kormánypártnak vagy kormánykoalíciónak többsége kell, hogy legyen. Működése a frakciók hallgatólagos együttműködésén alapul, ezek képesek többséget formálni az alapvető kérdésekben. Ez a többség szavazza meg az Európai Bizottság elnökét, magát az Európai Bizottságot, a biztosokat, és ez a többség kell a bizottság bármely jogalkotási kezdeményezésének későbbi elfogadásához. Ennek levezénylésében kulcsszerepe van az EP elnökének, aki mostanáig a néppárti Roberta Metsola volt. A hagyományok szerint a parlament elnökét a ciklus egyik felében a Néppárt, a második felében a szocialisták adják. Metsola minden bizonnyal folytathatja, de várhatóan a ciklus felénél is szívesen maradna még további két és fél évre, ez a vita várhatóan kinyílik a Néppárt és a szocialisták között 2026-ban. 

Kérdés, merre vesz irányt a Fidesz. Úgy tűnik, „Brüsszel elfoglalása”, ahogyan vágyait Orbán már hónapokkal a választások előtt világgá kürtölte, várat magára. Eldőlt, hogy a magyar kormánypárt nem lesz a Giorgia Meloni vezette Európai Konzervatívok és Reformerek frakció tagja (bár ez volt az előzetes cél). Egyelőre az is kérdéses, hogy a Fidesz – a korábbinál kevesebb – tizenegy képviselője melyik politikai formációhoz tud csatlakozni. Amióta a Fidesz tagjai távoztak az Európai Néppártból, ott ülnek a „macskaasztalnál” – ahogyan az uniós szakértő fogalmaz – a függetlenek között, ami nulla érdekérvényesítő képességet jelent. Jávor szerint Orbánnak egyetlen esélye lehet a befolyásszerzésre, ha a francia és az osztrák választásokon előretör a szélsőjobb, és a miniszterelnök a most páriának tekintett, legszélsőségesebb Identitás és Demokrácia csoporttal szorosabbra tudja fűzni kapcsolatait. Ellenkező esetben Orbán marad a periférián, esetleg közeledhet az éppen alakuló új, szélsőséges frakcióhoz, amelynek az alakulásáról a napokban röppentek fel hírek, bár a legfrissebb információk szerint erre mégsem kerül sor. Bárhogyan is lesz, diktálni nem fog, marginális pozícióból figyeli majd az eseményeket. 

Fontos tudni, hogy az Európai Parlament csak az egyik jogalkotó. Ezt a funkciót a Tanáccsal együtt, társjogalkotóként látja el. A Tanács – hogy ne legyen egyszerű – további két részből áll. Az egyik a politikai kormányzást biztosító testület, a másik pedig a tényleges jogalkotó, amely kidolgozza és meghozza a napi szintű döntéseket. Az Európai Tanács az állam- és kormányfők testülete, ami időszakosan, évente négyszer-ötször tanácskozik, aszerint, hogy mondjuk Magyarországnak hányszor sikerült egy döntést blokkolnia. Ez az intézmény önmagában nem szakpolitikai kérdésekkel foglalkozik, klasszikus jogalkotóként, itt az alapvető politikai irányvonalakat határozzák meg. A tanács másik része, az Európai Unió Tanácsa. Olyan állandó testület, amelyben a tagállamok, illetve részben állandó képviseleteik révén, részben miniszteriális szinten vesznek részt. A Tanács elnöke várhatóan a szocialista Antonio Costa lesz – egy valódi diplomata –, s elsődleges feladata az, hogy elnökölje az Európai Tanács üléseit és konszenzussal vagy kompromisszumos megoldásokkal, a többség számára elfogadható álláspontot küzdjön ki a 27 tagállamból alapvető kérdésekben. 

A harmadik nagy testület a Tanács és a Parlament mellett az Európai Bizottság. Ő maga nem jogalkotó, csak jogalkotási kezdeményezéseket, előterjesztéseket tehet. Az EB kettős struktúrában működik, a minisztériumokhoz hasonlítható adminisztratív munkát végző főigazgatóságai vannak, amelyek egyes szakterületekkel foglalkoznak. 

A Bizottság élén az elnök és a biztosi kollégium áll, ami valamelyest politikai szerveződés, az adminisztratív struktúra tetején. A Bizottság elnöke képviseli az uniót kifelé, irányítja a testület munkáját, ő a leginkább látszó szereplő. Kinevezéséről a Tanácsban a szokások alapján konszenzussal döntenek, de erre nincs jogi kötelezettség. Ha például Magyarország megvétózná Ursula von der Leyent, megakadályozni nem tudná, hogy a posztra kerüljön.

A Bizottság alatt működő biztosi kollégiumba minden tagállam egy főt delegál, aki egy-egy szakterületet képvisel. Bár a biztosok az unió érdekeit kell, hogy képviseljék – akár a tagállammal szemben is –, azért tetten érhető némi elfogultság a saját tagállam irányába. 

Erre igen jó példa Várhelyi Olivér, akit Orbán Viktor meghosszabbított európai kezeként tartanak számon, és a közvélekedés szerint semmi köze a közös európai értékek és érdekek védelméhez. A magyar kormány nyugat-balkáni kalandorpolitikájának az eszközeként kezelik és ki is hagyták a bővítési tárgyalásokból, Ukrajna csatlakozásának ügyében nem osztottak neki lapot. Jávor szerint teljesen kizárt, hogy a következő öt évben is biztos maradjon, sem a parlament, sem von der Leyen nem fogadná el. Brüsszelben máig emlegetik – mondja az EP-képviselő – mekkora hibát vétett von der Leyen, amikor 2019-ben Várhelyinek fontos – bővítési biztosi – portfóliót adott. Most már tudják, hogy magyar biztost bármilyen érdemi pozíció közelébe nem lehet engedni, mert kockázatot jelent az unió biztonságára. 

Végül nem hagyható ki a fontos posztokból a külügyi főképviselő. Az észt miniszterelnök, Kaja Kallas gyakorlatilag az unió külügyminisztere, akinek a jelenlegi nemzetközi helyzetben kiemelt szerepe van.  Az EU komoly külpolitikai kihívásokkal néz szembe, a liberális és igen határozottan orosz-ellenes Kallas pozíciójának különös jelentősége lesz. 

Felmerül a kérdés, az EU szervezeti rendszerében hol foglal helyet Magyarország. Jávor emlékeztetett rá, hogy hazánk gyakorlatilag nem rendelkezik érdekérvényesítő képességgel az uniós döntéshozatalban. Már nemcsak a politikai megbízatásoknál, hanem tisztviselői szinten is nagyon óvatosak a döntéshozók, magyar munkatársaknak nehezebben adnak fontos megbízatást, mert nem lehet tudni, hogy közülük ki a kormány kinyújtott keze. Nagyon nehéz magyarként karriert építeni, mert komoly az ellenállás azzal szemben, hogy magyar munkavállalókat jelentős pozíciókba nevezzenek ki. Kockázatosnak tartják, mert nem tudják egyenként ellenőrizni, hogy a jelentkezőt közvetlenül a Fideszből irányítják vagy tényleg karriertisztviselő. A bizottság még köztisztviselői szinten is nehezített pályává vált a magyarok számára.