Orbán Viktor a zsidó honfitársai nevében aggódik
A majdnem mindig jól értesült Mandiner szerint, Orbán Viktor a Mazsihiszt, személyesen annak elnökét, Heisler Andrást tartja felelősnek azért, hogy a baloldali pártok Bíró László személyében egy korábban antiszemitaként ismert jelöltet támogattak a szerencsi időközi parlamenti választáson. A portál miniszterelnökhöz közeli forrásokból származó információi alapján, Orbánban megütközést keltett, hogy Heislerék „az ügy súlyához mérten határozatlanul nyilvánultak meg az ügyben”. Mint ismeretes, az ellenzék borsodi jelöltje, Bíró László 2018-ban többször is antiszemita kijelentéseket tett, Budapestet például egyszerűen Judapestnek nevezte.
Orbán Viktor tehát aggódik, csakúgy, mint a Mandiner, amelyről köztudott, hogy szintén a szívén viseli a magyarországi zsidók sorsát. Még Orbán mostani aggodalmaskodása előtt, augusztusban, megkérdezték a Mazsihiszt, megfontolnák-e az ellenzéki pártok helyében a jelölt leváltását. A Mazsihisz akkor azt válaszolta a magyar zsidókért őszintén aggódó Mandiner kérdésére, hogy „minden, bármely etnikai, vallási csoport, szexuális kisebbség elleni uszítást egyaránt elítél, teljesen függetlenül attól, melyik politikai csoportosuláshoz tartozik az, aki ilyeneket mond. Ha Bíró László ilyen kijelentéseket tett, akkor természetesen az ő kijelentéseit is. Ahogy a frissen kitüntetett Raffay Ernő történész hosszú, nyílt zsidózását is, amely egy most előkerült felvételen hallható”.
A miniszterelnök ezt a reagálást határozatlannak, gyengének tartja, s nehezményezte, hogy Heisler nem szólította fel egyértelműen a baloldali pártokat arra, ne támogassák a jelöltet. Orbán persze ugyanígy nehezményezhette volna más zsidó szervezetek, például a Fideszhez közelálló Egységes Magyarországi Izrealita Hitközség (EMIH) megszólalásának elmaradását. Vagy, nemtetszését fejezhette volna ki a saját kormányával kapcsolatban, amiért a budapesti Szabadság téren titokban, az éj leple alatt felavattak egy szégyenletes, nem mellesleg történelmietlen emlékművet, amely a magyar államnak a vészkorszakban elkövetett bűneit próbálja relativizálni azzal, hogy a magyar zsidók tragédiájáért egyedül a németeket tette felelőssé.
Ha Orbán Viktor valóban aggódik a magyar zsidókért, akkor azt a kérdést is feltehette volna magának és kormányának, hogy miért kellett idén augusztus 20-a alkalmából egy antiszemita kijelentésiről elhíresült történésznek magas állami kitüntetést adni, vagy, hogy miért uszított éveken át a kormány az adófizetőktől beszedett milliárdokért egy zsidó származású magyar-amerikai milliárdos ellen. S bár a kormány kommunikációjában nem szerepelt Soros zsidó származása, „mellékszálként” senki hivatalosságnak nem volt ellenére, hogy a számtalan óriásplakát némelyikére a népi lelemény odafirkantotta a „Büdös zsidó” szöveget..
Orbán ezekben az ügyekben egyszer sem fejezte ki az aggodalmát, miközben számos alkalommal elmondta, hogy ő és kormánya zéró toleranciát hirdet az antiszemitizmus ellen, és megvédi zsidó honfitársait. A miniszterelnök úgy tesz, mintha nem tudná, hogy a zsidó honfitársak egyetértenek ugyan a zéró toleranciával, azt viszont nem szeretik, ha megvédik őket. A zsidó honfitársaknak ugyanis rossz emlékeik vannak a megvédésükkel kapcsolatban.
A zsidó honfitársak azt szeretik, ha nincs szükség arra, hogy megvédjék őket. Azt szeretik, ha nincsenek veszélyben. A zsidó honfitársak ugyanúgy, mint minden normális ember, békében, nyugodtan szeretnének élni. Gyerekeiket nevelni, szeretteiket szeretni, dolgozni, pihenni, szórakozni.
Mindehhez persze az is kellene – legalábbis a zsidó honfitársak szerint –, hogy a kormány, élén Orbán miniszterelnökkel, ne hergelje azokat, akik a kabinet Soros György ellen uszító plakátjaira odaírták, hogy „Büdös zsidó", mert nem megvédeni akarják zsidó honfitársaikat, hanem megtámadni. A zsidó honfitársak nem szeretik az ilyen és ehhez hasonló feliratokat. Nemcsak azért, mert rossz emlékeket idéznek bennük, hanem azért sem, mert ha egy kormányplakáton ilyet látnak, azt gondolják, hogy a kormány – élén a választott vezetővel – talán mégsem akarja annyira megvédeni a zsidó honfitársakat, mint ahogyan mondja.
Ha a kormány – élén a választott vezetővel – valóban meg kívánná védeni a zsidókat, akkor nem az ellenzék borsodi jelöltje miatt aggódna, hanem nem teremtene folyamatosan olyan helyzeteket, hogy neki, vagy bárki másnak meg kelljen védenie a zsidókat. Nem nevezné Horthyt kivételes államférfinak, miközben tudja, hogy a kormányzó nemcsak a zsidótörvényekért felelős, hanem több százezer zsidó származású magyar ember elpusztításában is tevékenyen segédkezett.
A zsidó honfitársak tudják, hogy nem a magyar kormány írta rá a Soros György ellen uszító plakátokra, hogy „Büdös zsidó", de ezzel nincsenek különösebben kisegítve, mert azt is tudják, hogy a kormány nem lép fel kellő határozottsággal azok ellen, akik ilyen szégyenteljes szöveget írnak a plakátokra.
A zsidó honfitársak közül sokaknak tényleg nem tetszett, hogy az ellenzék Bíró László személyében egy korábban antiszemita megjegyzéseket tett jelöltet indított Borsodban, de nem ez a legnagyobb problémájuk. Hanem az, ami ma Magyarországon történik. Sokaknak közülük háborog a gyomruk, és egyre többen vannak közöttük, akik félnek, mert még emlékeznek arra, hogy annak idején is hasonlóképpen kezdődött az, amitől a zsidó honfitársakat meg kellett volna védeni.
Mindez persze nem csupán a zsidó honfitársak számára undorító és gyomorforgató, hanem azok is ugyanígy éreznek, akik nem zsidók, de normálisan gondolkodnak és tudják, hogy egy olyan országban, ahol zsidónak lenni nem jó, ott nem-zsidónak lenni sem kóser.
