Pénzért lehet üdvösséget vásárolni
|
2018. január 30. 08:30
2018. jan. 30. 08:30
1515-ben X. Leó pápa teljes bűnbocsánatot ígért azoknak, akik búcsúcédulák vásárlásával a Szent Péter bazilika befejezésére az egyháznak pénzt adnak. Több, mint 500 évvel később a hódmezővásárhelyi esperes szintén a templomépítésre kapott pénzre hivatkozva tett viszontszolgálatot. A kormány bőkezű adományaival érvelve kampányolt a templomban a fideszes polgármesterjelölt mellett.
Újra eljött a búcsúcédulák korszaka. Pénzért lehet üdvösséget vásárolni, régen lelkit, most politikait. A kormány pedig nem sajnálja a pénzt. 2014-ben Zuglóban hirdették a híveknek: "Mindannyian menjünk el szavazni, úgy, hogy megerősítjük újabb 5 évre a jelenlegi önkormányzati felállást, a fideszes képviselőket". (Nem szép tőlük, de a hívek végül mégsem kértek Papcsákból.) 2015-ben a győri plébános a kvótakampányba szállt be: "Csak az lesz Jézus királyságának méltó katonája, aki aláírja a Fidesz aláírásgyűjtését." Szabolcsban és Fehér megyében a Fidesz az idei választás előtt már össze is hívta a helyi egyházi vezetőket, "kötetlen beszélgetésre".
Tiszteletre méltó egyházi személyiségek másképp gondolják. Az egyházakon belül is dúl a rejtett vita.
Hodász András katolikus pap a 168 órának azt mondja, zavarja, hogy "a kereszténység politikai termék lett Magyarországon." Emlékszünk G. Fodorra, aki óvatlanul elfecsegte, hogy a "polgár" is csak politikai termék volt, nem gondolták komolyan.
A kormánysajtó össztüzet zúdít azokra, akik egyház és állam viszonyát másképp gondolják. A Magyar Idők cikkírója szerint "Várszegi Asztrik meghibbant", Beér Miklós "komoly tévedésben van", a pápa "derék argentin marxista" (Bayer Zsoltnál volt már "demens vénember" is). Kioktatják Fabinyi Tamást: "Jézus nem egy mindenkit simogató szentfazék volt, nem egy belvárosi szociológus", "a Beér Miklósok, Ferenc pápák, továbbá lábmosók és szendvicskészítők" veszélyt jelentenek.
Az egyházközösségek tagjainak már csak azt kell eldönteniük, kinek van igaza. Az új búcsúcédula-árusoknak vagy azoknak, akik nem politikai termékként élik meg vallásukat.
Tiszteletre méltó egyházi személyiségek másképp gondolják. Az egyházakon belül is dúl a rejtett vita.
Hodász András katolikus pap a 168 órának azt mondja, zavarja, hogy "a kereszténység politikai termék lett Magyarországon." Emlékszünk G. Fodorra, aki óvatlanul elfecsegte, hogy a "polgár" is csak politikai termék volt, nem gondolták komolyan.
A kormánysajtó össztüzet zúdít azokra, akik egyház és állam viszonyát másképp gondolják. A Magyar Idők cikkírója szerint "Várszegi Asztrik meghibbant", Beér Miklós "komoly tévedésben van", a pápa "derék argentin marxista" (Bayer Zsoltnál volt már "demens vénember" is). Kioktatják Fabinyi Tamást: "Jézus nem egy mindenkit simogató szentfazék volt, nem egy belvárosi szociológus", "a Beér Miklósok, Ferenc pápák, továbbá lábmosók és szendvicskészítők" veszélyt jelentenek.
Az egyházközösségek tagjainak már csak azt kell eldönteniük, kinek van igaza. Az új búcsúcédula-árusoknak vagy azoknak, akik nem politikai termékként élik meg vallásukat.
