A Fideszben az a legnagyobb bűn, ha egy gazemberség kiderül
Bátonyterenye fideszes polgármestere visszafizeti a benzinpénzt, amellyel barátai és munkatársai egy részét közpénzen utaztatta Németországba a Ferencváros Bayer Leverkusen elleni Európa Liga-nyolcaddöntőjére. A mérkőzést a Fradi elveszítette, de nem ez volt a legnagyobb baj, hanem az, hogy a sajtó megszellőztette: Nagy-Majdon József – így hívják a bátonyterenyei polgármestert – az önkormányzat pénzén buszoztatta a társaságot a mérkőzésre.
Az esetről – mások mellett – néhány héttel ezelőtt a Hírklikk is beszámolt, akkor azt is megírtuk, hogy a polgármester úr szerint a történtekben nincs semmi törvényellenes, mert szerinte a keretéből erre is költhet. Mint mondta, „vegyük úgy, hogy azok, akik velem együtt elutaztak a külföldi sportrendezvényre, ezt kapták jutalomként, ehhez senkinek semmi köze”.
Aztán kiderült, hogy mégis akad, akinek köze van ahhoz, hogy honnan vette el a pénzt a polgármester a magánúthoz tankolt benzinre. Nagy-Majdon József ugyanis a legutóbbi önkormányzati ülésen bejelentette, hogy „ki fogja fizetni a benzinpénzt, mert az, hogy közpénzből tankoltak, egyes emberek jóérzését bántja”.
Kérdezhetnénk, ha minden törvényes, akkor mi köze van egyes emberek jóérzésének ahhoz, hogy mire költi a polgármester a köz pénzét. És azt is jó volna tudni, vajon kik lehetnek azok az emberek, akiknek korábban nem sértette a jóérzését az önkormányzat pénzének – mondjuk így – kreatív felhasználása, de most már sérti, ezért a polgármester, bár szerinte minden törvényesen történt, visszafizeti a pénzt a közös kasszába.
A bátonyterenyei polgármester – stílszerűen, futballnyelven szólva – kispályás az igazi spílerekhez képest. Nem azzal a néhány ezer forinttal volt ugyanis a legnagyobb baj, amit a köz pénzéből a maga és barátai utazására költött, hanem azzal, hogy mindez kiderült. A Fideszben ugyanis – ez régóta gyakorlat – nincs annál nagyobb bűn, mintha valamilyen gazemberség kitudódik. Amíg csak a beavatottak tudnak róla, addig nincs probléma: az illető élheti tovább az életét, oszthatja az észt, az igazságot, a funkciójával együtt járó morális magaslatokról papolhat erkölcsről, hazafiságról és bármi másról. Így volt ez 2019 őszén is, Borkai Zsolt egykori győri polgármesterrel, akiről nem sokkal az önkormányzati választás előtt írta meg a kormánytól független sajtó, hogy az Adriai tengeren egy luxusjachton szórakozott örömlányok társaságában. Akkori sajtóhírek szerint a Fideszen belül sokan tudtak a keresztény-konzervatív értékrendbe csak nagyon nehezen illeszthető tivornyáról, a felső vezetők közül például Orbán Viktor pártelnök és Kubatov Gábor, a párt egyik alelnöke is, de bíztak abban, hogy nem lesz ügy a dologból.
Aztán, mint láttuk, mégis lett. Csakúgy, mint Varga Judit igazságügyi miniszter és – ma már válófélben lévő – férje, Magyar Péter esetében. Ők éveken keresztül Brüsszelben dolgoztak, majd úgy adódott, hogy hazatértek. A fiatal párnak akkori elmondásuk szerint az volt a terve, hogy Brüsszel után Balatonhenyén telepednek le. Ez egy kis falu a Balaton-felvidéken, 150-nél kevesebben lakják, ideális hely egy magasan képzett, fontos beosztásokhoz szokott házaspár és három, nyilván jó iskolai képzést igénylő gyermekük számára. Annyira beleélték magukat a balatonhenyei életvitelbe, hogy ottani házukra 2017-ben 10 millió forint CSOK (családi otthonteremtési kedvezmény) támogatást vettek igénybe. Családbarát kormányunk jóvoltából ilyen támogatás minden magyar családnak jár, de csak abban az esetben, ha a család tíz éven keresztül életvitelszerűen abban a házban lakik, amelyre a támogatást igénybe veszi. Nyaralóra, üdülőre nem adható CSOK, igaz, van egy kiskapu: ha a család vállalja, hogy öt éven belül életvitelszerűen odaköltözik, akkor a helyzet jogszerűvé válik.
Amikor a tízmilliós támogatás ténye kiderült, az Igazságügyi Minisztérium közölte, hogy a miniszter asszony úgy tervezte, hogy Brüsszelből hazaköltözve, családjával a Balatonhenye nevű kis faluban valósítják meg önmagukat. Tiszta levegő, kakaskukorékolás, parasztromantika, amerre a szem ellát. Csak hát az élet más forgatókönyvet írt hőseink számára: mindketten állást kaptak Budapesten. Az anya, aki nő, miniszter lett, az apa, aki férfi, vezérigazgató. Nem Balatonhenyén, mert ott ilyesfajta titulusokba ritkán botlik az ember, hanem Budapesten.
Vettek is rögvest néhány lakást a fővárosban, 200 millió forintért, ehhez 192 millió forint bankhitelt is igénybe vettek. Nyilván azért költöttek ilyen sok pénzt lakásokra a főváros egyik legdrágább, XII. kerületében, mert Balatonhenyén kívánták leélni hátralévő éveiket. Miután kiderült a 10 millió forintos támogatás, azt üzenték a minisztériumon keresztül, hogy ha esetleg mégsem költöznének életvitelszerűen Balatonhenyére, akkor kamatostul visszafizetik a nekik nem járó pénzt.
Lefordítjuk magyarra, amit a bátonyterenyei polgármester, Borkai Zsolt, Győr egykori első embere és az igazságügyi miniszter asszony üzent a magyar adófizetőknek. Más-más szinten és mértékben, de mindnyájan ugyanazt üzenték: minden politikai szereplő addig erkölcsös és törvényes, ameddig ki nem derül róla, hogy amit tett, erkölcstelen és/vagy törvénytelen.
