A hatalom mindenek felett álló érdeke

„A mi ajánlatunk az, hogy ne menjünk oda vissza, ahol akkor álltunk, ami egy gyenge és lecsúszó Magyarországot eredményezett”, hanem erősítsük meg a szövetséget a magyar politika és a magyar emberek között, és akkor az ország a következő évtizedben is a sikeres országok közé fog tartozni. De Orbán Balázsnak még kötelessége ezt mondani. Nekünk pedig az a kötelességünk, hogy meghalljuk, mennyire álságos, amit mond.

Most nem mennék bele annak a taglalásába, hogy minden valamire való diktátor ott lebegteti a nép előtt a boldog jövő, jólét  és Kánaán ígéretét, mint az okos paraszt a szamár előtt a rúd végére kötözött szalmacsomót, hadd higgye az oktalan állatja, hogy egyszer utoléri majd.

Inkább beszéljünk csak egy kicsit arról a „sikerről”, amit ez az adminisztráció az oktatás terén elért.  Mondhatta azt Kásler Miklós augusztus végén, hogy oktatási rendszerünk sikeres, hogy az új Nemzeti alaptanterv további fejlesztések pillérévé válhat, és az alaptantervbe foglalt csökkentés egyenletessé teszi a tanulói terhelést, ugyanakkor jelentős teret biztosít az iskoláknak és a pedagógusoknak is, valamint az abban megjelenő változtatásokat tükrözik az új tankönyvek is, amelyek többsége már digitálisan is hozzáférhető, csak ez egyszerűen nem igaz.

Ami igaz, hogy egyelőre szemmel láthatóan a minőségi oktatás tudatos lebutítása folyik. Totyik Tamás, a Pedagógusok Szakszervezetének alelnöke ezt februárban részletesen már kifejtette a Hírklikk hasábjain.

Ám úgy tűnik, sem az Emmi miniszteréhez, sem a miniszterelnökséghez, a miniszterelnökhöz pedig végképp nem jutottak el a szavai. Kár.

Pedig jó lenne, ha már végre meghallanák a szakma szavát! Például azt, ami a PSZ szeptemberi tanévnyitó sajtótájékoztatóján hangzott el szintén az alelnöktől, a pedagógushiány miatt – amit váltig tagad a kormány –, ma minden negyedik iskolában vannak olyan tanárok, akik olyan órákat is kénytelenek megtartani, amik nem a saját szakterületükhöz tartoznak. Ezen túl, minden ötödik iskolában vannak olyan kollégák, akik felsőfokú végzettség nélkül is tanítanak, ami a nyolcvanas évekbe repítette vissza az oktatást. Az alelnök mindezt az országos kompetenciamérések eredményeire hivatkozva állítja. Azokra, amelyekhez az intézményvezetők is szolgáltatnak adatokat. A szakszervezet számításai szerint mintegy 12 ezer kolléga, pedagógus, főleg természettudományos tárgyakat oktató szaktanár, gyógypedagógus, pedagógus asszisztens, gyógypedagógiai asszisztens, óvodapedagógus hiányzik az oktatásból.

Márpedig a két éves járványvédekezés miatt bevezetett digitális oktatás okozta lemaradást mindenképpen csak avatott szakemberekkel lehet pótolni.

Merthogy a távoktatás minden ötödik tanulóhoz eleve el sem jutott – hiszen még internet sincs a faluban, ahol lakik –, de abban sem volt sok köszönet, akikhez eljutott.

Nekik valószínű nem lesz elég a kormány legújabb „találmánya”, amit Pölöskei Gáborné az ITM helyettes államtitkára a szakképzés újdonságaként jelentett be: nagyon izgalmas területnek és nagy kihívásnak nevezte, hogy ebben az évben előkészítik a pedagógiai technikumot. Ebben az új technikumban nagyon magas lesz a gyakorlati óraszám, annak érdekében, hogy különböző életkorú, különböző intézmény-típusokba járó gyerekekkel gyakorolhassák a megtanultakat. Ez segítséget jelent mind az iskoláknak, mind az óvodáknak, hiszen olyan munkakörben olyan asszisztenseket, oktatói asszisztenseket képeznek, akik tudnak bánni a gyerekekkel.

Pölöskei Gáborné azzal dicsekedett, hogy a pedagógiai technikumban három egyetemmel dolgoznak együtt.  Mert: „azt látjuk, hogy a tanárképzésnél nagyon sokszor van, hogy habár többen is jelentkeznek, de nem biztos, hogy el is helyezkednek tanárként. Lehet, hogy közben jönnek rá, hogy azt a korosztályt ők nem értik annyira, nem tudnak annyira közel kerülni hozzájuk. Nos, a pedagógiai technikumban olyan magas a gyakorlati óraszám, hogy mindenki rá fog jönni arra, hogy melyik az a korosztály, amely érdekli őt, így ez segítség abban, hogy melyik területet válassza.”

Csakhogy ha nem lesz pedagógus – márpedig tudjuk, hogy a következő öt év során mintegy 22 ezer pedagógus megy majd nyugdíjba, és a pedagóguspályára újonnan felvettek harmada marad csak a szakmában –, ugyan ki mellett fognak az itt végzettek asszisztenskedni? Vagy – jobb híján – ők fognak tanítani?

De beszélhetnénk arról a minimum 80 ezer gyerekről is, akik amiatt, hogy az Orbán-kormány a tankötelezettségi korhatárt – egyedül Európában – 18 évről 16-ra vitte le, abbahagyta tanulmányait. Most ott áll szakma nélkül, esetükben a diplomáról ne is beszéljünk. Ők a jövő közmunkásai, a közösség eltartottjai lesznek, és ennek mindannyian, közösen fogjuk megfizetni az árát.

Beszélhetnénk arról is, hogy az Orbán-kormány azzal, hogy egy ósdi, avitt, talán a XIX századnak jó Nemzeti alaptantervet vezetett be erőnek erejével, hogy a pedagógusok minden irányú ellenőrzését tartotta a legfontosabb dolognak az oktatásban, hogy ő költötte a legkevesebbet az oktatásra, a 2019-es KSH adatok szerint jóval az európai átlag alatt, a GDP mindössze 3,9 százalékát fordította rá. A PSZ szerint annyit költ a kormány a nemzet jövőjére, mint például a tömegsportra, és még ezt a keveset is igazságtalanul osztja el a fenntartók (állam és egyház) között. Ezzel pedig a gyermek esélyegyenlőséghez való jogát veszi semmibe.

De nem csak azt vette, veszi semmibe. Tulajdonképpen nem csinált mást, minthogy megvalósította a 2011-es köznevelésről szóló törvényt. Azt, amelyiknek a fő alapelve, hogy a köznevelés nem szolgáltatás, hanem közszolgálat, és kimarad belőle a gyermek mindenekfelett álló érdeke. Az Orbán kormány szempontjából sikeres is, csak a közoktatás, és ezzel Magyarország jövője rokkant bele.

S, hogy mi a gyermek mindenekfelett álló érdeke?  A közoktatási törvény alapelvei közé ezt az alapelvet a 2003. évi LXI. törvény iktatta be, az alapja a Magyar Köztársaság által aláírt és kihirdetett nemzetközi szerződés, a gyermek jogairól szóló egyezmény. Ez kimondja, „A közoktatás szervezésében, irányításában, működésében, feladatainak végrehajtásában közreműködők döntéseik, intézkedéseik meghozatalakor a gyermek mindenek felett álló érdekét veszik figyelembe.”  Ez a követelmény mindenkivel szemben hatályos, aki bármilyen döntésével, intézkedésével befolyásolni tudja a közoktatás rendszerének működését, ennek összefüggésében mindazokat a szolgáltatásokat, amelyeket a közoktatás rendszere nyújt. Ezt anullálta  a 2011-es köznevelésről szóló törvény.

Helyette pedig a hatalom mindenek felett álló érdekét valósította meg.