A magyar emberek konzultációs győzelme?
Ha hihetünk Szentkirályi Alexandra kormányszóvivőnek („ha”…), akkor másfél milliónyian küldték vissza a legutóbbi – hű de szerencsétlen szám: a tizenharmadik, ragadványnevén brüsszelező – nemzeti konzultáció „kérdéseire” adott válaszaikat a gebinetnek. És a nem elhanyagolható 99 százalékuk egyetértett az úgynevezett „kérdések” által sugallt állításokkal. Amiből a szóvivő arra a határozott következtetésre jutott, hogy
„… a magyar emberek kiálltak hazánk szuverenitása mellett”…
Hatalmas diadal ám ez! Mármint a magyar embereknek, akik ezek szerint 1 millió 485 ezren lehetnek. És ezen érdemes kicsinyt morfondírozgatnunk. Ugyanis a legutóbbi, 2022-es népszámlálás szerint Magyarország népessége 9 millió 689 ezer 010 fő. Ennek pedig a másfél milliónál 1 százalékkal kevesebb magyar ember mindössze a 15,3 százaléka. De ha a realitást szem előtt tartva, feltételezzük, hogy a választójoggal még nem rendelkezők se voksolni, se nemzetileg konzultálni nem érettek, akkor csak 8 millió 215 ezer 304 választópolgárral számolhatunk. Így már hangyányival szebben mutat az eredmény: grandiózus 18 százalék !!!
Amiből ugye következtetéseket is levonhatunk.
Elsőül is azt, hogy Magyarország választójoggal rendelkező népességének a 82 százaléka ezek szerint nyilván nem magyar ember. Elvégre semmiképp sem lehet az, aki nem áll ki „bátoran” ikszelve hazájának szuverenitása mellett, és az általa legitimált (már ötödjére megválasztott) fideszes kormányának minden rimánkodása ellenére sem adja írásos vagy internetes jelét: mélyen helyesli, hogy Brüsszel abcúg, mert szinte minden fontos ügyben orvul ráront a magyarok önrendelkezésére, helyesli, hogy az óvodákban fóliázatlan LMBTQIA+ aktivisták népszerűsítsék a nemváltó orvosi beavatkozásokat, továbbá pártolja a háborút.
Na jó, de ha ők nem magyar emberek, akkor mégis kik?
Kisebbségiek nyilván nem lehetnek. Eléggé abszurd is lenne a 82 százalékot – a 18-cal szemben – kisebbségnek titulálni.
Netán ellenzékiek? Róluk ugyebár köztudott már a kormányzati és kormányhoz közeli propagandából is: híjával vannak a nemzeti érzületnek, sőt, már-már hazaárulóknak tekinthetők, kiváltképp, ha nem ágálnak kellő hévvel az Európai Egyesült Államok birodalmi jelszava ellen. De hogyan is lehetne honunkban ily rengeteg ( 6 millió 730 ezer 304 ) ellenzéki, ha eddig mindössze 300 ezren vállalták nyíltan, hogy elítélik az efféle nemzeti konzultációt, és íveiket inkább átadták az ellengyűjtést folytató aHangnak és az Egységes Diákfrontnak? (Az ő arányuk igen szerény: a választásra jogosultak 3,7 százalékát sem éri el!).
Szóval még így is maradt 6 millió 430 ezer 304 se pro, se kontra nem konzultáló széles e hazában… És ők a bő háromnegyed! Ez a 78,3 százalék, pedig lazán tekinthető a túlnyomó többségnek.
Ne firtassuk kik ők! Ennek a hatalmas tömegnek az összetétele egyelőre nem ismert. Csak annyit tudni róluk biztosan: ők a nem konzultálók. Ők azok, akik úgy érezték, hogy ebbe az egész látszat-demokratikus politikai paródiába jobb, ha bele se tojnak. Még ahhoz se fűlt a foguk, hogy bárkinek, ikszelgetve vagy malacságokat üzenve, netán kitöltetlenül eljuttassák az emberek adóforintjaiból egy vagyonért kinyomtatott és kikézbesített konzultációs íveket.
Tessen mondani: tényleg győztek a magyar emberek?
