A „nemzeti oldal" „újságírói"
Korunk igazi hősei ők! Amint azt nemrég Orbán Balázs András – magyar jogász, politológus, okleveles kodifikátor, egyetemi oktató, miniszterhelyettes, parlamenti és stratégiai államtitkár, a miniszterelnök politikai igazgatója (Wikipédia) – találóan megjegyezte: aki valódi hírekre kíváncsi, őket nézze, őket olvassa.
Sőt – teszem hozzá én –, aki igazán magas szintű oktatást kíván magának, Orbán Balázs Andrást hallgassa a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Vagy Bogár Lászlót – a „nemzeti oldalt" erősítik mindketten – a Károli Gáspár Református Egyetemen.
Sajnos, a hősi sorsnak, ahogy mindig, most is megvan a maga árnyékos oldala – akár bizonyos szempontból sanyarúnak is nevezhető a „nemzeti oldal" „újságíróinak" élete. Erről a „magyarnemzet" így emlékezik meg:
„Egyébként a baloldalon már szinte bevett gyakorlat, hogy minden látható ok nélkül tiltják le a nemzeti oldal újságíróit a politikusaik."
Pontosan ez az igazság: minden látható ok nélkül! Az a tény, hogy az ellenük indított számos pernek csaknem mindegyikét elvesztették, csak azt igazolja, hogy a bíróságok még mindig libernyák uralom alatt senyvednek. A szabadságharc már e területen is megkezdődött, de a végső sikerre még várni kell.
Elkezdeném magamban sorolni a „nemzeti oldal" „újságíróit", de abbahagyom, hisz mindenki ismeri őket, ahogy magát a „nemzeti oldalt" is…
Csak én nem tudom, mit kell érteni „nemzeti oldalon" – a fideszes szövegelés számomra nem száz százalékig hiteles… Így aztán azt sem tudom: milyen „újságírókról" beszélnek. Szerintem a nemzetioldalazás süket, kábító, hazug duma – s annak az oldalnak pedig nincsenek is újságírói…
Az újságírás ugyanis, mint azt például Szegő Péter gyakorta megjegyzi, egykor szakma volt, hivatás.
Persze mindig volt más része is – erről Mark Twain is megemlékezett Választási hadjárat című írásában.
Szakasztott mintha az orbániai „nemzeti-keresztény-konzervatív" médiáról és „munkatársaikról" írt volna...
