A NER elvadult, fenyegető-gúnyolódó fasiszta nyelvezete
Mintha minden „tehetségük" a nyelvhasználatban koncentrálódna: legfontosabbnak azt tartják, hogy az egyébként marginális kisebbségnek hazudott – de akkor miért? – ellenzéket gúnyolják, és leplezetlenül fenyegessék.
Volt libernyákozás, liberárjázás, Soros-ügynöközés, hasonlók. Az SZFE kapcsán tüntikézésről, tüncizésről beszélnek, az önkormányzatok szelektív megbénítása elleni tiltakozást hisztériázásnak, hisztikézésnek mondják.
Orbán pedig Facebook-oldalán ma ezt közölte: „Ideje lenne pontot tenni Soros György európai ámokfutásának végére".
Amint tudjuk, az ellenzéket Soros György fizeti: a miniszterelnöki szöveg tehát nem egyszerűen eszelősség, nem csupán a szokásos handabanda, hanem nyílt fenyegetés. Amikor az ellenzéki önkormányzatok elleni támadássorozatról gondolkodunk, tartsuk ezt észben.
Valószínűleg nagyon félnek már, és kiabálnak, mint kisgyerek az erdőben. Csakhogy ez a hatalom nem kisgyerek, hanem sarokba szorult, veszedelmes fenevad, amely ellenfeleit is megvadíthatja: a nyelvtől, amelyet használ, magától kinyílik a bicska az ember zsebében…
Majtényi László (A szamuráj éve, hvg360) pontosan látja a feladatot, amely az országra vár:
Pőrén áll előttünk a lator állam, avagy Bibó István találó megfogalmazásában a dúvad állam, amelynek „minden megnyilvánulását fel kell számolni”.
Igen: minden megnyilvánulását. Legelőször is az ellenfelet legalábbis verbálisan megsemmisíteni akaró primitív, gúnyolódó-fenyegető fasiszta nyelvhasználatot.
