A Smaragdtábla üzenete

Hogy mi indította el bennünk, ma már nem tudni. Csak az biztos, hogy 8000 évvel ezelőtt is foglalkoztatta az embert. Ezt Hermész Triszmegisztosztól az i.e. 6000 körüli Tabula Smaragdina, a Smaragdtábla megalkotójától tudjuk. Sokat idézett mondása – szabad fordításban – így szól: „amint fent, úgy lent, amint kint úgy bent”. Többek közt ezt adta számunkra útravalóul, hogy megérthessük az „egyetlen csodát”. 

És az egyetlen csoda megértésének vágya elvezetett minket a Hubble, és a James Webb űrtávcsőhöz. A legtávolabbi galaxis, amit eddig észlelni tudtunk a Hubble-lal, az az űrtávcső által 2016-ban felfedezett GN-z11, amely tőlünk 13,4 milliárd fényévre található, és 400 millió évvel az ősrobbanás után született. A James Webbel skót csillagászok egy olyan galaxist fedeztek fel, amely már akkor létezett, amikor az Univerzum mindössze 235 millió éves volt. Az Univerzumban 2020-as becslések szerint körülbelül 2 billió galaxis található. 

Nem, ne ijedjenek meg, ez itt nem a Hírklikk csillagászati melléklete. Csak eszembe jutott József Attila Ars Poetica című verséből „A mindenséggel mérd magad!” sora. Íme, az összehasonlítás lehetősége, van, hát mihez mérnünk magunk! 

Csakhogy, míg a tudásvágyunk diktálta tudományok terén méltók lehetünk Hermész Triszmegisztoszhoz, József Attilához és még nagyon sok tudóshoz, művészhez, emberhez, abban, hogy akár a mindenséggel is mérhetnénk magunkat, emberi mivoltunkban ez valahogy nem sikerül.

Amit az Univerzumról, a Világmindenségről mondtam, mai tudásunk tükre. Ma ennyit tudunk róla, ennyit ismerünk belőle. Holnap nyilván többet fogunk. És biztos vannak olyanok – találunk majd másokat is –, akik nálunk is többet tudnak róla. Hiszen hihetetlenül nagy elbizakodottság lenne azt hinni, hogy a 2 billió galaxis között nincs több, amelyik értelmes életet hordoz. Legalább is az általunk annak nevezett értelmes életet. 

De egyáltalán lehet-e értelmes életnek nevezni azt, ami ezen a végtelenben úszó galaxis porszemnyi bolygóján folyik, amelyiknek a lakói, az emberek egymást ölik? Akkor is mondható rájuk, hogy értelmesek, ha az értelmes élet jegyében ugyan Tabula Smaragdinát alkotnak, űrtávcsöveket készítenek, de mindezt úgy teszik, hogy közben a tudást egymás ellen fordítják? Lehet rájuk azt mondani, hogy értelmesek, ha a tudást arra használják fel, hogy újabb és újabb, mind borzalmasabb, halált hordozó fegyvereket készítsenek, és egymás életére törjenek azokkal? A nagy egészben vajon megbocsátható a halálosztás?

A Talmud azt írja: „aki megment egy életet, egész világot ment meg.”  Bevallom őszintén, sokszor elgondolkodtatott már ez a mondat. Ugyanúgy, ahogy a triszmegisztoszi végtelen leírása is: „amint fent, úgy lent, amint kint úgy bent”. Hiszen, mint írtam, mi, emberek, valami nagy egésznek atomnyi részeként létezünk, egy olyan egésznek, amit fel sem tudunk fogni. Az általunk jelenleg ismert világmindenség pedig – amivel mérni kellene magunkat –, minden irányban végtelen. Mi van akkor, ha az emberben is végtelen, csak még nem tudunk róla? Lám, hová vezet a szabad asszociáció…

Egy felnőtt ember körülbelül 7 000 000 000 000 000 000 000 000 000 (7 oktillió) atomból áll. A 7 után még 27 nulla. Ez a 7 oktillió atom ugyanúgy a nagy egész része, mint mi magunk mindannyian. Egy világ. Ha megölik, egy világ vész el, ha megmentik, egy világot mentenek meg. 

Egy háborúban ártatlan emberek halnak meg. Ahány ember, annyiszor 7 oktillió atom. Amikor valaki háborút indít, erre kellene gondolnia. Nincs mentség a tettére. Semmiféle hatalomimádat nem magyarázhatja, semmiféle vélt igazság nem igazolja. Mert a nagy egészet támadja, és ezért a kárhozatok kárhozatát érdemli. 

Ukrajnában pedig ma háború folyik. Olyan háború, amit az oroszok indítottak. Ebben a végzetes szörnyűségben olyanok halnak meg, akik megírhatnák a ma Tabula Smaragdináját, vagy újabb űrtávcsöveket találhatnának fel, amivel még mélyebbre nézhetnénk az idő mélységes kútjába. Csakhogy már nem fogják. Végérvényesen nem fogják. 

A Smaragdtábla azt is üzeni: ahhoz, hogy minden „sötétség” kitérjen előled, „válaszd el a tüzet a földtől, a könnyűt a nehéztől, tudással, szenvedéllyel. Válaszd el a fényt a sötéttől, az éterit az anyagtól, tudással, elkötelezettséggel.” S hogy miről szól ez az üzenet? Nekem például arról, hogy ejtsek egy könnycseppet azokért a gyerekekért, öregekért és betegekért, nőkért és férfiakért, akik ártatlanul meghaltak ebben a háborúban. Arról, hogy bátor katonák az én szabadságomat is védik, amikor az agresszor ellen harcolnak. Arról, hogy csak együtt és közösen tudjuk visszaállítani a nagy egész egységét az agresszorral szemben, és vissza is fogjuk állítani! Nincs, nem lehet senki, aki kifelé táncolgat ebből, mert nincs érv, amivel elfogadtathatná tettét! A nagy egészben igenis helyre fog állni a rend, mert mi mélységesen mély kútjába is belelátunk már.