Nem Caligula lovai indultak a választáson 1994-ben!
Ismét és ismét hivatkoznak sokan arra, hogy 1994-ben a választásokon bárki is volt az MSZP jelöltje, a választók rá szavaztak, mert elsöprő erejű volt egyrészt a változást akarók aránya, másrészt vitathatatlan volt az MSZP támogatottsága. Az okok igazak, az állítás azonban hamis és félrevezető. Hamis az állítás, mert egyáltalán nem volt mindegy, hogy kik voltak az MSZP egyéni képviselőjelöltjei és nem egyedül az MSZP volt esélyes a többség megszerzésére. Félrevezető, mert vannak, akik erre hivatkoznak, amikor már most bejelentik a Tisza 2/3-os győzelmét, mondván, mindegy kik lesznek jelöltjei.
Az MSZP képviselőjelöltjei nem akárkik voltak, bárhogy is próbálják most beállítani: képzett nők és férfiak, a helyi társadalomban tekintélyt szerzett, szakmai életükben sikeres pályát felmutató, vonzó személyiségek indultak az MSZP támogatásával. Közösségért tenni akaró, tapasztalattal rendelkező a közigazgatásban, a szakszervezetekben, a rendszerváltásért kiálló reformkörökben már bizonyított jelöltjeink voltak. Volt közöttük számos akadémikus, híres művész, neves pedagógus, mérnök, jogász és közgazdász. Sok múlott Horn Gyulán, Békesi Lászlón és a többi országos politikuson, de legalább ennyi a helyi jelölteken. Ismertem mindnyájukat, mert 1990 és 1994 között ügyvezető alelnökként, mindegyikőjükkel találkoztam, láttam emberi kapcsolataikat, kezdeményező képességüket, elhivatottságukat. Végigéltem kampányukat velük, azokban a hónapokat mint kampányfőnök és meggyőződtem támogatottságukról.
Kemény és tisztességes választási küzdelem volt. Mindhárom szintjét végigcsináltam: egyéni jelölt voltam szülőföldemen a Jászságban, ahol tekintélyes személyiségek voltak a versenytársaim: Dr. Szerencsés István (SZDSZ) agrármérnök, Jászdózsa polgármestere, dr. Rusvai Antal (KDNP) neves orvos, Járvás István (Fidesz) agrármérnök és mások. Mivel a Szolnok megyei listát is vezettem, minden városban nagyobb községében megfordultam és ott is ugyanezt tapasztaltam. Végül a nyolc körzetből hetet nyertünk meg kemény politikai küzdelemben.
Természetesen jelentős szerepe volt az országos kampányunknak is, amiről számos tanulmány született. Az elfogulatlan Wikipédia szerint:
„Az MSZP kampánya professzionális és modern volt. Az MSZP középre pozícionálta magát, hangsúlyozva szakértelmét és reformközpontú terveit. Nem radikális baloldali, hanem egy pragmatikus, szociáldemokrata arculatot próbált kialakítani. Az MSZP jól használta a médiát üzeneteinek közvetítésére....
Az MSZP és az MDF közötti vita leginkább a gazdaságpolitika körül összpontosult. Az MSZP pragmatikus és szakmailag megalapozott tervekkel állt elő, míg az MDF védekezőbb pozícióba kényszerült. Az SZDSZ és a kisebb pártok próbáltak alternatív narratívákat kialakítani, de a politikai küzdelem főként az MSZP és az MDF között zajlott.
Az 1994-es választási kampány fontos tanulsága volt, hogy a szakértelem, a modern kommunikáció és a választók társadalmi problémáira való érzékenység döntő fontosságú a politikai sikerhez. Ez a kampány az MSZP újjáépülésének és a politikai mezőny átrendeződésének időszaka volt."
Büszke voltam jelöltjeinkre, Keleti Györgyre, Gyárfás Ildikóra, akik az első fordulóban nyerni tudtak, és azokra, akik a második fordulóban nyertek mandátumot (157-en voltak 176 választókörzetből), megnyerve más pártok szavazóit is. Ugyanilyen büszke vagyok képviselői munkájukra, mert a rendszerváltás utáni nehéz időszak követelményeinek maradéktalanul eleget tettünk. S még valami, amit az MSZP frakcióvezetőjeként nagyra értékeltem, nehéz időszak ellenére sem volt divat a pártszakadás vagy a dezertálás: 209 képviselőnkből (386 volt az országgyűlés létszáma) egy képviselőtársunk vált ki a frakcióból családi okokból.
