A történelmi egyházak hallgatásukkal támogatják a kormány Iványi Gáborékkal szembeni bosszúhadjáratát
Édesanyám élete utolsó éveiben a magyar egyházak és az állambiztonsági szolgálatok dokumentumainak feldolgozásával foglalkozott. Amikor szóba került, hogy éppen hol tart a munkájában, minden alkalommal elszörnyedve mondta, hogy korábban soha nem olvasott annyira visszataszító irományokat, mint a különböző egyházak vezetőinek és papjainak egymásról és a híveikről szóló feljelentései. Bár ő világéletében meggyőződéses ateista volt, láttam rajta, hogy kifejezetten megrendíti mindaz, amivel a dokumentumok olvasása során szembesült. Mert szörnyű is belegondolni, hogy azok az emberek, akikben híveik feltétel nélkül megbíznak, és akikre legféltettebb titkaikat bízzák, nem egyszerűen visszaélnek ezzel, hanem kiszolgáltatják híveiket a diktatúra kénye-kedvének.
Mindez most arról jutott eszembe, ahogyan az úgynevezett történelmi egyházak Iványi Gábor és a MET ügyében viselkednek, nemcsak most, hanem már tíz éve. Nemhogy tűrik, hanem hallgatásukkal támogatják a kormány Iványiékkal szembeni bosszúhadjáratát, ahogy szó nélkül tudomásul vették azt is, ahogyan az állam vindikálta a jogot ahhoz, hogy – nyilvánvalóan politikai szempontok szerint – eldöntse, melyik felekezet számít egyháznak, és melyik nem.
Ez nemcsak az állam és az egyház szétválasztásáról szóló demokratikus hagyománynak, hanem az egyházak küldetésének megtagadása is. Az úgynevezett történelmi egyházak vezetői egész egyszerűen eladták a hitüket és hivatásukat, és a hatalomhoz dörgölőznek, ahelyett, hogy Istent és a hívőket szolgálnák. Aki pedig nem áll be a sorba, azt kitúrják, ellehetetlenítik.
És ez nálunk mindig így volt. Az első világháborúban megáldották a fegyvereket, a második világháborúban szó nélkül asszisztáltak százezrek elhurcolásához, meggyilkolásához, és megtűrték maguk között az összes antiszemita nyilast, a Kádár-rendszer idején pedig a papok közel tíz százalékát szervezte be a diktatúra titkosszolgálata.
Persze voltak köztük, akiket zsaroltak, fenyegettek, de szép számmal olyanok is, akik egyszerűen „hazafias" alapon vállalták az együttműködést, mindenféle előnyökért. Ha jól sejtem, az összes úhynevezett történelmi egyház legfelső vezetője dolgozott a titkosszolgálatoknak. És ugyanezt láthatjuk ma is. Pénzért, befolyásért, előnyökért a politika, a hatalom szolgálatába szegődtek, elárulva hitüket és híveiket.
Iványi Gábort és egyházát ma ugyanúgy üldözi a hatalom, mint a Kádár-rendszer idején, csak azért mert autonóm, szabad egyházként, az elesettek és rászorulók segítőjeként és nem a hatalom szolgálójaként élik meg hitüket.
