Amikor a magyar költők „megmentik újra és újra a hazát”
Nem akarok a Magyar Költészet Napján profán lenni, de újra bebizonyosodott számomra, költőink megint megmentik a hazát. Nagy versíróinktól csak úgy záporoztak a versek, idézetek a közösségi oldalakra, amikkel mindenki hitet tett arról, mit tart a világról, hazaszeretetről, az életről, békéről és háborúról, demokráciáról, és egyben arról is, mit gondol arról, hogy az Orbán-kormány totális központosításra és egységesítésre készül a kulturális életben, és majd Orbán Viktor ízlése vagy tűrőképessége fogja meghatározni a kulturális rendszert.
Merthogy költőink gondolatai, hazaszeretete, embersége, bátorsága ma is átütő, a szabadságvágyuk, az igazságosságba vetett hitük átsüt a rímeken, és sokak számára szolgál iránytűként ebben a fékeveszett országban. Úgyhogy beszélhet itt hülyeséget Csák János kulturális és innovációs miniszter az InfoRádió Aréna című műsorában, miszerint: „a sikeres projektet nem nekem kell eladni, hanem a közönségnek. Ha beleillik a kormányzati kultúrfilozófiába, azt lehet államilag támogatni”, már most szólok, eleve kudarcra van ítélve a kormányzatnak az a balga törekvése, hogy majd ő határozza meg, mi a kultúra. Persze, lehet a csókosokat sok pénzzel támogatni, abból nem lesz kultúra. Nem lesz belőle semmi, legfeljebb a nyaloncok egy része remekül fog élni belőle egy darabig. Andrej Alekszandrovics Zsdanov szovjet kultúrpolitikus is hiába adta ki az ukázt: „írók, alkossatok remekműveket”, azok ettől nem születtek meg.
Ezen írás címének a fele egy Ady-idézet, igaz nem versből való, hanem a Tizenötmilliárdos hazafiasság című, 1907-ben írt prózájából, és így hangzik egészében: „A feudalizmus, a klerikalizmus s a tőke mind a hazafiasság nevében támadnak a munkás nemzet-társadalmakra. Megmentik újra és újra a hazát, valahányszor saját profitjukat kell megmenteni. Ha háborút nem csinálhatnak, csinálnak háború-félelmet, s bebörtönöznek jámbor rajongókat, hogy a nép elhiggye, hogy veszélyben a haza.” Akár ma is írhatta volna.
S most – a teljesség igénye nélkül – nézzük meg, milyen versek jelentek meg a Költészet Napján a Facebookon iránytűként:
Ady Endre: A Mindegy átka; Őrizem a szemed; Arany János: Kertben; Aurora: Kásás hó; Baranyi Ferenc: Tudod-e, mit teszel?; H. Gábor Erzsébet: Szárnyak nélkül; József Attila: Megfeneklett, Levegőt!, A Dunánál, Születésnapomra, Tiszta szívvel, Kopogtatás nélkül, Tavasz van! Gyönyörű, Két hexameter, Emberek, Naphimnusz; Nagyon fáj, Tiszta szívvel, Óda, Thomas Mann üdvözlése, Mondd, mit érlel; Kányádi Sándor: Volt egyszer egy kis zsidó; Kosztolányi Dezső: Szeretet; Márai Sándor: Halotti beszéd; Móra Ferenc: Tűzoltó gyerekek imája; Petőfi Sándor: A Tisza, A márciusi ifjak, A magyar nemzet; Oravecz Imre: Még; Romhányi József: Marhalevél; Radnóti Miklós: Himnusz a békéről, Háborús napló, Hétfő este, Nem tudhatom; Túrmezei Erzsébet: Fületlen bögre.
Zárjuk ezt a fenséges, sokszor fölemelő, olykor vicces sort egy Márai Sándor idézettel: „Soha ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz.”
Na ezzel küzdj meg Orbán-kormány! Nem fog sikerülni!
