Az országgyűlés alelnöke kimondta: az ellenzék nem része a nemzetnek
Interjút adott a 24.hu-nak Lezsák Sándor. Az országgyűlés alelnöke megerősítette, hogy egyetért Kövér Lászlóval, aki szerint az ellenzék nem a nemzet része. A nyilatkozó mindehhez hozzátette: szerinte nincs jelentősége annak, hogy korábban ki mit mondott, így annak sem, hogy a Fidesz korábban ellenezte a határon túli magyarok választójogát.
Lezsák Sándor egyetért Kövér László 2020-as, a Magyar Demokratában megjelent nyilatkozatával. A szigorú tekintetű, az ellenzéki politikusokba a szót örömmel belefojtó házelnök három évvel ezelőtt arról értekezett, hogy „a magyarországi balliberális ellenzék a globalista, nemzetellenes hálózat része... Ez az ellenzék nem a magyar nemzet része, hanem ennek a világelitnek a komprádor alakulata... Azokat, akik számomra elfogadhatatlan jövőképet szolgálnak, országlakóknak tartom. Itt élnek, de nem a nemzet részei...”
Köztudott, hogy 1993-ban még más szelek fújtak a Fidesz háza táján: a párt mai prominensei akkoriban liberálisok voltak és istentagadók, ha pedig Trianonról hallottak, hányinger kerülgette őket és felállt a hátukon a szőr. Áder János, akkor a Fidesz frakcióvezetőjeként, a korabeli parlamenti jegyzőkönyv szerint határozottan ellenezte, hogy a határon túli magyarok szavazati jogot kapjanak. Hosszan sorolta az érveket, amiért pártja nem támogatja a választójog kiterjesztését a határon túli magyarokra. Például azért nem, mert akkor még nem tartották igazságosnak, hogy olyanok is döntsenek az ország ügyeiről, akik nem itt élnek és nem itt fizetnek adót, arról nem is szólva, hogy a szavazatok leadása nehezen ellenőrizhető, ezzel pedig sérülhet a választás tisztasága.
Lezsák szerint nincs azzal probléma, ha egy párt valamelyik vezetője ma mást mond, mint korábban. „Annak, hogy korábban ki mit mondott, nincs jelentősége. Nem jó ezekre az ügyekre így visszautalni” – közölte az országgyűlés alelnöke. Nem meglepő ez, igaz, nem is mulatságos. Az már annál inkább furcsa, hogy a parlamenti ellenzék mindezidáig nem utasította vissza Lezsák nyilatkozatát. Mert arról, hogy az „országlakók” egy részét kitagadjuk a nemzetből, lehet hadoválni egy kocsmában, ott legföljebb az a veszély fenyegeti az illetőt, hogy tisztességesen orrba vágják. Lezsák és Kövér urak azonban nem kocsmai gondolkodókként, hanem a Tisztelt Ház prominenseiként mondták ezeket a vállalhatatlan mondatokat. Volna rá igény, hogy a parlamenti pártok tiltakozzanak, és elhatárolódjanak ezektől a kirekesztő, leginkább a vészkorszakot idéző mondatoktól.
Mint ahogy az is megérne egy misét, hogy Lezsák milyen könnyen átsiklott Áder korábbi véleménye felett. Számára nem probléma, hogy a Fidesz korábban nem adott volna szavazati jogot a határon túl élő magyaroknak. Pedig jó tudni, hogy Áder nem a saját kútfejéből volt akkoriban ennyire véleményes: amit ő 1993-ban elővezetett, az a Fidesz parlamenti frakciójában ülő pártelit véleménye volt. Orbán Viktoré, Kövér Lászlóé és Deutsch Tamásé, akik ma homlokegyenest mást mondanak, mint néhány évvel korábban. Megtehetik, hogy szemrebbenés nélkül változtatják a véleményüket, mert az emberek memóriájának végességére építenek, valamint arra, hogy az elmúlt évek bebizonyították: a magyarok többsége gond nélkül elviseli, ha a szemükbe hazudnak.
„Nem jó ezekre az ügyekre így visszautalni” – vágta el a Fidesz színeváltozására vonatkozó kérdések további sorát Lezsák. Ha így vesszük, semmire sem jó visszautalni, a történelem, úgy ahogy van, fölösleges, csak baj lesz abból, ha egyeseket szembesítünk azzal, mit mondtak és tettek évekkel ezelőtt. 1988-ban Kövér László még szocialistának vallotta magát, Orbánnak az volt a véleménye, hogy bár az olaj keletről jön, a szabadság mindig nyugatról érkezik, a Fidesz szerint pedig a határon túli magyaroknak nem kell szavazati jogot adni.
Lezsák mai olvasata szerint sem a Fidesz, sem Orbán nem tartoztak akkoriban a nemzethez. Országlakók voltak csupán…
