Deutsch szemétkosárba hulló szavai

Ugyan próbálom magam leszoktatni arról, hogy odafigyeljek, vagy egy picit is komolyan vegyem Deutsch Tamás kijelentéseit, twitterjeit; egyáltalán a gondolatait, de azért mégis, időről-időre orrba vágnak a szavai. Amúgy – és ennyi privát megjegyzést engedjenek meg nekem – DT a civil életben kifejezetten kedves, kedvelhető ember, ha találkozunk, ismerősként üdvözöl. Ez nagy dolog, számos fideszes politikus már a civil kapcsolataiba is átemelte a bunkóságot, a fennsőbbség-teljes magatartást, az – hogy klasszikust idézzek – az „übermencs” viselkedést. Deutschra ez egyáltalán nem igaz, viszont, ha hivatalos minőségében szólal meg, akkor egy másik ember arca bontakozik ki. Egy önimádó ember, aki tudálékos, önmagát, saját tudását, szókimondását mások fölé helyezi, aki vélt tévedhetetlenségében kerekedik mások fölé. Bukolikus mondatvilága egy magát omnipotensnek hívő személy képét igyekszik felmutatni, ha például televíziós vitát vállal – ő vállal! – , twitterjei viszont – ahogy mondani szokták – faék egyszerűségűek.

Szóval, ennyi személyiség-elemzés után lássuk, miként is reagált Deutsch az EP vitában a bennünket ért bírálatokra: „nagyobb szabadságban élnek az emberek, mint sok nyugati országban, és a magyarokat nem lehet sem térdre kényszeríteni, sem kiéheztetni.” Mindezt Halmai Katalinnak, a Népszava brüsszeli tudósítójának írásában olvasom, különösebb kommentár nélkül. Halmai szárazon és hitelesen számol be a történésekről, de ez a szárazság adott esetben mindennél többet mond. Persze szívesen olvastam volna, hogy DT-t a parlamenti tagok kiröhögték, vagy kifütyülték, de feltehetően semmi ilyesmi nem történt. Nagy eséllyel csak meghallgatták, és az elhangzottakat oda tették, ahova való: a szemétkosárba. Már, ha a szavakat össze lehetne gyűjteni egy ilyen szemetesben. Természetesen azt is el tudnám képzelni, hogy egy ilyen felszólalás Karinthyt idézi; röhög az egész osztály, de a nemzetközi világ már túl van azon, hogy nevessen egy-egy magyar képviselő kijelentésén.

Én is. Bár én talán sosem voltam erre hajlamos, inkább indulatot váltanak ki belőlem a képtelen állítások. Mert ugyan sosem éltem hosszabb ideig egyetlen nyugati országban sem, de – családtagjaimon keresztül – van elég benyomásom arról, mit is jelent ott, és mit itt a szabadság. Ráadásul ez a deutschi kijelentés akkor hangzik el, amikor alig akad olyan helye a Földnek, ahol ne tiltakoznának a legfrissebb, az emberi szabadságot korlátozó magyar törvény ellen, történetesen a pedofilnak hazudott, valójában egy csoportot megbélyegző jogszabály ellen. De említhetném a másik újdonságot is, az anonim adományozás eltörlésének törvényét is, vagyis azt a jogszabályt, amely igyekszik megfélemlíteni mindazokat, akik a NER ellenfeleiként akarnak segíteni azokon, akiket az Orbán-rezsim megnyomorított. De előhozhatnám a lehetetlen helyzetbe hozott önkormányzatokat, de akár a sajtót is. Viszonylag kis figyelmet kapott, hogy a Fidesz most, azokon a helyeken, ahol veszített, külön, ingyenes újságokkal rombolja a közhangulatot, de említhetném az állami csatornákat is, amelyeken szinte egyáltalán nincs lehetősége az ellenzéknek megszólalni, miközben a kormánypártok képviselői azt mondanak róluk, amit csak akarnak.  A mi hatalmas szabadságunkban már a bíróságok is tevékeny szerepet játszanak – az ügyészségről több évtizede tudjuk, látjuk –, immár egy karikatúráért is büntetnek.

Ezekről beszélt a finn képviselő, aki – a fideszes fogalomtár szerint – szintén Soros kottájából játszik, de nincs kizárva, hogy Soros fia mozgatja őt. Deutsch – meggyőződésem – pontosan tudja, hogy a finn – és a többiek – az igazságot mondják, mi több, abban is biztos vagyok, hogy szerepcsere esetén, nagy erővel tudná bizonyítani, miért is nincs szabadság Magyarországon. De neki, most, Orbán ezt a szerepet szánta. Ő ebben a színjátékban minden lehet, csak önmaga nem.

Ha létezett valaha egyáltalán önmaga.