Dippold és a disznók („Ha kend ember, más se disznó”)
„A balliberális magyar ellenzék nem más, mint egy kisebb csürhe. A folyamatos forradalmi lázban égve maguk sem tudják, hogy már vaddisznók-e vagy még házi sertések. Koszos bőrükön látszik ugyan még eredeti gazdáik festékszíne, ám ezt már egyre kevésbé lehet a szivárványhoz hasonlítani, annyira elmosódott. A csürhe lényege egyébként, jelentését tekintve: együtt őrzött disznók csoportja, ami több tulajdonos disznaiból áll, amelyek – a kondával ellentétben – naponta hazajártak. A szó átvitt értelemben zajos, fegyelmezetlen csoportot, szervezetlen személyek összességét is jelölheti.” (Magyar Hírlap – 2021. január 25.- Dippold Pál)
„Csürhe” című hétfői írása egyértelműen tükrözi, hogy a szerző nagyon-nagyon nem kedveli a hazai demokratikus ellenzék politikáját és a szövetség vezetőit. Ez természetesen szíve joga. Odáig is rendben van, hogy éles kritikát fogalmaz meg tevékenységükkel szemben. Mit is tehetne, hiszen a kézi vezérléssel irányított kormányközlöny vezető szerkesztőjeként csak erre van mandátuma. Az ellenzék tehát nem rivális, hanem ellenség: üsd, vágd, nem apád! Az elvakult Dippold ebben az elvadult helyzetben is képes volt még „szintet zuhanni”, hiszen együtt őrzött állatok csoportjához hasonlítja a nem kormánypárti politikai közösségek tagjait. Igaztalan állításainak cáfolatára nem vállalkozom, de rövid jegyzetemben két dologra azért szeretnék rávilágítani.
1. Fel kell készülni arra, hogy az elkövetkező bő egy évben a Dippold-félék a korábbinál nagyobb fórumot kapnak, és írásaikban, beszédeikben ordenáré stílusban fognak megnyilvánulni. Nincs határa a verbális mélységnek, ezt a fent idézett részlet egyértelműen igazolja. Méltósággal kell tudnunk kezelni a hamis vádakat, a gusztustalan megjegyzéseket, a hányingert keltő hasonlatokat. Rezzenéstelen arccal kell elviselni, hogy az ellenzéki szövetséget napi gyakorisággal fogják habarék és moslék jelzőkkel illetni, ahogy Dippold is szabadalmaztatta már a „szivárványcsürhe” kifejezést. Ismétlem: nagy levegőt kell venni, és emelt fővel továbblépni. Ez persze nem jelentheti azt, hogy mostantól kezdve gyáván, feltartott kézzel adjuk meg magunkat!
2. Ha már így alakult, én is kénytelen vagyok tudomásul venni, hogy ha harc, hát legyen harc! Talán most még nem késő szólnom, hogy a demokratikus ellenzék semmilyen körülmények között nem süllyedhet Dippold, Bayer, Bencsik és elvbarátaik (Deutsch, Kocsis, Kövér) nívójára. Ez méltatlan lenne azokhoz, akik most a jogállam és a demokrácia visszatéréséért küzdenek. Norma-követő, együttérző, mások problémája iránt fogékony politikusok, választók és újságírók száját/tollát nem hagyhatják el olyan mondatok, amelyeket nap, mint nap olvashatunk a Magyar Nemzetben (Hírlapban), és láthatunk/hallhatunk a HírTV-ben. Azért sem szabad ezt az utat választani, mert ebben az undorító műfajban a jobboldali sajtóbetyárok verhetetlenek. Ne keljünk velük birokra, hiszen a fair-play szabályait nem ismerik, és a velük való – számunkra méltatlan és esélytelen – küzdelemben bizony ránk is fröccsenhet sár.
És, hogy minden kedves olvasó lássa, nem túlzok, újabb idézettel szolgálok: „Jön tehát az életmentő orosz vakcina, és jön a hülyegyerek Fekete-Győr: azt röfögi bele a mikrofonokba, hogy ne vegyen orosz vakcinát a kormány az unió engedélye nélkül, mert a keleti diktatúrák vakcinái mindig átláthatatlanabb módon készülnek, mint a nyugatiak. Újabb ormótlan hazugság, amit, ha bárki elhisz, akár az életét is kockáztatja. Többek között ezért kell szétzavarni a moslékkoalíció szivárványcsürhéjét.”
A mondatok szerzője: Dippold Pál, József Attila-díjas író, pedagógus. A 66 éves – tanári végzettséggel is rendelkező – újságíró így reagál, egy 32 éves politikus véleményére. (Csak zárójelben jegyzem meg, olvasva/hallva az orosz oltóanyag történetét, Fekete-Győr András aggodalma egyáltalán nem alaptalan, de ez Dippold tanár urat szemmel láthatóan nem érdekli.) Dippold 1986-ban otthagyta a katedrát, így biztosan nem oktathatta az 1989-ben született momentumos politikust magyar irodalomra és történelemre. Fekete-Győr András és mindannyiunk szerencséjére!
Ezek után Dippoldnak csak annyit: „ha kend ember, más se disznó”.
