Ha azt mondod, drága a lángos a Balatonnál, gonosz vagy és baloldali
Legalábbis a Fidesz központi lapja szerint. Az egykor újságként működő nyomdaipari termék, a Magyar Nemzet cikkében ugyan kifejezi örömét, hogy a Kossuth- és Jászai-díjas Gálvölgyi János egészsége újra a régi, ám amit a művész nemrégiben nyilatkozott, miszerint drága a lángos a Balatonnál, kiverte náluk a biztosítékot. Szerintük „a Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész ugyanis, mintha kötelező lenne, ismét felült a baloldali hazugságvonatra. Ilyenkor nyáron a baloldali médiumok központi témája, hogy milyen elképesztően drága a Balaton és azon belül valamiért legtöbbször a lángos árával szeretnek példálózni. A színművész is igyekezett megfelelni az elvtársainak.”
Gálvölgyi János a napokban arról beszélt, hogy a magyar tenger már nem olcsóbb a mallorcai tengerparti nyaralásnál. Mint mondta, „soha nem gondoltam volna, hogy a luxustermékek között nem valamelyik olasz vagy francia divattervező ruháját vagy táskáját említik, hanem a lángost.” E kijelentés ellen kellett kivont karddal hadba lépnie a Párt központi lapjának. És ők nem is késlekedtek, s még mielőtt nagyobb lett volna a baj, léptek egyet. A különleges hadművelethez az Oeconomus Gazdaságkutatót hívták segítségül, mely cég a Magyar Nemzet értesülése szerint „még a nyári szezon elején vizsgálta a lángosárakat és arra jutott, hogy a sima lángos ára a Balatonon a déli parton idén május elején jellemzően ezer forint körül alakult, míg az északin kilencszáz forintba került. Ez nagyjából megegyezik a tavalyi szezonális árakkal.”
Azt nem tették hozzá, hogy a Balatonnál május elején még nincs szezon, lángost szinte sehol sem lehet kapni, mint ahogy arról is hallgattak, hogy a K-Monitor Adatbázis szerint az Oeconomus Alapítvány fő profilja a kormányszimpatizáns tévészakértés, és működésének első két évében, azaz 2021-ig, a gazdaságkutató intézet összesen 133 millió forintos támogatást kapott közvetve a Miniszterelnöki Kabinetirodától.
Ettől még persze lehetne olcsó a lángos és drága a mallorcai üdülés. Mindenesetre, most tekintsünk el attól, hogy már a tavalyi szezonális lángosárak is igen magasak voltak. Amit a Magyar Nemzet az Oeconomusra hivatkozva ír, az viszont biztosan nem igaz. Vagyis, hogy fel kell ülni a „baloldali hazugságvonatra”, hogy drágának érezzük a lángost. A lángos árának – egyelőre legalábbis – nincs pártpreferenciája, vagyis, világnézettől és pártszimpátiától függetlenül mindenki ugyanolyan áron vásárolhatja meg a magyarok kedvelt nyári eledelét. Nincs tudomásunk arról, hogy a jobboldali érzületű embereknek, különösen, ha Orbán Viktort ábrázoló pólóban mutatkoznak, olcsóbban adnák a lángost, mint azoknak, akik nem kedvelik a Fidesz örök és megbonthatatlan vezérét.
Nem volna ez nagy ügy, sokkal fájóbb a magyar embereknek, amit még csak ezután fognak érezni a bőrükön, hogy a gazdaság teljesítménye az idei második negyedévben csökkent, a gazdaság recesszióban van, s bár a gazdaságfejlesztési miniszter optimista, és azt állítja, hogy „a harmadik és negyedik negyedévben gyors visszapattanás várható”, a magyarországi infláció még mindig brutálisan magas, és mintegy háromszorosa az uniós átlagnak.
Nyilván azért, mert csak mi, magyarok érezzük a háború és az „elhibázott brüsszeli szankciók” hatását. A többi országban, ahol a mienkéhez képest kevésbé drágult az élet, kisebb volt a pénzromlás, és nincs recesszióban a gazdaság, jóval kevésbé érezték a háború és a brüsszeli „elhibázások” hatását. Csak mi, magyarok vagyunk ilyen kivételezett helyzetben, nekünk ártanak a háborús viszonyok és az Orbán-kormány által is megszavazott szankciók.
Ilyen körülmények között érthető, ha a Párt központi szócsöve még a szerencsés körülmények között meggyógyult színművészt is felültetné a hazugságvonatra. Nehogy kiderüljön, hogy a magyar emberek a kormány kapzsiságának és hozzá nem értésének köszönhetik, hogy rosszabbul élnek, mint – Bulgária kivételével – a többi uniós ország polgárai.
