Idősek világnapján
Október elseje az Idősek világnapja. Hálával és tisztelettel gondolunk azon honfitársainkra, akik egy küzdelmes élet munkájával, de mindemellett szerető és gondoskodó szívvel létrehozták nekünk a mai békés és fejlődő Magyarországot. (…) Mi, kereszténydemokraták, hálánk és elismerésünk jeleként támogatjuk a kormány minden törekvését, amely arra irányul, hogy az idősek nyugodt, biztonságos és megbecsült életet élhessenek. 2010 óta megdupláztuk a nyugdíjakat, visszaadtuk a baloldal által elvett 13. havi ellátást, és szigorúan őrizzük a nyugdíjak értékállóságát. (…) Magyarországnak szüksége van az idősekre, a családoknak szüksége van a nagyszülőkre, dédszülőkre. Vigyázzunk rájuk együtt és becsüljük meg őket! (Simicskó István – KDNP frakcióvezető)
Minden évben október 1-jén tartják az Idősek világnapját. 1990. december 14-én az ENSZ Közgyűlése szavazta meg, és rögzítette 45/106 számú határozatában, hogy október 1-je legyen az idősek nemzetközi napja. Először 1991. október 1-jén tartották meg az ünnepet. Az előrejelzések szerint az idősek száma világszerte növekedni fog és 2050-re eléri az 1,5 milliárd főt, ami – tekintettel a jelenlegi kb. 8 milliárdos világnépességre is – mindenképpen jelentős részarányt jelent.
Az elmúlt másfél évtizedben megszoktuk, hogy a kormány erre kijelölt minisztere/államtitkára október első napján felmondja a központilag előírt semmitmondó szöveget. Szinte minden alkalommal hűségnyilatkozatokat tesznek a nyugdíjasoknak. Rétvári Bence és Gulyás Gergely hozzánk intézett semmitmondó szózataitól soha nem hatódtam meg és nem is lett könnyes a szemem. Szavaikból soha nem éreztem az idős generációért való őszinte aggódást, együttérzést. Kötelező feladatként évről-évre elmormolták, hogy mennyire tisztelik az idősebb nemzedék tagjait, aztán minden maradt a régiben.
Most – 2024-ben – Simicskóra osztotta a kormányzat ezt a feladatot, így október első napján a KDNP frakcióvezetője darálta el lényegtelen és tartalmatlan üzenetét. Ezek az urak (Gulyás, Rétvári, Simicskó stb.) csak azt felejtik el, hogy a 65 év felettiek többsége pontosan tudja, hogy a hatalmon lévő politikai erő (Fidesz-KDNP) „kifutó szériaként” tekint a kiszolgáltatott idős emberekre. Kizárólag terhet jelentünk számukra, nem véletlen, hogy a nyugdíjasok legégetőbb problémáira másfél évtized óta nem szentelnek figyelmet. „Elbocsátott légióként” tartanak minket számon. Leszolgáltuk a kötelező időt (40-45 év), már nincs szükség ránk, mindenki rendezze úgy az életét, ahogy tudja. Ezt tapasztalva, nem bízhatunk a homályos ígéreteikben, nem számíthatunk szolidaritásukra.
Amikor olvastam Simicskó mondatait nagyon „felment bennem a pumpa”. Szívem szerint ráordítanék a KDNP-s fickóra, hogy a süket szövegelés helyett inkább törődj azzal az 1 millió nyugdíjas honfitársammal, akinek a havi juttatása nem éri el a 200 ezer forintot. Számukra ugyanis biztosan nem elegendő, hogy a Simicskó üres szavakkal fordul hozzájuk és folyamatosan az irántuk érzett tiszteletet és megbecsülést hangoztatja. Élelemre, rezsire, gyógyszerre kellene a pénz, de a nyomorszintű nyugdíjakból erre sem telik.
A Fidesz-KDNP alakulat nem foglalkozik a nyugdíjreformmal sem, nem gondolkodik a nyugdíj-szisztéma meglévő belső ellentmondásainak felszámolásán, nem tervezi, hogy a nagyon idős és rendkívül alacsony nyugdíjú társaink helyzetén – azonnali és rendkívüli – intézkedéssel változtasson. Simicskóék a nyugdíjak reálérték-megtartásáról beszélnek állandóan, ami praktikusan azt jelenti, hogy ebben az évben pontosan olyan rosszul élsz, mint tavaly, de jövőre sem lesz jobb dolgod, mint az idén. Nincs előrelépés, nincs gyarapodás, nincs javulás – ha már voltál olyan szerencsés, hogy megérted a nyugdíjkorhatárt!
Az Idősek világnapján nagyon időszerű a régi kávéreklám felelevenítése: „törődni csak tettekkel lehet”. Úgy bizony, Simicskó úr!
