Lázár és a makói melósok
Az igazság a gumigyári munkások oldalán van! Olyan nincs, hogy egy multi csak kér és kap, de amikor tehetné, nem akar visszaadni valamit azoknak, akiknek a profitját és a támogatását köszönheti. Kevés vállalkozás mondhatja el magáról a járvány árnyékában, hogy több a lehetősége, mint a nehézsége, amivel szembenéz. A magyar adófizetőknek – köztük a makóiaknak – köszönhetően a gumigyár ilyen vállalkozás. Éljen hát, és ne visszaéljen a lehetőségeivel. Mert ideje van a kérésnek és ideje van az adásnak is. Ma 14.00 órakor az utóbbi ideje jött el. (Lázár János)
Már csak ez hiányzott. Kedden megszólalt a megyei igazságosztó, azaz az ember aki néhány éve még így nyilatkozott: „Én soha nem szégyelltem, hogy mim van, dolgozom keményen. Abban a miliőben nőttem fel, hogy a munka nem szégyen, a munka eredményét se kell szégyellni. Az ember gyűjtsön, építkezzen kockáról kockára. Aki erre nem képes, akinek nincs semmije, az annyit is ér, én azt gondolom. Aki nem vitte semmire az életben, az annyit is ér, ezt tudom mondani. Annak annyi az élete. Ez az én véleményem.” Azt nem tudom, hogy a sztrájkoló és elégedetlen munkásembereknek mennyijük van, de valószínűsíthető, hogy nem kényeztette el őket az élet, és Lázár Jánoshoz képest bizonyára vagyontalanok.
Van abban valami rendkívül visszataszító, hogy Csongrád-Csanád megye koronázatlan királya szakszervezeti gúnyát öltve, a tiltakozó munkavállalók patrónusának szerepében tetszeleg. A munkaalapú társadalom eddigi harsány szószólója hirtelen a munkabeszüntetők (a törvényes keretek közt sztrájkolók) oldalára állt, és igazságot követel az elnyomott és kisemmizett dolgozóknak. Kedden 14.00 órakor határozatlan idejű munkabeszüntetés kezdődött a Continental makói gumigyárában. Lehet, hogy a tehetős János gazda ott áll a gyár kapujában és harcos magatartásra biztatja az elégedetlen alkalmazottakat? Még az is előfordulhat, hogy Lázár János a vagyona terhére sztrájkalapot hoz létre, és abból finanszírozza a munkabeszüntetők kieső jövedelmét? A parlamenti mandátummal is rendelkező kormánybiztos (aki társadalmi munkában a Magyar Tenisz Szövetség elnöke) sokoldalú politikus, de szakszervezeti vezérnek nem igazán hiteles. Már csak azért sem, mert Lázár János első sorban nem munkavállalóként sikeres, hanem földbirtokosként. Idei vagyonnyilatkozatához 13 (!) pótlapot kellett csatolni, hogy valamennyi ingatlanja nyilvántartásba kerüljön. Ekkora birtokhoz bizony Land Rover Defender dukál, amiből kettő is van a háztartásban. Jó gazda biztos géppel járja a határt, még az is lehet, hogy Continental gumikkal.
Lázár azok közé tartozik, akik az elmúlt évtizedben jelentősen rontották a munkavállalók helyzetét. Nem tiltakozott a sztrájkjog korlátozása ellen, nem ellenkezett a Munka törvénykönyve „rabszolgasítása” során és hagyta, hogy a két- és háromoldalú társadalmi párbeszéd intézményrendszerei elsorvadjanak. Egy szava sem volt a megalázott közalkalmazottakért, és most sem hallottam a hangját az ápolók, orvosok, nővérek pártfogójaként. Multi-ellenessége viszont olyan erős, hogy ha a helyzet megköveteli, azonnal „átalakul” szakszervezeti funkcionáriussá, és a munkavállalói jogok kiteljesedését követeli! Ha nem vigyázunk, Lázár doktor a nemes cél érdekébe még belép valamelyik gumiipari szakszervezetbe.
Képviselő Úr! Ezt a heves szakszervezeti és munkavállalói érzületet még az sem veszi be, „akinek semmije nincs” és „aki nem vitte semmire az életben”. Ezért azt javaslom, ha tényleg segíteni akar az elkeseredett munkásoknak és az érdekképviseleti vezetőknek, akkor azonnal némuljon el az ügy kapcsán, és hagyja, hogy a cégnél működő szakszervezetek védjék az alkalmazotti állomány jogait. Helyi földesúrként igazgassa továbbra is a mezőhegyesi Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaságot, a makói gumigyári dolgozókat pedig „felejtse el”. Nem hamis Lázár-i igehirdetésre, hanem kollektív megállapodásra és tisztességes bérre van szükségük.
