Ledagadtozták Orbánt a Hír TV-ben
Nem kell megijedni, még nem dőlt össze a NER, mindössze annyi történt, hogy baráti tűz érte a miniszterelnököt. Egyik legfőbb híve, Bencsik András, a Demokrata főszerkesztője jelezte, hogy aggódik Orbán Viktor testsúlya miatt. Fellélegezhetünk tehát, nincs szakadás a NER gránitnál szilárdabb szövetén, még akkor sem, ha a napokban a diáktüntetés résztvevőinek egy csoportja is meglehetősen kritikusan nyilatkozott a miniszterelnök megjelenéséről. „Utálom a nagyhasút, üsse el a kisvasút” – skandálták többen a tömegből.
Bencsik Andrástól – akit egyébként Orbán Viktor keresztapjának is nevezhetünk, ő aggatta ugyanis a miniszterelnökre a Vezénylő Tábornok nevet – szerencsére távol állnak az ilyen vállalhatatlan megnyilvánulások. Épp ellenkezőleg: a Hír TV Sajtóklub című műsorában azt fejtegette, hogy „az elmúlt sok száz évben nem volt ilyen fantasztikus képességű vezetője Magyarországnak,” szerinte a miniszterelnök nagy ajándék a sorstól. De azért hozzátette: „Én egy kicsit aggódom miatta, mert kicsit túlsúlyos, és azt gondolom, hogy az az egészségre ártalmas”.
Amúgy ebben tökéletesen igaza van Bencsiknek, a túlsúly az orvostudomány jelenlegi tudása szerint valóban ártalmas, mert számos betegség forrása lehet, a külső megjelenés esztétikai mibenlétéről most nem is beszélve. Ezzel a baráti intésnek szánt kritikával együtt azt kell mondanunk, hogy Orbán Viktor még mindig jól járt, mások nála sokkal keményebb kioktatásban részesültek Bencsiktől.
2021 márciusában például, két nappal a Nemzetközi Nőnap után „mosónő lelkületű, primitív embernek" nevezte V. Naszály Mártát, a főváros I. kerületének polgármesterét, azokat pedig, akik rá szavaztak, szó szerint baromnak nevezte. „Nagyon sok embernek nagyon komoly lelki válságot okozott, hogy voltak olyan barmok, akik Naszály Mártára szavaztak."
2020. decemberében hősünk – még mindig Bencsikről beszélünk – azt állította a Hír TV Sajtóklub című műsorában Szabó Tímeáról, hogy „amilyen ronda, olyan gonosz”. Persze, az ilyen megszólalásokat nem szabad komolyan venni, tudjuk be ezt Bencsik írói munkásságának, és vegyük úgy, hogy polgári megfogalmazás volt, a jobboldali sajtóra jellemző morális fölénnyel megfejelve. Van ilyen egyébként: nem jön be neki a Párbeszéd társelnöke, istenem, nem vagyunk egyformák. Bencsiknek bizonyára a Novák Katalin típusú nők tetszenek, vagy a jó miniszter asszony, Varga Judit. Amennyiben így van, az nagyon is helyeselhető, lévén az egyik hölgy államfő, míg a másik miniszter, ráadásul egy magát kereszténynek és konzervatívnak gondoló, családbarát kormányban.
Bencsiknek a pedagógusokról sincs jó véleménye, pedig közöttük kevesebb a dagadt, mint a kormányban. A tavaly október 23-i tüntetés után arról beszélt, hogy „ellepte a pedagógusi pályát, főleg a középiskolákban egy olyan sötét társaság, amelyik kizárólag csak rombolni akar. Itt az ideje, hogy fölébredjünk.” Félreértések elkerülése végett: a Demokrata főszerkesztője nem Hoffmann Rózsára, Czunyiné Bertalan Juditra, Maruzsa Zoltánra, vagy az azóta püspökké avanzsált Balog Zoltánra, netán az oktatás irányításával megbízott főrendőrre, Pintér Sándorra gondolt, hanem azokra a pedagógusokra, akik elégedetlenek az oktatás körülményeivel, és az elbutulástól féltik Magyarországot.
Persze a magyar bölcs nép, mindig azt nézi, kitől jön a kritika. Márpedig Bencsikről köztudott, hogy az előző átkosban a pártállami Népszabadság pártrovatának oszlopa volt, és Érzelmi kötődés című cikkében még 1986-ban is a Magyar-Szovjet Baráti Társaság dicsőségét zengte. Olyan időkben bújt az MSZMP és a nagy Szovjetunó hátsójába, amikor ez már nemhogy nem volt kötelező, de legalább annyira cikinek számított, mint most.
