Lévai Anikó két élete

David Pressman nagykövet magyarországi fogadtatása finoman fogalmazva sem mondható barátinak, még udvariasnak is alig nevezhető. A Fidesz különböző rendű és rangú megmondóemberei egymást túllihegve szidalmazzák a melegségét nyilvánosan vállaló, vele azonos nemű házastársával Budapestre érkező nagykövetet. Orbán Viktor miniszterelnök a Fidesz novemberi kongresszusán még a nevével is viccelődött – pedig, mint tudjuk „bizonyos szint fölött nem süllyedünk bizonyos szint alá” – és a jelenlévők hangos derűje közepette Présembernek nevezte Pressmant.

Orbán felesége, Anikó asszony nem nevezte Présembernek a Szolnokra érkező vendéget, ezzel szemben megismertette a segélyszervezet munkájával, mindemellett kedvesnek, barátságosnak, emberinek bizonyult. Pressman a látogatás után meg is jegyezte, hogy „igazi megtiszteltetés volt Szolnokra látogatni és látni azt a hihetetlen munkát, amelyet az Ökumenikus Segélyszervezet végez a legkiszolgáltatottabbak segítése érdekében. És különösen csodálatos volt ezt egy olyan kivételes személyiség társaságában tenni, mint Lévai Anikó.”

Orbán Viktor feleségének nem ez a mostani az első olyan megnyilvánulása, amikor szembemegy a férje és a Fidesz által propagált nézetekkel. 2015 őszén a nagyfai menekülttáborban készült az a fotó, amelyen egy megtört tekintetű, szomorú szemű nőt láthattunk egy emeletes ágy előtt. Mögötte alvó, kimerült emberek – ki tudja, hány kilométer gyaloglással a lábukban, milyen megaláztatásokkal, szenvedésekkel és kilátástalansággal teli életet hagytak maguk mögött. 

Lévai Anikó, Orbán Viktor miniszterelnök felesége, merthogy róla van szó, akkor is az Ökumenikus Segélyszervezet képviseletében ment a nagyfai menekülttáborba. Élelmet, ruhát vitt a rászorultaknak. Nem a sajátjából adta, hanem a mások által küldött és összegyűjtött holmikat osztotta szét, de a gesztus így is tiszteletre méltó. 

Férje nem volt a képen, ő, ha akarná, sem engedhetné meg magának, hogy ilyen felvételek készüljenek róla. De nem is akarja, mert valami mást akar. Megvédeni Magyarországot és Európát az idegenek kultúrájától, szokásaitól, összemosni a menekülteket a terroristákkal és hazaküldeni őket.

Anikó asszony már 2015 őszén azokat a menekülteket segítette, akikről ura és parancsolója, (így mondják ezt a rendes magyar emberek), egészen másként vélekedik: „Ne jöjjenek ide, akik már itt vannak, menjenek haza” – üzente nekik Orbán a közrádióban. 

Tűz és víz ez a két ember, gondolhattuk akkor és gondoljuk ma is, amikor Lévai Anikó a Fideszben Présemberként ismert nagykövetet kalauzolta Szolnokon. Az egyik segíti azokat, akiket a másik látni sem bír. Érdekes lehet Orbánéknál egy családi ebéd. Már a desszertnél tartanak, amikor megszólal a családfő: 

– Készülsz valahová drágám? 

– Igen, Nagyfára (Szolnokra) megyek, a menekülteknek (családoknak) osztunk ruhát, élelmet. Te nem jössz? 

– Nem, én ma gyűlölködöm és uszítok. Még az sem kizárt, hogy elhúzódik az uszítás, és a holnapi napom is rámegy erre.

Ilyen lehetne egy elképzelt családi ebéd a miniszterelnöknél. Sokan sajnálják is ezt a szegény asszonyt, mert úgy gondolják, hogy szenved az erőszakos és akaratos ura mellett, míg mások úgy gondolják, hogy Anikó asszony sem különb a férjénél. Mert igaz, hogy gyakorta jótékonykodik, mint a tehetős emberek közül oly sokan, másfelől meg tudna ő a sajátjából is adni. Lévai Anikónak, Orbán Viktor feleségének – 2009-es vagyonbevallásából tudható – már akkor is 36 ingatlana volt. Nemcsak mezőgazdasági területek: akadt köztük budai lakás és több vidéki ház.

Ez a megtört tekintetű, szomorúnak látszó asszony az elmúlt bő 30 évben mindig a férje mellett állt. Ha az imázsán kellett javítani, nyilatkozott a bulvárnak, közös nyaralásról beszélt, személyes történetekkel traktálta a hírességek magánélete iránt fogékony érdeklődőket. Nyilván szerette valamikor azt az embert, aki ma elküldené a menekülteket és – Iványi Gáborék példáján láthattuk – gond nélkül ellehetetlenítené az elesetteket. 

Amikor későbbi férjét megismerte, az még nem ilyen volt. Vagy ilyen volt már akkor is, de másnak mutatta magát. Anikó asszony, szemben az urával, megértő az üldözöttekkel és az elesettekkel szemben. Minden elismerést megérdemel, ha valóban ilyen, és remélhető, hogy nem lesz baja ebből.