Márki-Zay Péterrel Orbán Viktor ellen
Az esélytelenek nyugalmával indul Márki-Zay Péter – gondoltam, még jóval az előválasztás első fordulója előtt. Igaz ugyan, hogy MZP – ahogy most már a legtöbben hívják – sokat tett a választók megmozgatása érdekében, és a Mindenki Magyarországa Mozgalom beindításával is igyekezett felkavarni az állóvizet, ám a jelek arra utaltak, kevés sikerrel. Még az is nehézségekbe ütközött, hogy beverekedje magát a „nagyok” közé, azaz a pártok befogadják őt, és ott lehessen a miniszterelnök-jelölti versenyben. Csak ő volt magabiztos, illetve pontosan fogalmazott: amikor a Klikktv vendége volt, azt mondta, akkor van esélye, ha az emberek nem pártlogika alapján szavaznak, hanem Orbán leváltását tartják a legfontosabb feladatnak, akkor ő lesz a befutó.
Bevallom, némiképp mosolyogtam ezen a kijelentésen, annyira képtelenségnek tűnt, hogy majd épp egy hódmezővásárhelyi polgármester fogja felülírni a pártrendszert. Pedig ez történt. Természetesen nem pártrendszert kellett volna írnom, elég lett volna, ha megmaradok a pártlogika kifejezésnél, de nem biztos, hogy ezzel pontosan lefestettem volna a kialakult helyzetet. Mert bármennyire is némiképp erősen kétkedőnek tűnt a riporteri hozzáállásom, az igazság az, hogy Márki-Zay Péter nagyon is pontosan fogalmazott. Az az utolsó hely, amit akkor jósoltunk neki, és nagyon is reálisnak tűnt, legfeljebb – mint látjuk – az ő számára nem. Előbb – nem kis meglepetésre – bejutott a második körbe, majd – Karácsony Gergely visszalépése után – már esélyessé lépett elő. És nem csak esélye volt a végső győzelemre, igen jelentős fölénnyel vált az ellenzék miniszterelnök-jelöltjévé.
Hogy ez miért alakult így, azt még sok-sok elemzés fogja körbejárni, már csak azért is, mert számos metszete van a kialakult eredménynek. Ez persze veszélyekkel is jár; a vesztesek gyászmunkája kihathat a továbbiakra – mint ahogy ez már az első forduló után is megtörtént. Fekete Győr András gyenge szereplése megreccsentette a Momentumot, és jó eséllyel a Jobbikban is kimutatható a törés. Karácsony visszalépése az MSZP-n belül okozott zavarokat, míg az eddig töretlenül fölfelé kapaszkodó Demokratikus Koalíciót a végső vereség hozhatja nehéz helyzetbe, okozhat belső vitákat. De, ami még ennél is rosszabb lenne, ha magát az együttműködést bizonytalanítaná el. Van, lehet ilyen veszély, hisz – ismételjük el még egyszer – egy pártháttér nélküli politikus, ráadásul egy hangsúlyozottan jobboldali gondolkodású ember mögé kell most besorolni mindenkinek, aki most lemaradt. Az egész előválasztás megcsúfolása lenne, ha nem így történne; átfordulna az eddig dicsért és felemelt innováció az ellenkezőjébe, visszaemelné a magabiztos győzelem lehetőségébe a Fideszt. Pedig az együttműködés, az előválasztás iránti hatalmas érdeklődést – kivéve az állami médiát, például a tudósításokról nyilvánvalóan letiltott MTI-t – úgy kell értékelnünk, hogy a társadalom változást akar. Két forduló alatt majd’ másfél millió szavazat érkezett, több mint hatszázezer ember mozdult meg; ők biztosan változást akarnak az országban. Rájuk és követőikre kell most koncentrálni, noha tudjuk, jobb lenne most a sebeket nyalogatni, lenyugtatni a kedélyeket, és úgy tenni a veszteseknek, mintha semmi nem történt volna.
Nem lesz könnyű. Nem lesz, mert nem látjuk még, hogy maga a nyertes, Márki-Zay milyen számlát akar benyújtani a pártoknak, és azt sem, hogy az eddig egymás ellen kampányoló csapatok képesek lesznek-e hirtelen egymás mellé állni. És azt sem tudjuk, jelent-e valamit a szavaztok alapján kiéleződött Budapest-vidék ellentét; valójában mit is jelent Márki-Zay hatalmas fővárosi fölénye, és mit a vidéken tapasztalt vegyes eredmények. Dobrev – ha szoros csatában is – több megyét újra elhódított – az első fordulóban az összeset –, ez alapján pedig gondolhatjuk azt is, hogy az ország eléggé megosztott. De, ha a célt, a végső feladatot nézzük, mindez mellékesnek is tekinthető, mert ha arra koncentrálunk, ami szétválaszt bennünket, akkor már most odaadhatjuk ismét a miniszterelnöki széket Orbán Viktornak. Ezért aztán nyugodtan kijelenthetjük: egy nap sincs arra a bizonyos gyászmunkára, de még a végeredmény elemzésére sem. Csakis úgy vághatunk neki a választásokig hátra lévő fél évnek, hogy az ellenzék megnyerte az előválasztást, Orbán kihívójának, Márki-Zaynak pedig az a dolga, hogy bizonyítsa: nem csak a versengéshez ért, nem pusztán azt képes felmutatni, hogy az utolsó helyről is tud nyerni, hanem azt is tudja, hogyan kell fölsorakoztatni maga mellé mindazokat, akiket eddig maga mögé tolt. Most jön ugyanis a neheze: el kell hitetnie az előválasztáson nem szavazó többséggel, hogy Orbán Viktornak nincs tovább semmi keresnivalója a hatalomban. A kisebbség már elhitte neki, a várt utolsó helyről az elsőre repítette őt. Most az a lecke, hogy Orbán Viktort is maga mögé utasítsa.
Ha képes egyben tartani az összefogás pártjait, lehet, hogy kisebb bravúrra lesz szüksége, mint az előválasztás megnyeréséhez.
